Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-329

829. országos ülés február 28. 1887. 355 állítást, t. ház,rectificatio nélkül hagyni nem lehet, mert ha e szerint ítélné meg az ország és a külföld bíráskodásunkat, akkor sajnos véleményt volna kénytelen táplálni arról, hogy minő komolysággal fogják fel nálunk a birák feladatukat. Ezen állítás, t. ház, hogy akár a Curiánál, akár a táblánál valamely fontosabb ügy pár perez alatt intéztetik el, teljesen valótlan. Minden ügy a maga természete és fontossága szerint hosszabban vagy rövidebben intéztetik el. Vannak ügyek, melyek előadása órákig, vannak olyanok, melyeké napokig tart, de beismerem, hogy előfordulhatnak oly ügyek is, melyek pár perez alatt intéztetnek el, mint például elkésett felebbezések vagy formahiányban szenvedő felebbezések vagy oly ügyek, melyekben oly jogi kérdés vitattatik, hol az álláspont határozottan téves és már a Curia megállapodásával ellenkezik. Ilyeneken igenis röviden esnek át. De hogy minden alapos ság s a tárgy kellő ismerete nélkül, úgyszólván .'elfújnák a pereket, az nem áll és igen káros magában az országban is azt a véleményt terjeszteni a nép között, hogy ily felületességgel tárgyaltatnának az ügyek felsőbb bíróságainknál. (Helyeslés jobbfelöl.) Veszter t. képviselőtársam előadja továbbá azt, mintegy lényeges hibájául róva fel a mostani bírósági szervezetnek, hogy a kormány, illetőleg az igazságügyimi nister nem reflectál eléggé az ügyvédi karra és hogy a felső bíróságok tagjai többnyire oly emberekből állanak, kik a bírói pályára készülvén el, quasi csak egyoldalú képzettséggel bírnak. Én tisztelem az ügyvédi kart és jól tudom, hogy az fontos tényezője a jogéletnek, hanem azt hiszem, hogy nem tett helyesen Veszter t. képviselő ur, midőn az ügyvédi kart a birói kairovására akarta ily módon kiemelni, mert hiszen állítása tulaj donképen abban pontosul össze, ha azt lényegileg vesszük, hogy az az ember, ki egy bizonyos szakra készül eo ipso kevesebb szakképzettséget szerez, mint az, a ki nem e speciális szakra készült. (Helyeslés jobbfelöl, Olay Szilára közbeszól: Ki mondta est?) Azt is mondja a képviselő ur, hogy mily nyomorult állapota van a joggyakornoknak, ki elsoványodik az acták közt. Én, t. ház, tapasztalatból beszélek, mert egyszer nekem is szerencsém volt a birói karhoz tartozni; hanem vegyük a dolgot, amint van. Először is tudnunk és feltételeznünk kell azt, hogy a ki a birói karnak tagja, az, a ki már biróvá lett, bizonyos magasabb műveltséggel és társalgási modorral is bir. A joggyakornok, a ki képes, szorgalmas, nemcsak hogy rossz elbánásban nem részesül, hanem a legnagyobb örömmel karoltatik fel a birák részéről és a bíróságoknál általában a legcollegialisabb viszony fejlődik ki. A joggyakornok nincsen kizárva az életből, van elég ideje a társadalommal érintkezni, azon kivül gondoskodva van törvény által, hogy alkalma legyen magát aj ogszolgáitatás minden ágában kiképezni. Alkalom adatik neki a biró vezetése mellett polgári, telekkönyvi és bűnügyekben működni és megszerezni azon képességet, mely szükséges, hogy később, mint bíró működhessék. E szerint nincs elzárva tőle a mód arra, hogy kellő képzettséget szerezzen, az természetesen az egyéntől és az előképzettségtől függ és attól, hogy az illető mennyire tudja az alkalmat felhasználni és fejlődhetik-e belőle kitűnő szakember a birói és az ügyvédi pályán egyaránt. Ez egészen az egyéntől függ, ha a feltételek meg vannak adva. Ezt akartam Veszter képviselőtársammal szemben constatálni, ki ugy állította oda a dolgot, mintha ezek a fiatal emberek üldözve, sanyargatva lennének a birák által, mintha oly keserű életük volna, melynek következtében minden munkakedvüket elvesztenék s csak egyoldalú képzettséget nyerhetnének. Az sem áll, a mit a képviselő ur felhozott, hogy csak 50—60 éves korában juthat fel valaki a táblára. Kitűnő, szorgalmas és képes ember hamarább is oda jut. Nézzünk csak körül a táblánál és a Curiánál és látni fogjuk, hogy vannak ott aránylag fiatalabb emberek is. Átmenve az igazságügyminister urnak programmjára, felemlítette Veszter t. képviselőtársam, hogy ezen programmot általában helyesli, de egy pontban nem fogadja el és ez a sorrend,

r a melyre nézve nem ért egyet a minister úrral. 0 ugyanis azt mondja, hogy szükségesnek találná először a polgári perrendtartást a nyilvánosság és szóbeliség alapján codificálni és csak azután a büntető eljárást. Teszi ezt pedig akkor, mikor maga is előbb beismeri, hogy épen a büntető eljárás az, a mely nagyon hiányosan van szabályozva és a melynél azon visszásság áll fenn, hogy mig az első fórum a szóbeliség alapján jár el és dönt, addig a második és harmadik fórumnál már csak acták alapján, a referadalis rendszer szerint döntetik el az ügy. Azt hiszem, hogy ebben a képviselő ur önmagával ellentétben van. O persze azzal indokolja nézetét, hogy a mai polgári perrendtartás nagyon gyarló, de ezt részletesebben nem motiválja. Ennek ellenében bátor vagyok megjegyezni, hogy a mostani perrendtartás, nézetem szerint, az Írásbeliség mellett, mig ez az elv fennáll, meglehetős jó s hogy a polgári perrendtartás azon előnynyel bir, hogy az egész eljárásnak részletes, kimerítő szabályozását tartalmazza, mig a büntető eljárás, mint tudjuk, igen hiányos és rövid utasítást képez, a melynek alapján a bíróságoknak el kell járni. De hozzájárul még az, hogy meg lévén már alkotva a büntetőtörvénykönyv, a dolog természeti -.í