Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-326
290 32S. országos iilis február 10. !SS7. képviselő ur a kormány felfogásáról mondott, egy kis módosítással helyreigazíthassam saját szempontomból. A t. képviselő ur ugyanis azt méltóztatott mondani, hogy a béke fentartására törekszik és fog törekedni mindenki és mégis, ha a kormány behozta azt a törvényjavaslatot, azért kellett ezt tennie, mert a béke megzavarása a rendesnél nagyobb valószínűséggel bir. Én csak egy kissé módosítom e mondást, ugy a mint az saját felfogásomnak is teljesen megfelel és igy fejezem ki magamat: igen is a kormánynak, de nemcsak ezen kormánynak, hanem a monarchia összes döntő köreinek czélja és törekvése ma is a béke fentartása: és ha mindennek, és annak daczára, hogy a béke fentartásának reményéről egyáltalában le nem mondottunk, ily hitelt kérünk, ez nem azt teszi, mintha a háborút valószínűnek tartanok, hanem azt, hogy kizárva nem tartjuk lehetőségét annak, hogy bekövetkezzék. Azt hiszem, t. ház, hogy ez magában, igy kifejezve is, elegendő ok arra, hogy kérjük a törvényhozástól azon eszközök megszavazását, a melyek, mint gróf Apponyi Albert képviselő ur is helyesen mondotta, egyáltalában nem mozgósítási, nem háborús czélzattal kéretnek, hanem kéretnek egyedül azért, hogy ha minden törekvéseink daczára is beállana a veszély, képesek legyünk azzal annak idejében érdekeink védelmére szembe szállani. (Helyeslés.) Különben is biztosíthatom a t. képviselőházat arról, hogy külpolitikánk ezélzata ma is épen az, a mit már a múlt delegatiókor a külügyér elmondott és a mely irányban én is több ízben voltam szerencsés nyilatkozni, hogy tudniillik nincs senki a monarchiában, a ki a monarchia népeinek s igy hazánknak és népünknek erejét is egyébre, mint az érdekeink szempontjából elkerülhetetlenül reánk kényszerített háborúban az önvédelemre igénybe venni kívánna, (Élénk helyeslés.) Kincs szándékomban, t. ház, zavarólag hatni az összhangra, a mely ezen törvényjavaslattal szemben legalább a megszavazás szempontjából nyilvánult. Épen ezért semmi egyebet sem kívánok megjegyezni, mint azt, hogy a kormány részéről azt a vádat, hogy az és jelesen én, e hazában élő nemzetiségeket kifelé gravitálóknak neveztem volna, vagy valaha azoknak megsemmisítéséről beszéltem volna, el nem fogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Beszéltem egyes túlzókról, egyes agitátorokról, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) azok kifelé gravitátálásáról s meglehet, azok megsemmisítéséről is, de mindig azt mondtam, hogy az e hazában élő nemzetiségeknek nagy zöme híven teljesítette és fogja teljesíteni kötelességét. (Helyeslés jobbfelöl) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Áz igen t. szónokok a túlsó oldalról mindnyájan kiemelték, hogy ezen szavazatuk nem tekinthető a kormány iránti bizalom kifejezésének, hogy ez nem azt teszi, mintha megszűnnék köztünk a párttusa: de igenis teszi azt, hogy ezen kérdéssel szemben szünetel azért, hogy más téren ismét fölvétessék. Nem azért említem ezt, t. ház, mintha ellene legkisebb kifogásom volna, sőt ha nem mondatott volna is, bizonynyal tudtam volna, hogy egyöntetű megszavazásnak ily kérdéssel szemben csak egy indoka lehet és ezen egy indok az, hogy a haza érdekét mindenki minden másnak fölébe helyezi. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És legyenek róla meggyőződve, hogy midőn ezen egyhangú megszavazást én igy tekintem, nem hogy személyesen, egyéni felfogásomból is, igy kevesebb értékkel birna az rám nézve, de százszor több értékkel bir, mert kétségbevonhatatlan jele annak, hogy az, minek hazánk és nemzetünk annyi rossz viszony közt fönállását talán legnagyobb mérvben köszönheti, ma is meg van, hogy meg van a nemzet fiainak kebelében ugy a hazaszeretet, mint azon politikai tapintat, mely nélkül szabad ország nem létezhetik. (Altalános élénk helyeslés.) Elnök: Minthogy az előadó ur szólni nem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. házat: méltóztatik-e a szőgenyen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen.) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a tőrvényjavaslat czimét, 1., 2. és 3. §-át, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. (Félkiáltások : ót peremyi szünetet kérünk.) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után). Elnök: T. ház! Méltóztassanak a képviselő urak helyeiket elfoglalni; az ülést folytatjuk. Következik a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetése részletes tárgyalásának folytatása. A napirend előtt azonban Dobránszky képviselő ur kivan személyes megtámadtatása folytán felszólalni. (Halljuk!) Dobránszky Péter:T. képviselőház! Nem terhelném a t. házat felszólalásommal, hogy ha a tegnapi ülésben 4 képviselőtársam is nem foglalkozott volna személyemmel. E képviselő urak között voltak olyanok, a kik egyenesen személyes támadást intéztek ellenem, voltak, a kik nekem olyan állításokat tulajdonítottak, a melyeket én nem állítottam; az igen t. államtitkár ur pedig igyekezett az általam felhozott tényeket czáfolni és magyarázni, sok helyütt állításaimat félreértette, vagy félremagyarázta.
