Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-327
310 %Z7. oniágos llé* M>r*4r 2!. !S87. sával kötöm össze, azt mindenki tudja, a ki ez iránt érdeklődik. A mi azt illeti, hogy Horvátországban a magyar nép számára népiskolák nem léteznek, e tekintetben tökéletesen egyetértek a t. képviselő úrral; de talán nem épen tehetetlenség, hanem más okozta azt, hogy e téren nem tettük meg azt, a mit tennünk lehetett és kellett volna. Nem tartom ugyan magamat tehetetlen embernek, de ez nem tartozik egészen hatáskörömhöz, mind a mellett azonban iparkodni fogok megtenni, a mit lehet. (Átalános helyeslés.) Egyébiránt Zala megyében és a Muraközben a horvát nép közt 17 állami iskola van, a melyekben nemcsak taníttatik a magyar nyelv, hanem a mennyire lehet, a tanítási nyelv is a magyar. A mi Fiumét illeti, méltóztatnak tudni, hogy a mit a budget keretében a magyar cultura terjesztésére, stb. tenni lehet, megtörténik. A kisdedóvásra is figyelemmel vagyok és tessék elhinni, sokkal jobban szeretek adni, mint elutasítani, hanem jó akaratomból nem telik ki az, hogy banknótát tudnék csinálni, (Derültség) de a mit tenni lehet, szívesen megteszem. (Általános helyeslés.) Kérem az összeg megszavazását. (Helyeslés.) Elnök: A tétel nem támadtatván meg, az 1.555,000 forint megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa) : 29. rovat. A néptanítók nyugdíj-intézete segélyezésére 150,000 forint. Barla József: T. ház! (Halljuk!) Midőn e pontnál felszólalok, mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy felszólalásom egyáltalán nem magát az összeget illeti; ezt én soknak nem tartom; sőt ha hazánk anyagi körülményei engednék, szívesen szavaznék meg ennél nagyobb összeget is a nevezett czélra; hiszen nagyon jól tudom azt, hogy minden áldozat, melyet a népnevelés oltárára hoznak, bő gyümölcsöt terem, ha az szakszerűen, lelkiismeretesen lesz felhasználva. Kövid felszólalásom illeti magát az 1875: XXXH, törvényczikket, az úgynevezett néptanítói nyugdíj-törvényt és ennek a gyakorlati életben, meggyőződésem szerint, legalább is ügyetlen alkalmazását. Ezelőtt egy évvel megkisérlettem, hogy a t. házat megismertessem néhány derék tanítónak — mert hála istennek ugy a régi, mint az újabb nemzedék közt bírunk ilyenekkel — nézetével nyugdíj-intézetüket illetőleg; azonban mint minden elfogy, ugy elfogyott a t többség türelme is és nem engedte meg, hogy a derék tanférfiak véleményét és nézetét részletesen, tüzetesen mondhattam volna el. Ma tehát helyén volna és talán észszerííleg azt kellene tennem, hogy a mi akkor nem engedtetett meg, mert a minister ur s a többség véleménye szerint nem jól választott tételnél akartam elmondani az illető szakférfiak nézetét, azt ma mondjam el; de nem teszem ezt, mert tapasztaltam, hogy a t. minister ur előtt, sőt a t. többség előtt, midőn tanügyről van szó, nagyon kellemetlen, ha az elintézendő ügyhöz vélemény ükkel a tanítók is hozzá járulni óhajtanak. Trefort Ágoston, vallás-és közoktatásügyi minister: Nem áll! Barla Józtef: Tudom, t. ház, hogy midőn tanügyről van szó, a t. minister ur mathematicusaival készíttet egy mathematicai kaptát s nem törődik azzal, hogy a mathematicai kaptára készült csizma szorítja-e a szegény tanítók lábát vagy bősége miatt nem-e alkalmatlan ? De hogy visszatérjek a már a múlt évben is szándékolt előadásomra, most magából azon jelentésből, melyet a minister ur a tanítók nyugdíjalapjáról, annak 1885-iki állapotát illetőleg kiadott, fogom a minister urat az 1875. XXXII. t.-cz. tarthatatlanságáról és mint előbb mondám, annak legalább is ügyetlen alkalmaztatásáról meggyőzni. A tanítói nyugdíj- és gyámalapról kiadott jelentés 4-ik lapján statisticailag összeállítva találjuk Magyarország összes tanítói közül, hány vesz részt a nyugdíj-intézményben és hány nem, az ide vágó sorok így hangzanak: „ezek után összehasonlítva a jogosultság alapján a nyugdíj-intézményben résztvevőket az abban nem részesülőkkel, kitűnik, hogy 1885-ben 20,500tanító és kisdedóvó közül 13,205 tanító részesül a nyugdíj-intézményben, tehát aj5 arány olyan, mint 64*2 a 35"8-hoz. Ezen arányban azonban vannak olyanok is, kiket egy vagy más okból az intézet tagjai közé felvenni nem lehet, mert azok kötelességüket kikerülték. Tehát, t ház, a tanítói kar csak 642 arányában a 35'8-hoz vesznek részt a tanítók a nyugdíjintézetben. Ha keressük, mi ezen rettenetes aránynak oka, ugy találjuk, hogy maga a nyugdíjtörvény, mely oly ridegen intézkedik, hogy minden hajlottabb korú tanító kizáratik a nyugdíjban való részesülésből, sőt oly ridegen, hogy azon tanítóknak is, kik legerőteljesebb korukban voltak, midőn ez létrejött, Mathusalemi kort kellene élniök, hogy teljes nyugdíjban részesülhessenek. T. ház! Már maga a törvénynek ezen ridegsége elég volna arra, hogy a t. minister ur ígérete szerint legalább most tiz év után revisio alá vegye azt. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Meg is tettem. Barla József: Van néhány szó az említettem jelentésben, mi szinte érthetetlen, olvassuk ugyanis ezeket (olvassa): „olyanok, a kiket egyik-másik okból az intézet tagjai közé felvenni nem lehetett vagy pedig ebbeli kötelességük teljesítését kikerülték". Hát hogyan lehetséges ez, t. minister ur? Hiszen ha a 37-ik lapra fordítok és a somogyi viszonyokat zsinórmértékül veszem : lehetetlenségnek, képtelenségnek látszik, hogy egy kötele-