Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-329
364 329. országos ülés február 23. ÍSK7. azt állítani, hogy ezáltal zsarolás történik. (Helyeslés jóbbfelől; ellenmondás balfelöl.) T. képviselőtársam a csalási bűntettekre nézve büntetőtörvénykönyvünk rendszerét helytelennek mondta, mert a vád visszavonása megengedtetik. T. ház! Hajói emlékszem— ezt csak mellékesen jegyzem meg — midőn a büntető törvénykönyv megalkottatott, az ellen, hogy a csalási bűntett úgynevezett indítvány! bűncselekménynek minősíttessék, nem szólaltak fel. És helyesen tették, nemcsak azért, mert ugyanezen eszmét külföldi törvényhozásokban is keresztül vive látjuk, hanem azért is, mert a csalás tényleg oly bűncselekmény, mely nem oly praegnans természetű, nem oly köztudata, nem oly nyilvánvaló, mint egy rablás, egy gyilkosság, egy lopás, (Ellenmon elás a szélső balon) mert a biró, az államügyész, ha a sértett fél nem megy hozzá, ha elő nem adja azon subjectiv momentumokat, melyek összhatásából a csalás büntette construálható, a biró hivatalból azt, hogy mily úton lett valaki négy szem közt, valamely szerződés megkötésénél, vagy valamely jogügyletnél ravasz fondorlattal megkárosítva, maga-magától nem láthatja úgy, a mint láthatja ezt a vagyoni biztonság elleni egyéb bűntetteknél. (Zaj és ellenmondás balfelöl; Halljuk! jobbfelöl.) Méltóztassék a büntető törvénykönyv életbeléptetése előtti időkből eseteket felmutatni, a hol csalási bűntettek miatt perek indíttattak volna anélkül, hogy a megcsalt fellépett volna és ;-i biró elé tárta volna azon adatokat, melyek pontos megvizsgálásából, szorgos összeállításából lehet csak kideríteni a tényállást. Én tehát mindenesetre helyesnek és fentartandónak vélem, hogy a csalási büntettek az úgynevezett indítvány! büntettek közé soroltatnak. Megfontolást érdemel azon körülmény, hogy ha egyszer a csalás büntette, mint indítvány! bűntett miatt az illető sértett fél panaszára folyamatba tétetett az eljárás: megengedtessék-e és az eljárás mely stádiumáig engedtessék meg a visszavonás ? Azt megengedem, hogy ez eontemplatio tárgyává tehető, (Ellenmondás a szélső balon,) erre azonban alkalma lehet a törvényhozásnak akkor, midőn a büntető törvénykönyv kiegészítő részét képező bűnvádi eljárással fog foglalkozni. Itt lesz megoldandó azon kérdés, hogy az indítványi bűntetteknél a visszavonási jog gyakorolható-e, minő hatálylyal és minő korlátok között? de általában azon nézpont elfogadását, hogy a csalási bűntetteknek indítványi bűntettekké való minősítése teljesen elejtessék, én a felhozott okoknál fogva, de még azért sem ajánlanám, mert bátorkodom megjegyezni, hogy az 1843-iki magyar büntető törvényjavaslat ennél még szigorúbb álláspontot foglalt el, mert az nemcsak az indítvány i bűntetté minősítette a csalást, nemcsak a sértett fél indítványát követelte meg ahhoz, hogy a büntető eljárás megindittassék, hanem megkövetelte, hogy előbb civilis per útján állapíttassák meg a megkárosítás és csak ha ez meGállapittatott. volt megindítható a büntető eljárás, (ügy van ! jobbfelöl.) Azok közül, a miket t. barátom felhozott, nem akarván nagyon hosszas lenni, még csak arra kívánok szorítkozni, hogy ő a restantiák apasztása szempontjából azt indítványozza, hogy a tanácstagok száma csökkentessék a kir. táblán minden ügyben háromra, a királyi Curián minden ügyben ötre. Ennek indokolásául felhozza többek között a börzebiróságot; felhozza azt, hogy a legnagyobb vagyonértékű perekben a felek alávetik magukat a sommás pernek, mire nézve már itt megjegyzem, hogy sommás perbeli alávetésnek csak készpénzbeli, vagy helyettesíthető dolgok iránti ügyekben van helye. A restantiákról még lesz alkalmam szólani. De már itt megjegyzem, hogy azon irányt én helyeslem, hogy igyekezzünk addig is, a míg gyökeres reformok utján segíthetünk igazságügyi bajainkon, megtenni a mit lehet. Ezt az irányt követtem csekély hatáskörömben eddig is; de másfelől azt tartom, óvakodjunk igazságszolgáltatásunk bajain a tulaj donképi jogi garantiák nagy mérvű csökkentése által segíteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Annyit megengedek, hogy az ügyeknek bizonyos nemeire, a csekélyebb fontosságuakra., talán fel lehetne karolni és érvényesíteni a tisztelt barátom által megpendített concret javaslatot; de nem tudom, hogyha az igazságügyi kormány minden megkülönböztetés nélkül, ugy a mint t. barátom előterjesztette, ilyen javaslattal lépne fel, nem méltán fogna-e épen az ellenzék részéről azzal vádoltatni, hogy az igazságszolgáltatás biztonságának garantiáit csökkenti és ezáltal az igazságszolgáltatás niveauját lealacsonyítja. (Ugy van! jobbfelöl.) És miután már ennél a themánál vagyok, megjegyzem, hogy ugyanez áll az én szerény véleményem szerint arra is, a mit Veszter Imre t. barátom tegnap a büntető igazságszolgáitatásról mondott. O t. i. azt indítványozta, hogy a bűnvádi eljárás reformjánál az első bíróságoknak laicus elemekkel, honoratiorokkal és táblabirákkal való erősbítése mellett a tanács a ténykérdésekben véglegesen ítéljen ugy, hogy csak a jogi kérdésekben legyen felebbvitel. Én megvallom, t. ház, bár tudom, hogy a szomszéd államokban nem ugyan minden bűncselekményre, hanem az úgynevezett középfokú bűncselekményekre nézve a ténykérdésben való felebbezhetetíenség fennáll, de mindjárt hozzáteszem : tudom azt is, hogy rövid fennállása óta, már is a lehető legnagyobb ellenáramlat nyilatkozik ellene; azonban jóllehet ezt tudom, én nagyon is megfontolandónak vélem: merészeljen-e
