Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-315
2S 315. onwiigos Més febrnár 7. 18*7. a pénzügymínisteriumból, hanem leginkább idegen bíróságok kebeléből neveztettek ki tagok. Én azért a pénzügyi bizottság azon eljárását nem helyeselhetem, melynél fogva jelentésében az államtitkári helyettesnek 1000 frtnyi személyes pótlékát szolgálati és speciális állása által indokoltnak tartván, azt elfogadásra ajánlja; nem helyeslem pedig azért, mert a pénzügyi bizottság előadója az általános vita alkalmával azt hangoztatta, hogy végre ők az államháztartásban a takarékosság útjára ; karnak lépni. Ok azonban csak, ugy látszik, nagyhangú Ígéreteket tesznek, midőn azonban tettre kerül a dolog, az ország vagyonával ugy sáfárkodnak, mint a Csáky szalmájával. Én tehát, ha azon ministeri tanácsos urnak, kit a mini ;ter ur ezen helyettes államtitkári állásra kiszemelt, érdemeit szolgálati és speciális állásánál fogva honorálni akarja, a minister ezen érdemeket nem 1000 frtos fizetés-emeléssel, hanem inkább rendjellel óhajtanám honoraltatni, (Derültség a szélső balon) a mivel a tisztviselők érdemeit honorálni szokás. De, t. ház, én a pénzügyminister urnak ezen eljárását azért sem tartom indokoltnak, mert a pénzügyi közigazgatási bíróság felállíttatván, a pénzügymínisteriumból csakis négy egyén lett oda biróvá kinevezve, nyolcz pedig a királyi tábla kebeléből és az ügyvédi karból, tehát a pénzügy ministerium teendője nem hogy szaporodott volna, hanem tényleg 60,000 évi érdemleges számmal kevesbedett. Ily körülmények közt semmiféle speciális érdemmel, semmi különös szolgálatokkal ily állás crealását indokolni nem lehet és nem szabad. (Igaz! Ugy van! a sgchö haloldalon.) És ez alkalommal ki kell jelentenem, ,t. ház, hogy én, a ki llami tisztviselőket illendő és tisztességes ellátásban részesittetni kívánom, azt óhajtanám, hogy az állam tisztviselői jobban legyenek fizetve, mint tényleg fizetve vannak; de azt, hogy egyesek érdemei évenkint 1000 frttal javadalmaztassanuk, én sem igazságos, sem helyes eljárásnak nem tartom. Állításaim igazolására hivatkozom azon körülményre, hogy a pénzügyministeriumban vaunak még más tanácsos urak is, a kik kötelességeiket híven és becsületesen teljesítik ; ha tehát az egyik fizetését ezen a czímen szaporítjuk, akkor ama másoknak a fizetését is szaporítanunk kellene. (Ugy van! a szélső haloldalon.) De, t. ház, nemcsak a pénzügyministeriumban, hanem más hivatalokban is vannak tisztviselőink, a kik hivatalos kötelességeiket pontosan teljesítik. Ott van a királyi tábla, ott van a uria. (Igaz! Ugy van !) Ezeknek a birái sokkal nagyobb munkát teljesítenek, mint bármely minister vagy bármely ministeri tanácsos; mert a királyi curiai bírák hetenkint mindennap 10-től 2 óráig kötelesek az ülésben megjelenni, ott referálni és szavazni, éjjelenkint pedig 5—6 órát kell arra szentelni Ök, hogy a jövő heti referádával elkészüljenek, (ügy van! a szélső haloldalon.) Ezt egyik ministeri tisztviselő sem teszi. Ha tehát ezen ministeri tanácsos évi iavadal mázasát 1000 frttal akarjuk javítani, akkor jogosabb és igazságosabb, hogy minden egyes curiai biró fizetését 1000 frttal emeljük fel. Én tehát abból az elvből indulva ki, hogy a mi jogos az egyiknek, jogos a másiknak is, kijelentem, hogy ha az egyik tisztviselő érdemeit jutalmazni és fizetését 1000 frttal fölemelni akarjuk, akkor kötelességünk a többi tisztviselő érdemeit is elismerni és jutalmazni. S minthogy én az itt követtetni szándékolt eljárást semmi körülmények közt sem tartom sem méltányosnak, sem igazságosnak: ezen előirányzott összeget meg nem szavazom. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadój át. Hegedüs Sándor előadó: A t. képviselő ur, ki a helyettes államtitkár 1000 frt azemélyi pótléka ellen szólalt fel, szíves volt a pénzügyi bizottságnak erre vonatkozó jelentését is felolvasni Ezzel szemben mindenek előtt bátor vagyok megjegyezni, hogy én, mint előadó, igen természetesen nem mindig egyéni nézeteimet fejezem ki, hanem a bizottság határozatát kötelességszerüleg tolmácsolom; most bátorkodom kiemelni és tárgyilagosan indokolni azon szempontokat, melyek a pénzügyi bizottságot vezették, midőn ezen személyi pótlékot kivételesen elfogad ta. (Halijuk !) Meg vagyok győződve, hogy a t. képviselő ur csak elsietve, vagy hibából említette itten az állás-erealást, mert hiszen itt új állásról vagy nagyobb fizetésű állásnak rendszerezéséről egyáltalában ázó sincs, itt egyszerűen személyi pótlékról van szó. És a t. képviselő ur maga is hangsúlyozta azt. hogy a rendkívüli munka jutalmaztassék, e tekintetben tehát a pénzügyi-bízottság és a t. képvbelő ur véleménye közt csak a jutalom minősége tekintetében van különbség. A t. képviselő ur tudniillik rendjeleket akar osztogatni, holott azon az oldalon ül, a melyen a rendjelosztogatást a legkeményebben szokták ostorozni; a pénzügyi bizottság azt hitte, administrativ szempontból is helyesebben jár el, ha ezen pótlékot kivételesen megszavazza, mert ennek sem az állás honorálására nézve a jövőben, sem az illető egyén leendő nyugdíjára semmi befolyása nincs, ez egyszerűen csak az, a mit a képviselő ur is méltányosnak ismert el: a rendkívüli munka jutalmazása. Kérdem, miből jutalmazzon a minister ur? Ha a jutalmak és segélyek czímén felvett összegből tenné, ez ama kisebbrangú, de nagyobb szükségben levő hivatalnokok rovására történnék, a kiknek
