Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-326

32fi. ©rssz&gos ülés február 19. 1887. S89 a nemzetiségek e hazában elégedetlennek lenni okuk van, a belpolitikai constellátiókkal megelégedve nem lehetnek, hogy ők saját hazájukban idegenek s mostoha gyermekekként tekintetnek. (Felkiáltások: Nem áll!) Ezekkel szemben, t. képviselőház, most, midőn kötelességek kívántatnak azoktól, a nemzetiségektől,az állam összlét elméletéből kiindulva, az elvett jogoknál fogva, természetes következménye volna a kötelességek megtagadása (Nyugtalanság jobbfelöl. Hulljuk! Halljuk!) s ha az igen t. kormány által a nemzetiségekre szórt azon vádak, hogy hazaellenesek 8 kifelé gravitálnak, igazak volnának, most volna alkalmuk magukat kitüntetni: de t. képviselőház, a kormány megfontolatlan politikájáért a hazán magunkat megbőszülni nem fogjuk. (Élénk általános helyeslés.) Jól tudjuk, t. képviselőház, hogy a népek és országok értéke és súlya, lételüknek jogosultsága azon mérték szerint méretik, melyben azok nehéz pillanatokban egész erejük megfeszítésével és lelkesült odaadással a feladatnak megfelelni képesek. (Élénk helyeslés.) Meg vagyunk győződve, hogy egy jól szervezett hadsereg nemcsak hogy emeli az állam tekintélyét, de sőt a béke áldásainak legjobb biztosítéka is. Ezen tudat s meggyőződésből kiindulva, a századokon át tanúsított s haza iránti tántoríthatlan hűség és ragaszkodáshoz hűen, — a mennyiben mi e haza kötelékébe várjuk sorsunk javulását, nem fogunk megszűnni törvényes jogaink érvényesítésük iránt küzdeni s minket mint e haza polgárait megillető jogainkat követeim. De ezen nehéz pillanatokban, midőn a haza tekintélyének emelése s a béke fentartásának biztosítása, esetleg védelme czéloztatik: sérelmeinket mérlegen kivül hagyjuk, a bizalmi kérdést ezúttal fel nem vetjük s nem a kormány iránti bizalomból, hanem a trón iránti hódolatból, a hazához való hű ragaszkodás és szeretetből (Élénk tetszés) ugy az én, mint elvtársaim nevében a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Altalános élénk helyeslés.) SzemneCZ Emil: T. ház! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Hogy az imént felszólalt képviselőtársam után szót kérek, teszem ezt első sorban azért, hogy örömömet fejezzem ki azon általános lelkesedés felett, mely e ház minden oldalán uralkodik akkor, midőn a haza határainak védelme, a haza szabadsága áldozatot kér tőlünk. (Zaj.) Mindannyian érezzük a hozott áldozat súlyát, de érezzük a kötelesség szavát is. Mi bizunk abban, hogy a t. kormánynak sikerül fentartani a békét, de ha nem sikerülne, akkor bizton számíthat a nép vérére és vagyonára. Az összegért, melyet a honvédség s a népfelkelés részére kérnek, a kormány lesz felelős, (Folytonos zaj) a parlament felelősségre is KÍPVH. NAPLÓ. 1884-—87. XV. liJTiT. | vonja, ha nem a megjelölt ezélra fordítja a költségeket, melyeket ezúttal megszavazunk Mi, a fiatal nemzedék, óhajtjuk a békét, de nem félünk a háborútól s legyen meggyőződve a haza, ha a legszentebb áldozatot azért kérik tőlünk, (Zaj) mi szívesen adjuk azt a szabadságért, átérezve a nagy költő mondását: „Mert boldog az, kit fényes diadalban, Véres babérral csókol a halál." Elfogadom a törvényjavaslatot. (Zaj. Elndk csenget.) Elnöki T. ház! Szólásra többé senki smcs feljegyezve. Hogy ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A t. ház különböző oldaláról tett nyilatkozatok után ugy érzem, hogy szavazás előtt nekem is kötelességem egy pár szót szólni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy mindazokra, a mik felhozattak, külön refiectálni nem szándékozom. Azt is kijelentem, hogy arról, a mit egy igen t. képviselőtársam a háború előtt és háború után követendő magatartásról szólott, nem beszélek két oknál fogva. Az egyik az, mert hiszem és remélem még ma is, hogy a béke fentartható lesz és így arról beszélni ma időelőttinek tartanám. De nem beszélek azért sem, mert meg vagyok arről győződve, hogy ha minden törekvésünk és reményünk daczára az eshetőségek mégis előidéznék azt, hazánknak minden fia, ugy a háború alatt, mint a háború után teljesíteni fogja a haza iránti kötelességét. (Élénk helyeslés.) T. ház! E törvényjavaslat tárgyalásánál most főleg két szempont emeltetett ki. Az egyik a pénzügyi szempont, a másik a külügyi helyzet. Talán felesleges is mondanom, hogy a pénzügyi szempont nehéz voltát első sorban épen a kormány érzi, mely felelős a pénzügyek állapotáért, rendezéseért és bizonynyal elhiheti a t. ház, hogy csakis az okvetetlen szükségről meggyőződve, lépett a kormány e hitel megszavazásának kérésével a t. ház elé. De részemről azon meggyőződésemnek is adok kifejezést, hogy habár ezen hitelek pénzügyi bajainkat tetemesen nevelik is ezen perezben, még pénzügyileg is szükséges az országnak bebizonyítani, hogy nincsenek oly nehéz viszonyok, a melyek közt mi az ország biztonságára szükséges áldozatot meghozni vonakodnánk. (Élénk helyeslés.) Mert még ezen szempontból is több bizalom van egy nemzethez és államhoz, a mely bebizonyítja, hogy minden veszélyek közt fenn akarja magát tartani, mint a melyről el lehet mondani, hogy érdekeit védtelenül hagyni kész azért, hogy perczileges nehézségeket kikerülhessen. (Elénk helyeslés.) A mi a külügyi szempontokat illeti, mindenekelőtt engedje meg nekem a t. ház,, hogy talán túlságos óvatosságból azt, a mit gróf ApponyiAlbert 37