Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-327

127. országos ülés feknúr 21. 1887. 30$ sam előadásának, mely ellen különben semmi észrevételem nincs, csupán egy részét reetificáljam : azt, a mely arról szól, hogy Somogymegyében és a horvát községekben horvátul foly a tanítás. Az én és több t. képviselőtársam értesülése szerint ez Somogymegyére nézve nem áll. Nem hallgathatom el azt sem, hogy épen azon csodálkozom leginkább, hogy igen t. képviselőtársam Somogymegyét hozta fel, mert épen ezen megyének van meg azon áldásos tulajdonsága, hogy minden néven nevezendő idegen nemzetiséget egygyé tesz, tökéletesen absorbeálja. Hozhat nék fel példákat, voltak Somogyinegyében régebb időben tótok, vannak svábok, vannak horvátok; ezeknek legnagyobb része az utolsó időben anynyira magyarrá lett, hogy el is felejtette azt, hogy „valamikor őse tót, vagy német volt. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) T. képviselőház! A földmívelési tárcza tárgyalása alkalmával volt szerencsém a t. képviselőháznak elmondani, hogy a közgazdasági bizottság • elé terjesztettem több indítványt, a melyek úgy a közgazdasági bizottság, mint a minister ur részérő] a legnagyobb részben helyeseitettek; ez indítványok közüi az egyik akképen hangzott, hogy a bortermelő vidékeken kötelezőleg tanittassék a szőlészet, borászat és általában a gyümölcsészet. Én akkor — a t. minister ur sissza fog még talán e

mlékezni — azon megnyugtató ígéretet nyertem, ^ogy a mennyi a minister hatáskörétől függ, minden esetre ezen irányban intézkedni fog a népiskolának tanítási rendszerét illetőleg. Én úgy tujom, hogy a t, minister ur e tekintetben intézkedett, azonban ennek nagyobb hatását még sem t apasztaltam. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy Magyarországnak ezen községi faiskolái milyen állapotban vannak, ez egyik indító oka lesz annak, hogy a t. minister ur szíveskedjék arra bizonyos figyelmet fordítani, hogy ez sokáig igy ne maradjon, mert a községi tanítók legnagyobb része nem igen szeret foglalkozni, talán ideje nem adja ki, vagy talán nincs is nagyobb képzettsége, hogy a gyümölcsészettel és szőlészettel, általában a gyümölcs cuiturával foglalkozzék. Én azt hiszem, ha a t. minister ur szives lenne egy rendeletet kibocsátani a tanfelügyelőkhöz, mely rendeletnél fogva utasítaná a községi népiskolák közegeit, hogy erre a tárgyakra különös figyelmet fordítsanak, ez igen hasznos és üdvös volna. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország évenkint több millióra menő gyümölcsöt hoz be külföldről és ha figyelembe veszszük azt, hogy a hol az országnak jól felfogott érdekében a gyü.mölcsészetet felkarolták, ott az millió jövedelmeket hoz— utalok Kecskemétre s különösen Kőrösre— mindenki be fogja látni, hogy ezen téren -sok tenni való van. Azért kérem a t. minister urat, j hogy ez irányban hatni szíveskedjék. (Helyeslés a. szélső balolda on.) Elnök: Ha szólani többé senki sem kiván„ a vitát bezárom. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Sokan vannak, kik azt hiszik, hogy a felső-, közép- és népoktatás ellentétben áll egymással, vagy hogy ha a minister a tanításnak egyik ágát előmozdítja, elhanyagolja a másikat. Ez az egész világon parallel ment, megy és nálam is igy megy. Abból, hogy én a középiskolát magasabb niveaura akarom emelni, nem következik, hogy nincs érzékem a népoktatás iránt. E tekintetben én azt, a mit e budget keretében emberileg tenni lehetett, megtettem és megteszem. Százszor, nem egyszer mondtam élőszóval, írásban, rendeletekben, hogy a népoktatásnak feladata practicus feladat, nem elég általános felvilágosodás után törekedni, hanem egy gyermeknek, a ki iskolába járt és ott növekedett, practicusabb, műveltebb és erkölcsösebb egyénnek kell lenni, mint a ki iskolába nem járt. En mindig arra helyezem a súlyt, hogy tisztasági, egészségi és a gazdasági tekintetben nyerjen a gyermek oktatást. Oly könyvet nem ismerek, a melyben mindaz meg volna, a mire az embernek szüksége van; ez olyan orbis pictus volna. De igen, vannak tisztességes olvasókönyvek, melyekben természettudományi és közgazdasági dolgokról is szó van. A t. képviselő urnak igaza van, hogy nem fordittatik kellő súly a gyümölcsészet fejlesztésére, de annak nem én vagyok az oka, nem a tanfelügyelők, mert azok is iparkodnak minden irányban mindent megtenni, a mit lehet; hanem igen is egyenesen megmondom, hogy a tanítóknak egy része nem ugy képeztetik, hogy aztán képes legyen ezen irányban a gyermekeket vezetni. Azért én, ha pénz viszonyaink engednék, a tanítók képzésére igen nagy súlyt szeretnék fektetni. Ezeket nevelni kell, mert ha akarjuk, hogy a tanító a népet nevelje, mindenekelőtt őt kell nevelnünk s ha etekintetben az állam teljes mértékben meg fogja tenni,.a mit tehet, akkor aztán mód lesz erkölcsi eszközök által is, ha nem is törvény által, kényszeríteni a felekezeti tanítókat is, hogy ugyanebben az irányban neveljék a tanulókat. A mi a polgári iskolákat illeti, jól tudjuk, hogy azok nem arra valók, hogy bennük hivatalnokokat neveljünk, hanem a nép alsó és felső rétege közt van egy bizonyos réteg, a melynek nincs arra a nevelésre szüksége, melyet a nép felsőbb osztályai igénybe vesznek, de igénye van több ismeretre és intensivebb oktatásra, mint a nép legalsóbb osztályainak. Ez ieladata a polgári iskoláknak és hogy én ezen iskolában az oktatást 1 gazdasági, kereskedelmi és ipari ismeretek tanítá-