Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-325
278 325, országos ülés február iS. 1S&7. ségbe nem vonom. De hogy ennyire eultiválják iskoláinkban, azt nem taítom szükségesnek. Van egy középút. Igyekezzünk azt megtalálni! Ezt szándékoztam megjegyezni ugy az igen t. minister, mint Ugron Gábor képviselő ur előadására. A mi magát a szőnyegen levő költségvetést illeti: igyekezem lehetőleg rövid lenni. Én azt egészen más szempontból birálom, mint az előttem szólott képviselő urak. Én nem megyek bele a Helfy Ignácz képviselő ur által vádolt norvég rendszer előnyeinek vagy hátrányainak fejtegetésébe; veszem a költségvetést ridegen és szárazon ugy, a mint előttünk fekszik. Az általános vita alkalmával a középiskolákra mondott egyes megjegyzésekre a í. minister ur azt felelte, hogy ezen költségvetést ugy kell nekünk tekintenünk, mint egy compromissumot a szükséglet és a jelenlegi pénzügyi helyzet közt. En, t. ház, elgondolkoztam azon. hogy mit kell nekünk e ministeri kijelentés alatt értenünk és be kell vallanom, ho.ay a t. minister urnak teljesen igazsága volt, mert ezen kijelentésének magyarázatát megtalálom a közoktatásról beadott jelentésnek 106. és 107. lapján, a hol ugyanis azt látom feltüntetve, hogy a Magyarországon levő összesen 86 teljes, vagyis 8 osztályú gymnasium közül állami gymnasium nincsen több csak 6; a négyosztályú gymnasiumok közül pedig, melyeknek száma 41, állami gymnasium nincsen több csak 2. így megy ez tovább a 6 és 7 osztályúnknál is. Ez lévén a rideg való, az adott helyzet, méltán ez adta a, t. minister ur ajkaira amaz érintett kijelentést. Én tehát e költségvetést compromissumnak tekintem. Egyike voltam azoknak, t. ház, a kik tőlem telhetőleg egész elhatározottsággal küzdöttek a középoktatási törvény ellen, mikor az e házban meghozatott; mióta azonban az a törvény szentesítve van, én tudom polgári kötelességemet s a mig a törvény fennáll, azt tisztelni tartozom. A mondott compromissumot tehát én a mondott értelemben a magam részéről, ki annak egyik ellenzője voltam, elfogadom, viszont cserébe csak egyet kérek, de ezt igen komolyan és tisztelettel kérem a minister úrtól, hogy a compromissum legyen őszinte, vagyis a törvény, méltányosság és igazság mindenkor szem előtt tartassék. A mi az elsőt, tudniillik a törvényt és annak rendelkezését illeti, én abban a jelentésben, mely a ház előtt fekszik, már egy megdöbbentő jelenséggel találkoztam. Nem akarom és nem fogom azt bírálni, csak egyszerűen rámutatok. Nemcsak én, hanem azt hiszem, a hazának minden polgára várta, minő eredményt fog felmutatni a közoktatási törvénynek életbeléptetése és ime a jelentés mindjárt itt a 2. lap kezdetén ily eredmény gyanánt azt mutatja fel, hogy az autonóm felekezeti középiskoláknál behatóbbá tétetett a felügyelet. T En, t. ház, a törvény megalkotása után az állam részéről való ezen felügyeletet teljesen respectálom, ellene többé semmi szavam nincs és nem is lehet; ámde ugyanakkor nekem is megvan és velem együtt másoknak is az a jogunk, hogy viszonzásul kérjük és megvárjuk azt, hogy a törvénynek rendelkezése a t. minister ur s közegei által is mindenkor a kellő komolysággal vétessék. íme, t. ház, én ezen törvényt nem megsértve — azt nem mondom — hanem mégis megtámadva találom magában ezen jelentésben. Ugyanis mindj*árt az általam idézett helyen a 100-ik lapon ez mondatik (olvassa): „az autonóm felekezetek fönnhatósága alatt álló középiskoláknál is, melyeket az előbbiekkel szemben röviden az állam kormány felügyelete alatt állóknak nevezünk; igen fontos a részletes megkülönböztetés." „Igen fontos a részletes megkülönböztetés" én is azt mondom a jelentés szavaival, de az autonóm felekezeteknek fennhatósága alatt álló iskoláknak törvényben megadott czímét én továbbra, is íentartani kérem, mert ennek megváltoztatása sok gyanúnak és félreértésnek vetné meg alapját. S mivel van indokolva e megváltoztatás? Csupán ezen szavakkai: „melyeket az előbbiekkel szemben röviden az államkormány felügyelete alatt állóknak nevezünk". Ezen ok miatt, a mely itt felhozva van, hogy igy a czím rövidebb lenne, ne méltóztassék azt alkalmazni. Szükséges továbbá, hogy a compromissum méltányos is legyen. Ha tovább megyünk a jelentésben, mindjárt a következő lapon azt találjuk, hogy már eddig kilencz középiskola megintetett, Olyan középiskolák ezek, melyeket a t. minister ur az állam érdekéből fenntartandóknak nem vél. De hogy melyek ezen iskolák, itt felsorolva nincs. Én igen méltányosnak tartanám azt, t. ház, ha oly sok középiskola közül kilencz ily megintést kap, akkor neveztessék meg az a kilencz iskola, mert különben azon gyanúnak terhe a többi felekezeti középiskolák feje felett is éles kardként fog lebegni. Ha bizonyos felekezeti iskolák megintésre ítéltetnek, akkor méltóztassék felsorolni, hogy melyek azon felekezeti iskolák, ugy, hogy azokat évről évre és esetről esetre tudhassuk. Igen kérem tehát a t. minister urat, hogy ez iránt intézkedni méltóztassék. Végre azt mondom, hogy a compromissum legyen igazságos. Én, t. ház, ugyanazon értekezletben, melyet az imént felemlítettem, a következőket találom elmondva: ,, végrea felekezeti iskoláknál a bajok főoka azon, főkép a protestáns iskoláknál fennálló intézmény, hogy a tanárok jövedelme tanítványaik számától függ, minélfogva a tanárok törekvése minduntalan oda irányul, hogy elnézés által minél több tanítványt >onzzanak az intézethez."
