Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-329

329. országos ülés február 28. 1887. 361 3—4—5 — 6 hónap alatt elintézést nyerjen.hogy ha az ügyvéd megtudj;;, mely napon érkezik pere az iktatóba, az napon beadja sürgősségi kérvényét, ekkor bizonyos tekintetben előnyben részesülhet az által, hogy ügye előbb intéztetik el. De minthogy ezt a sürgetési rendszert most már az ügyvéáek legnagyobb része követi, természetes, hogy kétféle sorrendet kell a bíráknak tartani, az egyik sorrend az, melyet a sürgősségi kérvények idéznek elő, a másik sorrend az, a mit a törvény sürgős természetűnek mond, a harmadik sorrend pedig az, melyet az iktatói hivatal sorrendje állapít meg. Ha ez rendezett állapot a felsőbb biróságnál, úgy valóban nem tudom, hogy mit lehet rendezett állapotnak nevezni. De én elismerem, t. ház, azt, hogy a pótbirói intézmény megszüntetése, a megüresedett helyeknek gyors betöltése és kiváló szakerőknek a felső bíróságok élére való állítása, által az igazságügyi kormány helyes érzéket tanúsított az igazságszolgáltatás magasabb érdekei iránt; elismerem azt is, hogy új élet látszik pezsegni ott, a hol eddig kedvezőtlen körülmények az ügymenet gyorsabb lüktetését megakadályozták; az azonban tagadhatatlan tény, hogy azért a hátralékok folyton szaporodnak és hogy ezen semmit sem segített a törvényhozásnak abbeli intézkedése, mely szerint a felebbezéseket bizonyos érdekben korlátozta és hogy még sokáig fog a közönségnek e tekintetben mindig és mindig megújuló panasza fennállani. Már pedig a jó igazságszolgáltatásnak eszményét a jogászok abban fejezik ki, hogy legyen az biztos, gyors és olcsó. A biztos igazságszolgáltatás az, mely a legbiztosabban vezet az anyagi igazság kiderítésére és kétségtelenül bebizonyított dolog, hogy ezt csak a közvetlen szóbeliséggel lehet elérni. Az olcsóságról nem is akarok beszélni oly kormánynyal szemben, mely a bélyegekből befolyt jövedelmet ép olyannak tekinti, mint a dohányjövedéket, (ügy van! a szélső baloldalon.) A gyorsaságról az előadottak szerint szintén nem lehet beszélni, mert az kétségtelen, hogy a felsőbíróságoknál, a birák önfeláldozó tevékenységének és annak daczára, hogy éjjelt nappallá tesznek, a hátralékok folyton szaporodnak és pedig az ügyek alapos feldolgozásának rovására. Es azt gondolom, t. ház, midőn a Guria és királyi tábla oly nagy testületekké nőtték ki magukat, hogy a felügyelet már is határos a lehetetlenséggel és mindnyájan megvagyunk győződve arról, hogy nincs pénzünk arra, hogy még tovább szaporítsuk a személyzetet, akkor komolyan kell foglalkoznunk azon kérdéssel, mi lesz tehát e testületekkel; szaporítani a számot már nem lehet, költséget sem fordíthatunk rá többet, de másfelől azt sem lehetséges koczkáztatni, hogy a restantiák özönében elmerüljenek. KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. Én sokat foglalkoztam e kérdéssel (Halljuk! Halljuk!) és megvallom, igen örülök, hogy tegnapi felszólalásával a t. igazságügyminister ur engem teendő javaslatomra nézve némileg mintegy megelőzött. Én azt gondolom, hogy a felsőbb bíróságoknál e bajon másként segíteni nem lehet, mint azáltal, hogy az egyes tanácsok létszámát mind a királyi táblánál, mind a Curiánáí csökkentsük és leszállítsuk oly módon, hogj^ a Curiához és a királyi táblához érkezett ügyek, kivétel nélkül, legyenek azok polgári vagy bűnügyi természetűek, a királyi táblánál hármas, a curiánáí pedig ötös tanácsban nyerjenek elintézést. (Helyeslés balfelöl.) Hogy állunk most"? A Curiánáí a polgári és bűnügyek egy részét hetes tanácsban a királyi táblánál ötös tanácsban intézik el. Ebből pedig az következik, hogy a szegény biró kénytelen a hét legnagyobb részét ülésekben eltölteni, hallgatván az egyik biró a másiknak előadását. Méltóztassanak meggondolni, már az, a midőn a biró elmegy a tanácsba kedden reggel és megtörténik akárhányszor, hogy néha szombatig sem képes saját ügyeit elreferálni. Ülési napokon reggel 10 órától 2 óráig el van foglalva — délután étkezni és fris levegőre menni szükséges — de hát mikor dolgozzék ? Nappal nem teheti, kénytelen tehát roskadozó testét és gyengült szemevilágát az éjjeli idő felhasználásával még jobban tönkretenni. Embertelen kívánat, pedig nem színeztem túlságosan. És végre is mindez csak a feldolgozandó ügyek rovására történik. (ügy van! bálfelöl.) Azért azt gondolom, t. ház, hogy az időnek és a munkaerőnek ily pazarlását agricultur állam, a minő Magyarország, hosszabb ideig el nem viselheti. Ma, t. ház, a súlypont nem a tanácsok létszámára — bármit mondjon is e részben Gáll József képviselőtársam — hanem egyedül csak az előadóra van fektetve. (Helyeslés a, baloldalon.) Bátran merek hivatkozni bármely szakemberre és magára a t. igazságügyminister úrra is, nem hiszem, hogy megczáfolhatnának, midőn azt állítom, hogy a Curiánáí és a királyi táblánál a referált ügyek háromnegyedrésze az előadó javaslata szerint döntetik el. Ha az előadón fekszik a súly, akkor nem engedhetjük azt, hogy az előadó bíráknak az ülések sokasága miatt ne maradjon több ideje, mint két napja a hozzá kiosztott ügyek feldolgozására. Annak kell tehát a jelszónak lennie, hogy több időt engedjünk az előadónak a munkára. Javaslatom szerint az ülés mindenesetre kevesebb lesz, mert kevesebb lévén a tanácsok tagjainak száma, rövidebb ideig tart az előadás. Ha pedig rövidebb ideig tart az előadás, több ideje marad az előadó bíráknak az alapos feldolgozásra, sőt saját nyugalmára is. Előre látom, t. ház, hogy azt 46