Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-329

362 329. országos ttles febrnár 23. 1887. a kérdést fogják intézni hozzám, hogy lehet-e az általam javasolt intézkedést az igazságszolgáltatás biztosságának és hitelének veszélyeztetése nélkül tenni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igen!) Erre a kérdésre, t. ház, én egész határozottan igennel merek felelni. Meglehet ezt tenni, mert kevesebb idő mellett, melyet a biró az ülésben tölt, nagyobb alaposságot fordíthat a hozzá kiosztott ügyeknek tanulmányozására s az általa teendő javaslat kidolgozására. Azt pedig a t. igazságügyminister ur tegnapelőtt, midőn a telekkönyvi ügyeknek általa tervezett reformjáról szólt, szintén kiemelte, hogy a telekkönyvi ügyek az első bíróságoknál egy biró által, a királyi táblánál hármas és a királyi Curiánál ötös tanácsban fogván jövőben elintéztetni, kétségtelen, hogy ezzel csak támogatja javaslatomat, mert kevesebb lévén a tanácsok száma, mindenki jobban fogja érezni a felelősséget, a midőn egyik, vagy a másik véleményre adja szavazatát. De ha bizonyos is az, hogy több szem többet lát, az még bizonyosabb, hogy minél több ember felelős, annál inkább csökken a felelősség intensivitása. Ha azonban azt kérdezné valaki tőlem, hogy lehet-e ily intézkedést megnyugvással fogadni, erre azt felelem, hogy lehet, hisz tudjuk, hogy még a legfontosabb szerződéseknél is minden jóravaló közjegyző és ügyvéd felveszi az utolsó pontban azt, hogy ha pedig ezen szerződésből per keletkeznék, a felek alávetik magukat a szóbeli sommás eljárásnak. Ez pedig annyit jelent, hogy ily ügyből keletkező pert az első instantiában egyes biró, a királyi táblán a hármas, a királyi Curián pedig az ötös tanács intézi el. A börzebiróságnál — százezerekre menő s a legfontosabb természetű pereket, még pedig a felebbezés kizárásával — ötös tanácsban intézik el. Hogy még nagyobb támpontot keressek javasla]atomnak támogatására, megjegyzem, hogy tudtommal a Curia maga ismételve felterjesztést tett az igazságügyministeriumhoz ily intézkedés létesítésére nézve és hogy a királyi Curia ismételve kijelentette,hogy ezeken a bajokon személyszaporííás és pénzáldozat nélkül máskép, mint a tanácsok létszámának csökkentése által segíteni nem lehet. Ha pedig a Curia, mely leginkább van hivatva arra, hogy megítélje, hogy vájjon az igazságszolgáltatás megrendítése nélkül hozzá lehet-e fogni ily reform létesítéséhez, maga is ezt javasolja akkor, azt hiszem, minden nagyobb aggodalom nélkül hozzá kezdhet a minister ur ezen reformnak létesítéséhez. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És most mielőtt befejezném felszólalásomat, még egy megjegyzést vagyok bátor tenni. (Halljuk! Halljuk!) Engem az igazságügyi költségvetés tárgyalása mindig elszomorít: (Halljuk! Halljuk!) Évek óta, ugy látom, t. ház, hogy az igazságügyi költségvetés tárgyalása az utolsó helyet foglalja el valamennyi tárcza közt s hogy talán csak még egy ballag utána. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a tárcza nem részesül azon tekintélyben, a melyben részesülni kellene. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az igazságszolgáltatásnak, t. ház, be kell hatni mindenhová és át kell ölelnie az állam minden intézményét. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A kormánypadok részéről gyakran ellenzik, hogy valamely törvényjavaslat az igazságügyi bizottsághoz menjen és pedig azért, mert jól tudják, hogy ott csakis az igazságügynek kiváló szempontjai az irányadók. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, azt reménylem hogy ez nem lesz mindig igy. Azt olvastam egy nagy világtörténeti iró müvében, a ki szól az ókorról és a rá következő középkorról, hogy azon államférfiak (Halljuk ! Halljuk!) szereztek maguknak legnagyobb igényt arra, hogy tiszteletben tartassanak az utókor előtt, kik első sorban a véderő és utána mindjárt a törvénykezési szervezet körül szereztek maguknak érdemeket. En, a ki nem mondhatom, hogy bizalmatlansággal viseltetem a t. minister ur iránt, arra kérem, tegye meg királyának és nemzetének azt a szolgálatot, hogy az igazságszolgáltatás ügyét ragadja ki abból az alantas helyzetből, a melybe taszíttatott. Felteszem az ő mély és komoly kötelességérzetéről azt, hogy a mely perczben azt fogná tapasztalni, hogy az igazságszolgáltatás jogos követelményei iránt a kormány kellő érzéket nem tanúsít, ott fogja, hagyni helyét. Megszavazom a költségvetést. (Helyeslés bálfelöl.) Gáll József: T. ház! Szavaim helyreigazítására vagyok bátor egy pár szót mondani. Az előttem szólt t. képviselő ur azt mondta ugyanis, hogy én a jelenlegi állapotot teljesen kielégítőnek találom. Bocsánatot kérek, ezt nem mondottam, hanem egész előadásomban azt emeltem ki, hogy szükségesnek tartom annak javítását, de azt mondottam igenis, hogy nem találom olyannak, milyennek azt az ellenzéki szónokok tegnap ecsetelték és hogy a helyzet egyáltalában nem kétségbeejtő. A másik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy a t. képviselő ur állítása szerint én azt mondtam volna, hogy nem kell az ügyvédi karból kiegészíteni a birói kart. Bocsánatot kérek, de én egész előadásomban oda mutattam, hogy Veszter t. képviselő ur helytelenül járt el, midőn ugy állította oda a dolgot, mintha abból, ki nem az ügyvédi, hanem a birói. pályán készült el, tökéletes jó biró nem válhatik. Én azt mondtam, hogy ő azt helytelenül tette, mert az individuumtól függ, hogy akár az egyik, akár a másik pályán valaki kitűnő szakemberré válhasson. De távolról sem jutott 1 eszembe, hogy én az ellen felszólaljak, hogy a