Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-329

356 329. országos ülés február 28. 1887. téből folyik, hogy sietni kell a büntetőeljárás codificatiójával, mert csak akkor lehet a büntetőtörvénykönyv által elérni czélzott jobb jogi állapotokat, különben nem vesszük teljes hasznát a büntető törvénykönyvnek. Tehát feltétlenül helyesebbnek tartom az igazságügyminister ur által felállított munkaprogrammot és sorrendet és e tekintetben, ha jól értettem, Hódossy t. képviselőtársam is ugyanazon nézetben van. Veszter t. képviselőtársam átment azután a részletekbe is, tudniillik arra, hogy a büntető eljárás minő alapelvekre legyen fektetve, minthogy az igen t. minister ur röviden kiemelt néhány elvet, melyet ez eljárásnál figyelembe akar venni. De azt hiszem, még időelőtti ennek tárgyalásába bocsátkozni. Csak az esküdtszékre nézve akarom röviden megjegyezni, hogy nem csudálkozom, ha az nem tekintetik többé oly panaceának, mint az 50-es, 70-es években, hogy egyáltalában nem tüntetik fel, mint a népszabadság egyik sarkkövét. Ennek oka az, hogy az azelőtti bíróságok nélkülözvén a függetlenség minden garantiáját és tökéletesen kilévén téve a kormány befolyásának, azok mellett senki nem vélte magát elég biztosnak, senki sem bízott bennük, különösen ott, a hol politikai irányzati perekről van szó. De a mely mérvben függetleníttetett a bíróság, a mely mérvben ki van zárva, hogy a kormány, akár a politikát érintő perben is befolyást gyakoroljon a bíróságra: azon mérvben megszűnik az esküdtszék azon fontossága, mely azelőtt contempláltatott. (Helyeslés jobbfelől.) Áttérve már most Hódossy t. képviselőtársunk felszólalására, a ki még sötétebb színben igyekezett lefesteni mostani igazságügyi állapotainkat; láttam ugyan, hogy czélja főkép annak kimutatása volt, hogy mennyire tarthatatlan a mai írásbeli eljárás, hogy ezzel mintegy indokolja, menynyire égető szükség a szóbeliség és közvetlenség alapján alkotandó perrendtartás ; de hogy menynyire túl ment a czélon, bátor leszek a következőkben kefejteni. (Halljuk!) Először az Írásbeli eljárásnak azon hiányát tüntette fel, hogyan adatnak elő e perek a felsőbb forumokban, hogy tulajdonképen a referens kezében van az egész per, hogy a collegium többi tagjai csak a referens utján tudnak meg egyetmást és hogy a referens hiányos előadása tulaj donképen maga után vonhatja a legigazabb ügy elvesztését is. Ha az egészen ugy állana, csakugyan nagyon szomorú volna. De hát szerencsére nincsen igy. Távol legyen tőlem, hogy az írásbeliséget a szóbeliség fölé akarnám emelni. Hanem minden hiányai mellett az írásbeliség is, ha kellően ki van fejtve, nyújt garantiát arra, hogy az ítéletek általában véve igazságosan ütnek ki. Mert nem áll, hogy a referens egyedüli ura a pörnek. Igaz, hogy neki kell a tanácsban előadni a tényállást, de kötelessége mindenekfölött teljesen kifejteni a pör anyagát és azután kifejteni a fölebbezési okokat is. De, t. ház, ha a bíróság többi tagjai is figyelemmel kisérik a dolgot, a fólebbezési okokból megláthatják, mit tart a fél sérelmesnek, legyen az akár ténybeli körülmény, akár a törvény alkalmazása. Ha tényekről, bizonyítékokról van szó, semmi nehézség nem áll útjában, követelni a referenstől, hogy olvassa fel az illető documentumokat, vagy hogy bármely biró azokat maga is megtekintse és elolvassa. És minthogy fel kell tennünk a szakbirákról, hogy kellő szakösmerettel és igazságérzettel is birnak, rendes körülmények között nem is tehetjük fel, hogy a referens, bármennyire gyarlónak képzeljük is őt, nem fogja előadni az illető peres ügyben előforduló összes fontosabb argumentumokat, nem fogja kifejteni a tényállást egész valójában. E szerint tehát nem áll az, hogy manapság a per kimenetele, megnyerése vagy elvesztése csak sors játéka volna; nem kll az, hogy manapság is tisztességes ügyvéd akárminő pert elvállal, mert igen jóit udj a, milyen pert lehet megnyerni és mily port nem lehet absolute megnyerni és nem áll tehát az, hogy azon esetben, mikor a perek collegialis bíróságok által intéztetnek el a törvényszékeknél, ugy a második és harmadik fórumnál, hogy ily esetben egyedül a referens dönt, hanem igenis, a tanácsnak alkalma van a referens előadásából, az acták közvetlen megtekintéséből és kérdések intézése által megtudni a valódi tényállást és ahhoz képest hozni meg ítéletét. Egyszóval nem vagyunk olyan sajnos, oly szomorú állapotban, a mint Hódossy t. képviselő ur tegnap leirta. A perek szaporodása pedig nem ezen eljárásnak, hanem a magánjogi érdek hiányának tulajdonítandó. Felhozta továbbá Hódossy t. képviselőtársam, hogy igazságszolgáltatásunk decadentiában van; mire mutat az is, hogy a pénzügyi bíráskodásnál, valamint a közigazgatási tisztviselők fegyelmi eljárásánál nem hozatott be a szóbeliség és közvetlenség. Az utóbbira megfelelt tegnap a t. igazságügyminister ur, hogy hiszen ez a fegyelmi eljárás a birói cognitió körébe s egyáltalán az igazságszolgáltatás terére nem tartozik. A mi pedig a pénzügyi bíráskodást illeti, hát erre nézve igen jól emlékezem, mert részt vettem ezen ügynek itteni tárgyalásában, hogy maga az oppositio sem kívánta e részben a szóbeliség és közvetlenség teljes alkalmazását, lehetetlen is lett volna, a mint majd később kifejtem, hanem azt kívánta, engedtessék meg a feleknek vagy képviselőknek, hogy a refens előadása után észrevételeiket meg-