Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-326

S26. országos ülés február 18. 188?. 293 nek. Azért kérem a t. képviselő urakat, hogy ily felszólalásokkal a házat fárasztani ne méltóztassanak, mert nehézséget okoz már az is, hogy az illetők itt magukat nem védelmezhetik; (ügy van!) de továbbá a ház itt nem tarthat vizsgálatot (ügy van!) és igy azután fentartja az egyik fél is a maga állítását és gyakran igen méltatlanul *uj tátik az az egyén, a ki pedig azt nem érdemelte volna. (Helyeslés.) Ezt a képviselő urak képviselői állásuknál fogva maguk is mérlegelhetik és ennélfogva azt hiszem, a házat ily jelenetektől meg is kímélhetik. (Élénk helyeslés.) Hoitsy Pál: T. képviselőház! Agymnasiumi oktatás reformjáról bővebben ez alkalommal nyilatkozni nem szándékozom; csupán néhány észrevételt vagyok bátor előterjeszteni. (Halljuk!) Mindazokat, a mik e dologra tartoznak és a mik ezen nézettel szemben elfoglalt álláspontomat jelzik, bátor voltam elmondani akkor, a midőn e házban 1883-ban a tanügy reformjáról szóló javaslatot tárgyaltuk és azóta nem történt semmi olyan, a mi legkevésbé is arra hatott volna, hogy akkor vallott nézeteimet, akkor kifejtett álláspontomat valamiben is megváltoztattam volna. Jeleztem már akkor, hogy az élet és az iskola között az ellentét igen nagy. Az élet előre halad, az iskola megállott azon a ponton, a mellett a tanrendszer mellett, amelyet nemsokára areformatio behozatala után a jezsuita paterok összeállítottak. Az élet folyton előre haladt, az iskola nem volt képes követni és ennek következtében beállott az, hogy az iskola és az élet egymást megérteni képesek nem voltak s az iskola nem volt képes az élet számára nevelni az ő növendékeit. És midőn ma szintén ezt látjuk és midőn tudjuk azt is, hogy az életet az iskola kedveért mi átalakítani nem fogjuk soha; csupán az az egy feladat jutott nekünk osztály részül, hogy tehát az iskolát idomítsuk az élet szükségleteihez, hogy az iskolának adjunk egy oly irányt, a mely mellett az képes lesz ifjainkat az élet számára nevelni, az életre előkészíteni. Azóta történtek azonban dolgok, melyek engem megerősítenek álláspontomnak helyessége felől. Először is Francziaországban megindult egy nagy mozgalom a classicus nyelvek tanításának eltörlése mellett, melyet Fréry az ő könyvével mozdított elő leghatározattabban, de megindult az óta hasonló mozgalom Németországban is, a hol a német tudósok egyik legnagyobbika Dubois-Raymond, a berlini egyetemnek több izben volt rectora, állott a mozgalom élére és követelte, hogy a gymnasiumi és közép oktatási tanterv oly módon szabályoztassék, hogy abban a természettudományoknak nagyobb, a classicus nyelveknek pedig kisebb tér adassék. Mondom, azóta történtek e dolgok és e dolgok csak megerősítenek engem azon nézeteimnek helyessége felől, melyeket itt 4 esztendővel ezelőtt körvonalozni szerencsém volt. Semmi, a mi eltántorítana ezektől, nem történt, ha csak fontosságot nem akarok tulajdonítani azon beszédnek, melyet itt a költségvetési általános vita alkalmával Kovács Albert t. képviselő ur elmondott. 0 két dolgot hozott fel a mellett, hogy a classicus nyelvek tanítására nagyobb súly fektettessék, sőt magát a minister urat egyenesen azzal vádolta, hogy a görög nyelvnek ellensége. Azt mondotta először, hogy mint ő neki tudomása van arról, a mérnökök közül azok a legjelesebbek, kik görögül is tudnak és mintegy azt akarta indítványozni, elérni s a mellett szólott, hogy a mérnököknek több görög nyelvet és kevesebb mathematicát kellene tanulni. Ennek ellenében én csak Dubois-Eaymondra hivatkozom, a ki 40 évi tapasztalatai után arra a meggyőződésre jutott, hogy az orvosnak is több mathematicát és kevesebb görög nyelvet kell tanulni. A másik, a mit Kovács Albert képviselő ur felhozott itt a múltkor, hogy — úgymond — a formai képzés, egyedül a classicus nyelveknek sajátsága, hogy azok mintegy — habár nem fejezte ki egészen ezt a gondolatot — mintegy megkristályodott logicát képezvén, az agynak oly képzést adnak, hogy ennek következtében az élet minden körülményei között minden tekintetben jobban megállja helyét az igy képzett agyrendszerrel biró férfiú, mint az, a ki másféle nevelésben részesült. Ezzel szemben csak két rövid megjegyzést vagyok bátor tenni. A mi azt a puszta alaki képzést illeti, a hol a forma által, tartalom nélkül kivannak nevelést eszközölni, én abban nem bíztam soha és ebben azt hiszem, hogy nagyon igaza van. A tegnap szólott Zichy Antal t. képviselő urnak, a ki határozottan kárhoztatta azt, hogy granimaticai és syntacticai formákkal ölessék agyon az ifjúság, hogy folyton és szüntelen ezen grammatieai szabályokkal vétessék el idejének java és ezáltal mintegy megszorittassék szabadabb gondolkozásában. De, t. képviselőház, én nem is gondolom, hogy tartalom nélkül csupa formával az ifjúnak egyáltalán képzést adni lehetne. Hasonlítana ez ahhoz, a ki ugy járna el, hogy a rágó izmok kifejlesztésére nem táplálékot adna az embernek, hanem például forgácsot rágatna vele. A formánál nem is lehet elkerülni, hogy egyszersmind tartalmat is ne adjunk bele s a mikor egyszer a classicus formának classicus tartalmat adtunk, soha se tudtam megérteni, hogy például a görög istenek fajtalan kalandjai miként lehessenek nagyobb képző erővel az ifjúra, mint a természet örök szépségei és titkai. A másik, t. ház, a mit meg akarok jegyezni,