Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-329

354 329. országos ülés február 23. 1887. tette, hogy a szenvedő váltóképesség megszorítását maga is szükségesnek tartja s annak tanulmányozására a háztól időt kér. Miután én magam sem kötöttem a határozati javaslatot időhöz — mert csak annyit mondtam, a mennyiben lehetséges — bizva abban, hogy az igen t. igazságügyminister urnak e tanulmányozásához nem lesz annyi időre szüksége, mint a mennyire boldogult elődének volt — és bizom a minister ur ígéretében — határozati javaslatomat visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: E szerint a határozati javaslat visszavonatván, azt szavazásra kitűzni nem lesz szükség. Következik a napirend, az igazságügyi tárcza 1887-iki költségvetésének részletes tárgyalása. Gáll József: T. ház! A költségvetés megszavazása mellett akarok szót emelni (Helyeslés jobbfelöl) s különösen reflectálni kívánok az ellenzéki padokról tegnap felhozottakra. Tegnap felszólalt képviselőtársaim annak indokolásából, hogy a költségvetést megtagadják, igyekeztek a mostani igazságügyi állapotainkat a lehető legsötétebb színben festeni s azt hiszem, nagyon túlmentek a czélon. Hogy pártérdekből, vagy pártszempontból ennek lehet hatása, megengedem, de nagyon kétlem, hogy helyes volt-e az, az ország érdekeit tekintve, mert ez ellenségeinknek, a kik mindig ázsiai állapotokról szeretnek beszélni, csak adatul szolgálhat arra, hogy azt mondhassák, hogy ezen a téren sem haladunk, hol teljésen önállóan működhetünk, hanem hanyatlunk s az országgyűlés maga is constatálja ezen állapotot. Hosszasan fejtegették továbbá a képviselő urak a szóbeliség és közvetlenség előnyeit és szükségességét, de én azt hiszem, hogy ebbeli fáradságuk felesleges volt s úgyszólván nyílt ajtót törtek be; :^mert a ház ezen oldalán sincs senki, a ki az írásbeliséget fölébe helyezné a szóbeli és közvetlen peres eljárásnak s mert a kormány maga is ismételten kijelentette, hogy igenis adoptálni akarja ezen elvet és ennek alapján óhajtja reformálni a perjogot, de ehhez idő kell. Hogy azonban mennyi idő szükséges, e tekintetben az ellenzéki képviselők álláspontja könyebb, mert nem kénytelennek számolni a fennálló nehézségekkel, hanem egyszerűen azon álláspontra helyezkednek, hogy miután ezen elv behozatala elkerülhetlenül szükséges, mindennap veszteség, melyet az írásbeliségnél töltünk el és szemrehányást tesznek a kormánynak és ezen pártnak, hogy nem őszintén és nem elég erélylyel igyekszik ezen elvet megvalósítani. Azoknak azonban, a kik ezen oldalon ülnek, számot kell vetnünk a fenforgó akadályokkal is. Különösen tekintetbe keli vennünk a pénzügyi akadályokat, mert hisz az kétségtelen, hogy a szóbeliség behozatala esetében a törvényszékek és másodfokú bíróságok számát szaporítani kell, a mi pedig nagyobb kiadásokkal van összekötve. A főbaj, t. ház, különben az, hogy még nincs megalkotva az a perrendtartás, a mely ezen eljárás alapjául szolgálhatna. És én azt hiszem, hogy szívesen fogadtatott volna, ha valaki azon oldalról elfogadható, kész perrendtartással állott volna elő, de miután nem találkozott senki, a ki egy elfogadható perrendtartást készített volna, természetesen a kormánynak időt keli engedni, hogy ezen törvényjavaslatot kidolgozhassa és előterjeszthesse. (Ügy van! jobbfelöl.) Áttérek már most, t. ház, azon kifogások taglalására, melyeket a mostani állapotok caracterisäiasara hoztak fel a t. ellenzéki szónokok,'hogy kimutassák, miszerint igazságszolgáltatásunk a lehető legnagyobb miseriában szenved. Ezen oldalról is elismertük, azt, t. ház, hogy igazságszolgáltatásunknak vannak hiányai. Elismerte ezt a kormány részéről maga az igazságügyi minister ur is, de hogy oly állapotok lennének, a minőket a tegnap felszólalt ellenzéki képviselő urak mutattak fel, azt határozottan tagadom, mert hisz akkor igazságszolgáltatásról egyáltalán nem lehetne szó. Vesztei' Imre t. képviselőtársam felhozta, hogy a restantiák a felső bíróságoknál annyira felszaporodtak, hogy nem sokára fennakad igazságszolgáltatásunk, szóval, hogy a restantia annyi lesz, miként évek hosszú sora kellend arra, hogy valamely per sorra kerüljön. Ezen argumentum támogatására felhozta, hogy minő restantiák vannak a felső bíróságoknál az év végén. Ha, t. ház, csak azokat az adatokat vesszük, a melyek az év végén mutatkoznak, akkor könnyen tévedhetünk, mert kétségtelen, hogy a juristitiunmak némileg hátrányos befolyása van az igazságszolgáltatásra épen a felső bíróságoknál, annyiban, hogy a juristitium ideje alatt felszaporodnak a restantiák. Ha igazságosan akarjuk megítélni az állapotot, akkor nem azt a számot kell alapul venni, mely az év végén, hanem azt, mely a juristitium megkezdésekor, tehát júniusban mutatkozik és ez lesz azután mérvadó. Én, t. ház, sajnálom, hogy azon rövid idő alatt, mely a tegnapi felszólalás után rendelkezésemre maradt, nem volt alkalmam megszerezni ezen adatokat, de betekintettem azokba a múlt évben és emlékszem, hogy a különbség egészen más és hogy nem ily nagy restantiáról van szó. Kiemelte továbbá a t. igazságügyi minister ur — és erről meg vagyok győződve magam is — hogy administrationalis úton sokat lehet a dolgon segíteni. E szerint tehát olyan állapotoktól, hogy maholnap a restantiák annyira fognak felszaporodni, hogy a perek csak évek multán fognak sorra kerülni, félni nem lehet. Feiemlittetett az is, hogyafelső bíróságoknál az ügyhalmaz oly nagy, miszerint egyes perek tárgyalására alig marad egy pár perez. Ezt az