Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-326

326. országos ülés feftrnár 19. 18S7. 237 el és minden ember láthatta London utczáin az angol parlamenti képviselőket Maeauly munkájával hónuk alatt. Ez történt Angliában. Mondok még mást is. (Halljuk!) Jól tudjuk, hogy Szalay László Magyarország történetét megírta Svájczban; az első két kötetét kiadta itt Pesten Greibel, de az sehogy sem kelt, ngy hogy Geibel kijelentette, hogy azontúl nem adhat többé honoráriumot, hanem legfeljebb, ha a szerző ingyen átengedi a manuscriptumát, adja ki. Geibel egészen lemondott, azután átvette az egész munkát egy másik könyvárus, a ki maga mondta nekem, hogy 10,000 hirdetést nyomatott és küldött szét az országba, azonkívül a már megjelent két kötetet kisebb füzetekre osztotta, hogy könnyebben juthassanak hozzá az egyesek. Erre azt kérdezte : mit gondol tanár ur, hány előfizető jelentkezteti? Én keveset akartam mondani, azt feleltem, hogy kétszáz. Erre azt felelte, hogy tessék a két nullát törölni és akkor az igazat kitalálja. Hát, t. ház, ez történt egy ilyen munkával, a melynek minden magyar ember kezében kellene lenni, meg van nekem is, de nemcsak ez, hanem ezen kívül minden tudományból megtalálja nálam a legkitűnőbb munkákat. Ezeket akartam felhozni arra nézve, hogy nálunk a tudományosságra és a tudományos könyvek vásárlására nagy hajlam nincs. Méltóztatik tudni, hogy az Akadémia maga elhatározta, hogy a legkitűnőbb európai munkákat magyar fordításban adja ki, még pedig oly olcsón, hogy bárki megszerezhesse, nemcsak nem akar nyerni rajta, hanem inkább veszíteni, csak azért, hogy az országban ezen kitűnő munkákat terjessze. Hát igenis lett sikere, veszik ezen munkákat, de csak oly csekély arányban, hogy bizon igen nagy vesztesége van belőle az akadémiának. Ezeket akartam elmondani általánosságban és most még csak arra akarom kérni a minister urat, hogy a mennyire lehet ne méltóztassék a középiskolai tanulókat oly nagy halmaz tananyaggal elárasztani. Jól tudom, hogy mindazon tudományok, melyek felvéve vannak, szükségesek, azokat tanítani kell, de nem olyan terjedelemben, a melyben többnyire tanítják, mert ezzel csakugyan agyonnyomorítják a fiatalságot annyira, hogy mikor azután az egyetemre megy, vagy az életbe lép, többé tanulni nincs kedve. Ezeket akartam elmondani. (Helyeslések.) Pulszky Ferencz: T. ház! Nem szoktam hosszabb időre igénybe venni a t. ház figyelmét, de szükséges hogy felszólaljak és kifejezzem szánakozásomat és sajnálatomat a vallás- és közoktatásügyi minister ur sorsa felett, hogy neki mindezeket a terveket, mindezeket a tanácsokat meg kell hallgatnia. (Elénk derültség.) Az egyik szónok kikel az internátus ellen, mert azt mondja, hogy KÉPVH. HAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. abból csupán szegletes és élhetetlen emberek kerülnek ki, pedig mellette ott ül Ernuszt, gróf Apponyi Albert. Mind a kettő az internatusban nevelkedett, de szegletességet és élhetetlenséget eddig szemükre vetni nem voltak képesek. (Élénk derültség.) A másik azt tartja, hogy a gymnasiummásra nem való, mint az értelem fegyelmezésére. Azt tartja, ki görögül tanul, igen élesen tud distingualni. Látjuk azonban, hogy vannak emberek, kik jó tanulták meg a görögöt, de azt nem tanulták meg, hogy ugy beszéljenek, hogy őket szívesen meghallgassák. (Élénk derültség.) Ott van az egyik, a ki gáncsolja a német irányt, mely a középoktatásba bejutott és mégis szemére veti a cultusminister urnak, hogy Fréry igen szellemes franczia munkáját lefordíttatta magyarra. De mindjárt feláll egy másik és azt találja, hogy nem! A franczia nép decadentiában van, csak a német tudomány az, mely az igazi. És feláll egy harmadik és azt mondja, sem a német, sem a franczia, hanem a magyar genius. (Felkiáltások szélső balfélöl : Jól mondta!) Igen, de nem mondta meg, hogy miben fekszik a magyar genius 1 (Tetszés) Miben lehet a magyart megkülönböztetni. Mi a magyar sajátsága ? Ha francziát látok, mindjárt ráismerek, jhogy franczia. Ha látom az olaszt, ráismerek aphisionomiájáról is, hogy olasz. A németről mindjárt látjuk, hogy német. De ha idegen jönne ebbe a házba, hol Magyarországnak virága van képviselve, (Élénk derültség) magának a magyar typusról alig tudna ideát alkotni. Én azt hiszem, hogy itt a fődolog a cultura, nem pedig a magyar typus, a miről maguk sem tudják, hogy miből áll. Abban talán, hogy két évszázad előtt egy igen jóravaló tudós „kedves hazájának" szentelte fel könyvét? Hiszen mi ezt mindennap teszszük. Hisz czikkeinket, könyveinket, melyeket írunk, a hazának szenteljük. Nem vagyunk azon a polczon, mint a németek, francziák, kiknek iratait, könyveit nagyon drágán fizetik. Bizony itten az idejét a hazának szenteli mindenki akkor, mikor a munkának szenteli. Egyik képviselő ur azt mondja, hogy tanférfiakat kell meghallgatni akkor, mikor tanrendszerről van szó. A másik azt mondja: Nem! a practicus embereket kell meghallgatni; de mindegyik kívánja, hogy őt hallgassák meg. (Élénk derültség. Egy hang balfelől: Hát mi meghallgassuk!) így lévén a discussio, én is felkérem a t. cultusminister urat, ne hallgasson sem egyikre, sem másikra, de haladjon a maga utján, melyen eddig oly szép eredményeket tudott előteremteni. (Élénk helyeslés jobbfelól.) Elfogadom a költségvetést. (Helyeslés jobbfelöl.) Fenyvessy Ferencz: T.ház! Nem riaszt engem vissza felszólalásomtól előttem szólott képviselő 38