Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-328

328. országos ülés tthruár 22. 1887. 335 munkaerő elégtelenségének következménye, de azt í hiszem, hogy nagyobb szorgalom, valamint erélyesebb ellenőrzés kifejtése mellett a hibák egy része elkerülhető volna. A birói ügyviteli szabályok egyszerűsítésétől, valamint a fegyelmi törvénynek nemcsak szigorításától, de szigorú végrehajtásától is várom én itt a javulást. És mert már a birói ügyvitelről szólottam, t. ház, legyen szabad egy intézményre utalnom, a mely nemzedékről nemzedékre átszállva, hazai eljárásunknak mint egy specialitását képezi: az úgynevezett birói informatiókra. Külföldi jogászszal, t. ház, igen nehéz volna megértetni, hogy mi az informatio és zavarba jönne az, ki az informatiónak fogalmi meghatározását akarná adni, a nélkül, hogy az a czéítalan és feleslegesnek, vagy birói karunkra nézve sértőnek fel ne tűnnék. Felesleges és czéítalan különösen az írásbeli eljárás mellett,, mert ott elv: „quod non est in actis, non est in mundo" ; sértő pedig a bírákra nézve annyiban, a mennyiben róluk feltenni azt, hogy ők az előttük fekvő ügyeket kellő figyelemmel nem revideálnák, vagy pedig bármily befolyásos informátor által magukat befolyásoltatni engednék, feltenni nem lehet. Mit látunk mégis, t. ház ? Azt, hogy az informatio nemcsak dívik, de létjoga még egy 1875. június 4-én kelt ministeri rendeleten alapul, a mely rendelet körülbelöl ugy hangzik, hogy az első bíróságok, valamint a felső bíróságok birái az előttük fekvő ügyekben a féltől vagy meghatalmazottjától értesítést, informatiót elfogadni nem kötelesek. Nem kötelesek, de jogosítottak s ebben rejlik a tulaj'dönképeni veszély. Ennek következtében az informatio kiváltságos perorvoslattá lett; a perlekedő felek fegyverei nem egyenlők és ha az egyik informál, a másik nem, a bíráknak ítélete lehet bármily pártatlan, bármily igazságos, a pervesztő félben, ki nem informált, mindenesetre meg fog ingattatni a bíróság iránti tisztelet, a mi birói karunk tekintélyét bizonyára nem emeli. Az informatióban lappangó veszély fenyegeti tehát eljárásunkat, mert aláássa bíróságaink tekintélyét. De ezektől eltekintve, annak tudata, hogy lehet informálni és az a tévhit, mintha az informatiónak lehetne hatálya és hatása, igen sok visszaélésre vezet. Tudjuk azt, Budapesten történt, hogy néhány évvel ezelőtt egy élelmes szédelgő arra a furfangos gondolatra jött, hogy ő megtekintve a magasabb bíróságokhoz feljövő iratokat, mindkét peres félhez irt, mindkettőnek állítólagos connesióit felajánlva és mindkettőtől tiszteletdíjat kötve ki magának. Es miután egyiknek csak meg kell nyerni a pert, emberünk igen jó üzletet csinált. Az ily visszaélések lehetőségének birói karunk reputatiója érdekében az informatio eltiltása által véget kell vetni. De, t. ház, egy tanulságot mégis vonhatunk le a peres feleknek az informatióhoz való ragaszkodásából. S ez az, hogy a peres fél megnyugtatást és bizalmat merít abból, hogy ha ügyét szóval adhatja elő birájának. Azt hiszem, ez hangosabban szól a szóbeliség mellett, mint bármely tudományos érvelés. T. ház! Mielőtt beszédemet befejezném, legyen szabad röviden még egy kérdést megérintenem, mely eddigelé a népszerű kérdések közé nem igen tartozott, de a mely talán most a választások küszöbén a t. ellenzék kegyeiből a népszerűség aureolájának örvend, értem az ügyvédség reformját. Sokkal komolyabb igazságügyi kérdés ez, t. ház, semhogy azt politicai czélokra kihasználhatónak tartanám. Azt hiszem, hogy az ügyvédség csupán a jogszolgáltatás érdekében oldandó meg akár a kormány ellen, akár a kormány mellett lehessen is vele tüntetni. A baj, t. ház, mint azt a t. minister ur is elismerte, nagy; orvoslásának módjait már a legilletékesebb szakkörök ki is mutatták, az országos ügyvéd-gyűlés egy memorandumot készített, melynek alig van pontja, melyet az ügyvédség reformja keresztülvitelénél mellőzni lehetne. A magyar ügyvédi kar, mely mindig a jog és szabadság tántoríthatlan védelmezője volt hazánkban, nem szorul más osztályok példájára szellemi védvámra a numerus clausus alakjában, sem anyagi támogatásra a jogkereső közönség rovására, de a mit méltán megkövetelhet és meg is követel, ez az, hogy azon akadályok, melyek kifejlődését gátolják s a melyek hivatásának betöltését megbénítják, elhárittassanak. (Helyeslés.) Az ügyvédség is megkivánjaa maga teljes autonómiáját, nagyobb függetlenséget a bíróságoktól, védelmet nemcsak egyesek, de a hatóságok túlkapásai ellen, anyagi érdekeinek kímélését, az ügyvédi qualificatio szigorítását, a zugirászat kiirtását s tekintélyének emelését és elismerését, ez az, mit a magyar ügyvédi kar követel. (Élénk helyeslés.) Jól esett, t. ház, tapasztalnom, hogy a t. minister urnak néhány nap előtti előterjesztése a létező legégetőbb két bajon már is segített, jól esett hallanom, hogy az ügyvédi rendtartás már kész s hogy annak előterjesztése mielőbb várható. T. ház! Legyen szabad még azon óhajtásomat kifejeznem, hogy azon két pont, melyetat. minister ur előterjesztett, ne álljon útjában az ügyvédi rendtartás végleges szabályozásának. Ezek után, t. ház, igénytelen felszólalásomat azzal zárom be, hogy a t. minister ur iránti fel[ tétlen bizalmamnak adok tiszteletteljes kifejezést | és őszinte elismerésemet nyilvánítom az ő munkai programra]a felett, melyet tegnap előterjeszteni • szíves volt s a melyről én reményiem, hogy az az