Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-329
Si9. országos ülés február 23. 1887. 363 birói kar az ügyvédi karból egészíttessék ki, ellenkezőleg, helyesnek találom, ha azok, kik az ügyvédi pályán kitűnnek, a bíróság számára megnyerétnek. És a t. minister ur eljárását a kinevezéseknél is e tekintetben helyeseltem, minthogy kimutatta, hogy ezen elvet szem előtt tartja. (Helyeslés jóbbfelöl.) Vesztei' Imre: T. ház! Személyes kérdésben kérek engedelmet, hogy a t. ház figyelmét egy pár perczig igénybe vegyem. (Halljuk!) Az előttem szólt t. képviselő ur azt állította, hogy én azt mondtam volna, hogy az én nézetem szerint az a ki nem volt ügyvéd, nem lehet jó biró. Hivatkozom azokra, kik tegnapi felszólalásomnál jelen voltak, hogy ezt én egy szóval sem mondtam. Helyeslés halfelöl.) Én ugyanis azt mondtam, hogy nem annyira a rendszertől, mint inkább attól függ a birói kar jóság;;, hogy a birói állomások jól vannak-e betöltve és azt mondtam, hogy e tekintetben helyesen íog eljárnia t. minister ur, ha oda nyúl, hol olyan kész embereket nagy számban talál, kik a bíróságnál alkalmazhatók. Ezt mondtam én és ez egészen párhuzamos avval, mit a t. minister ur mondott, a mivel — ugy látszik — ellentétben áll t. képviselő ur álláspontja, mert a t, minister ur azt mondta, hogy a jó bírót ott veszi, a hol találja, sőt ha nem jelentkezik, ott keresi fel, a hol találhatónak véli. Azért kértem szót, hogy rectifieáljam t, képviselő ur azon állítását, mintha én azt mondtam volna, hogy a ki nem volt ügyvéd, az nem lehet jó biró. Ezt én nem mondtam és e tekintetben hivatkozom a naplóra. (Helyeslés balf lä.) Teleszky István: T. ház! Hódossy t. képviselő urnak azon kijelentését, hogy az igazságszolgáltatás javítására nem szónokiatok, hanem tettek kellenek, teljesen osztom. Osztottam azt eddig is, sőt szerény munkakörömben követni is igyekeztem és épen ettől vezéreltetve, nem is szándékoztam ajeienbudget vita keretében felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Ha teszem ezt mégis, teszem azért, mert némelyeket azokból, mik & tegnapi napon mondattak, én részemről egyéni meggyőződésemnek megfelelő rectificatio nélkül nem kívánok hagyni. Ha már felszólalok, (Halljuk! Halljuk!) elsősorban a közvetlen előttem szólott Unger Alajos képviselőtársam előadásainak némelyikére reflectálok s megjegyzem azt, hogy előadása egyéb pontjaira lesz alkalmam beszédem folyamán később visszatérni. (Halljuk! Halljuk!) A partialis eodificatiót t. barátom elfogadja, bár azt mondja, helyesebbnek vélné az egyszerre való összeodificatiót. Ez tökéletesen igy áll, az összcodificatió, elvontan tekintve, helyesebb volna. Hiszen megmondja azt mindjárt az első lapokon az igazságügyminister ur által a partialis codifieatio ténylegesítésével beterjesztett örökjogi törvényjavaslat indokolása, mely rámutat az egyszerre való eodificatio előnyeire, de egyszersmind azon körülményekre is, a melyek a mi viszonyaink közepette a különben másutt is sikeresen alkalmazott partialis eodifieatiót kívánják létesíteni. És én itt csak annyit akarok t. barátom előadására mondani, hogy elismerem, hogy összefüggést a magánjog egyes részei között nagyon könnyű contemplálni, sőt tovább megyek, nemcsak a magánjog egyes részei között lehet összekötő kapcsot keresni, de ha tágabb alapon mozgunk, lehet összefüggést találni a magánjogi és a büntetőjog között, lehet az alaki törvényeket is az anyagi joggal kapcsolatba hozni, de ily kapcsok, félek a régi junctim korra fognának mai viszonyaink közt vezetni, melyek minden okszerű reform-tervnek igen hosszú időre való elodázását eredményeznék és ezért vagyok a lényedre nézve egy nézetben t. barátommal s ezért helyeslem viszonyaink közt különösen a magánjogi codifieatiónak partialis létesítését. Megjegyzem, hogy legnagyobb kapcsot nem az öröklésijog és az egész családi jog közt látok, hanem legnagyobb kapocs van nézetem szerint az öröklési jog és a házassági vagyon jog közt. Itt fog mindenesetre szükséges lenni a harmóniát helyreállítani akkor, a midőn az öröklési jog részletes codificatiója, reménylem, a jövő országgyűlés által létesíttetni fog. (Helyeslés.) T. barátom a pénzbüntetések nagysága ellen emelt szót. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy ha az évek óta összehalmozott pénzből egy összeget állítunk elő, az mindenesetre nagynak íog mutatkozni. De megjegyzem, hogy akkor, midőn a törvényhozás a büntetőtörvénykönyvet megalkotta s ezen büntetőtörvénykönyvben a pénzbüntetést úgy, mint részben mint főbüntetést, részben mint mellékbüntetést elfogadta, azon helyes elvből indult ki, hogy Igenis vannak oly büntetendő cselekmények, melyekre ágy nálunk, mint másutt, a pénzbüntetés alkalmazása a büntetőjogi igazságszolgáltatás követelményeinek megfelel. Hogy ily büntetendő cselekmények nagyobb számban követtetvén el, a kirótt és behajtott pénzbüntetésekből nagyobb összegek folynak be, az meglehet; hanem hogy ez nem jelent vagyoni romlást, hogy ez nem zsarolás, mint ahogy t. barátom magát kifejezte, erre nézve nyugtassa meg magát. Mert a kirovott pénzbüntetések behajtásánál, a mint én tudom és a mint az igazságügyi kormány részéről e házban csak nem rég ki is jelentetett, ;• legnagyobb kímélettel járnak el. A végrehajtás utján való behajtás a legritkább esetek közé tartozik, hanem igenis, minthogy a pénzbüntetésnek meg van az a következése, hogy aki meg nem fizeti, arra nézve átváltoztatják elzárássá: ennélfogva önként befolynak a fizetések. De azt hiszem, ebből nem a büntető törvénykönyv rendszerére, sem az ítéletek helytelenségére következtetni nem lehet, legkevésbbé lehet pedig 46*
