Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-328

528. ersíAgos iléi fobrmár 22. 1887. 333 A törvényhozás megalkotta a büntető tör- | vénykönyvet, a melylyel a régi táblabírói hagyományok, a biró böles belátása helyébe egy rendszeres törvényt léptetett. Egyes intézkedései ellen lehetnek többé kevésbbé helyes kifogások, a mi legtöbb esetben subjeetiv felfogás dolga, annyit azonban határozottan lehet mondani, hogy a büntető törvénykönyv az egyéni és személybiztonság kiváló garantiája, azért üdvös hatását ellenesei sem támadhatják meg alaposan. Ha emelhető kifogás ellene, ez az, hogy büntetési rendszere túlszigorú és hogy szellemébe a gyakorlat még nem élhette bele magát teljesen, de azért nagy hibának tartanám addig, mig annak hatása és eredményei felett megbízható statistieai adatok rendelkezésünkre nem állanak, egyesek kívánságára a revisióba bocsátkozni. Szólhatnék a perrendtartási novelláról, a végrehajtási törvényről és több egyéb törvényről, áe érzem, hogy nem lehet feladatom ezeknek felsorolása és azt hiszem, hogy eddigi előadásom meggyőzhetett mindenkit arról, hogy 1867. óta hűségesen felhasználtuk az időt jogszolgáltatásunk javítására nemcsak az anyagi és alaki törvénykönyvek hozatala, hanem a bírósági és ügyészi szervezet felállítása és keresztül vitele által is. Sok történt kétségtelenül, de a legtöbbnek még esak ezután kell történnie. Polgári törvénykönyvünk nincs, magánjogi forrásaink a józan ész és a birói gyakorlat megállapítása, szóval oly ingatag alapon állunk, a melyen a biztos gyakorlat ki nem fejlődhetik. Látjuk, hogy a gyakorlatban a legegyszerűbb jogi kérdések eltérő elintézésben részesülnek azért, mert törvénykönyvünk nincs és a józan ész és a birói gyakorlat nem functionálnak mindig mathematicai pontossággal. Csakis a telekkönyvvel kapcsolatos jogok vannak biztos alapra fektetve, mert egy rendszeres törvénykönyv védelme alatt állanak. De az osztrák polgári törvénykönyvnek többi részeit hatályon kivül helyezte az ébredő nemzeti szellem, a minek politikai jelentőségét bizonyára nem kicsinyli senki, de hogy az ürt ki nem töltöttük, azt e haza minden polgára fájdalmasan érzi. Országbírói értekezletünknek szabályai ideiglenességük daczára már régen megülték fennállásuk 25 éves jubileumát, de azért törvénykönyvünk most sincs. Habár az országbírói értekezletnek szabályai kezdetben sem voltak képesek az ürt kitölteni és feladatuknak megfelelni, vagy egy rendszeres codexet pótolni, politikai horderejűk kimenthette gyakorlati gyarlóságukat. Abbeli feltevésünkben azonban, hogy az időt fel fogjuk használni, csalódtunk, mert ma is messze állunk a czéltól. A javaslatok egy része, t. ház, és különösen az örökjog tervezete a ház elé terjesztetett, de mégis azt látjuk, hogy év múlt év után és a törvénykönyv nagy ügye még mindig az előkészületek stádiumában van. Tudom, hogy nem kisszerű feladat egy polgári törvénykönyv elkészítése és hogy a külföld sem készítette el azokat rövid idő alatt. Az osztrák törvénykönyv 58 esztendei előkészületi időt vett igénybe, de mégis azt hiszem, hogy ma, midőn a külföld sok jeles példája áll előttünk; midőn a judieatora és a tudományos buvárlat kincses bányájából bőven meríthetünk: akkor, azt hiszem, hogy minden perez, a melyben a törvénykönyv elkészítése késik, egy-egy kínos pillanat a nemzet jogéletében, a jogbátorság megszilárdításában és eulturánk haladásában. S ha ezen állapot komolyabb zavarokat elő nem idézett; ha az ügyek ugy, a hogy eldöntetnek ; ha a jogérti küzdelem nálunk még egyáltalában nem tartozik a lehetetlenségek közé, ezt kiválókép igazságszolgáltatásunk két factorának köszönhetjük : az ügyvédi és birói karnak, a melyek harmonicus összműködésük által ezen ürt kitölteni iparkodtak. Az állapotok azonban, t. ház, tarthatatlanok, mert igen könnyen megtörténik, hogy a törvényes jog helyébe az önkény, a kedvezés, az erőszak uralma lép. Az örökjog jeles tervezetének előterjesztése, t. ház, bizonyítja azt, hogy az igazságügyininister ur szintén át van hatva a codificatio szükségétől és ha ezen örökjogot a magánjog többi részei is követni fogják, ugy én azt őszinte, igaz örömmel üdvözlöm. Az igazságügyminister ur ezen tervezet által az úgynevezett partialis codificatio terére lépett. Én ezt addig is opportunitási, vagyis azon szempontból, hogy legalább örökjogra lehet kilátásunk, elfogadom. A polgári törvénykönyv megkészítése égető szükséget fog pótolni nemcsak a Királyhágón innen,hanem a Királyhágón túlis, hol tudvalevőleg még ma is az osztrák polgári törvénykönyv van érvényben. Az unió, mely a 48 iki törvény szerint a nemzetegységben és a jogazonosságban áll, mindaddig keresztül vive nincsen, mig az erdélyrészi megyéknek más joguk lesz, mint a magyarországiaknak. A polgári törvénykönyv tehát ezen törvénykezési particularismust meg fogja szüntetni és igy kiváló politikai fontossággal bír. De, t. ház, ugyanígy vagyunk a büntető eljárással is. Erre minálunk nincsen semmi szabályzat, mert az a kevés, a mi van, törvényerővel nem bir, de a törvényszékek egy része által nem is követtetik; a Királyhágón túl pedig a régi osztrák büntető eljárás van még ma is érvényben és igy egyöntetű eljárásról szó sem lehet. Felesleges, t. ház, hogy a büntető eljárás fontosságát itt elméletileg fejtegessem, azonban egynehány gyakorlati vonással, méltóztassék megengedni, hogy én is hozzászóljak a kérdéshez. (Halljuk!) Ott van például egy fővárosi hitelintézet bfínpere, a melyben I a vizsgálat 6—8 esztendő óta foly a nélkül, hogy I jogerejű vádhatározat hozatott voln->, a mit én | csakis annak tulajdonítok, hogy bűnvádi eljárá-