Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-325
325 országos ülés február 18. 1887. 265 öcscse Drezdában tanult és diplomát szerzett, ezen diploma alapján azonban szabályszerűen az összes szükséges pótvizsgák sikeres kiállása után lett oklevele honosítva. (Tetsiés.) Hogy pedig Szily ugyanazon unokaöescse külföldre küldetett állami ösztöndíjjal, ez is áll, ez azonban nem tudható be a nevezett tanár jogosulatlan befolyásának, a mennyiben Szily tanár ellenezte azon kiküldetést, (Halljuk! Halljuk!) annak daczára azonban a műegyetemi tanári testület egyhangúlag tette ezen javaslatot (Tetszés) és igy — a mint mondom — ellenzése daczára a minister ur ő excellentiája indokoltnak látta, hogy a nevezett tanár unokaöcscsét, egyébiránt vele egyidejűleg egy más tanulót is, a kit Szily hozott javaslatba, a külföldre állami ösztöndíjjal kiküldeni. (Helyeslés és tetszés jobbfélől.) És végre még csak egy tárgyra legyen szabad reflectáínom, (Halljuk!) tudniillik a t. képviselő ur azon állítására, hogy ugyanakkor, a midőn délelőtt a műegyetem udvara parkiroztatott, ugyanazon napokon délután Szily akkori rector a maga Andrássy-úti villájának kertjét parkiroztatta ugyanazon vállalkozó által, a mely állítással kapcsolatban a t. képviselő ur még azt is sokalta, hogy a műegyetem telkének parkírozásáért Fleischmann és Weber vállalkozóknak 960 forint fizettetett. (Halljuk! Halljuk!) A mi ezen díjat illeti, ez a 960 forint soknak nem tűnik fel, ha tudjuk, hogy a műegyetem telkét, a hol azelőtt mészgödrök voltak, több lábnyi magasságú humusréteggel kellett befödni, hogy az ott egész rendszeres botanicai gyűjteményt képező cserjéket és egyéb növényeket elültetni lehessen. Indokolt tehát a 960 forintnyi, különben sem nagy költség. Azon állítás pedig, hogy ugyanazon vállalkozó Szily akkori rector villájának kertjét is parkírozta volna, (Halljuk! Halljuk!) teljesen alaptalan, mert itt van kezemben Szily tanár villájának építése és kertjének parkírozása költségeiről szóló hiteles kereseti kimutatás, melyből kitűnik, hogy mig a műegyetem telke 1883-ban Fleischmann és Weber által parkiroztatott, Szily tanár Andrássy-uti villájának kertje 1877-ben parkiroztatott, (Derültség) még pedig nem Fleischmann és Weber, hanem Fischer vállalkozó által. (Élénk derültség és tetszés,) Ennyit voltam bátor helyreigazításul és czáfolatul elmondani. (Elénk helyeslés jobbfelöl) Elnöki A József-műegyetemre előír ányoztatik 190,630 frt. Maga a tétel nem támadtatván meg, azt megszavazottnak jelentem ki. Szathmáry György jegyző (olvassa) .• Országos mintarajztanoda és rajztanárképezde 52,800 forint. Elnök l Megszavaztatik. KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. VX. KÖTET. Szathmáry György jegyző (olvassa) : Iparművészeti iskola 38,340 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Nagyszebeni jogakadémia. Személyi járandóságok és dolegi kiadások 14,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) .• Középtanodák, Gymnasiumok. Személyi járandóságok és dologi kiadások 206,480 frt. Helfy Ignácz í Alig van a közoktatási ministerium egész költségvetésében rovat, a mely annyira megérdemelné és megkövetelné a tüzetes megbeszélést, mint a középiskolák rovata. Azt hiszem, hogy mindnyájunk előtt, de különösen az igen t. minister ur előtt világos az a tény, hogy a középiskolai oktatásnak mai nap fennálló rendszere hosszú időre fenn nem tartható. Fenn nem tartható egyszerűen azon okból, mert mi az ifjakat a mai kornak és nem a múltnak neveljük. (Helyeslés balfelől.) Azon haladás, melyet a természettudományok nem pusztán, mint tudományok, hanem a gyakorlati életre átvive tettek, olyan előkelő helyet követel számukra az iskolákban, hogy a ki ezekben kellő mérvű ismereteket nem szerez, a mai világban alig léphet be a gyakorlati életbe. Másfelől az is igaz, hogy ép azon lendületnél fogva, melyet a természettudományok által fejlesztett nagy gyári ipar mindenütt nyert, maga az iparos olyan előkelő állást foglal el a társadalomban, hogy ma a legegyszerűbb mesterembertől az általános műveltségnek bizonyos fokát mindenki megköveteli. És épen mert e két dolog képezi a minimumát annak, a mire minden ifjúnak szüksége van: a jelenlegi rendszer, mely fennáll, egyfelől a reál, másfelől a gymnasialis iskolákban, mindegyike csak fél embert nevel. A reáliskolákban nevelünk olyan embereket, a kik nem képesek megszerezni az általános műveltséget; a gymnasiumokban pedig gyámoltalan embereket nevelünk, kik lehetnek nagyon tudósok, de a kik a gyakorlati életben alig találnak állást, ha csak nem 3—4 túlterhelt pályán. Érzi ezt az egész világ. De habár kötelességünk ilyen dolgoknál a külföldi haladást is tanulmányozni, első sorban szem előtt kell tartanunk a hazai állapotokat. És itt azt constatálom — és azt hiszem, az igen t. minister ur nem fogja túlzottnak mondani állításomat — hogy a mostani iskolai rendszerünk tulaj donképen a feledésnek rendszere. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy a gyermek és ifjú nemcsak tanul, hanem feled is és tapasztalatból tudom, ismertem néhány gyermek ifjút, a ki az elemi iskolából kijővén, pl. igen jól tudott számolni és midőn vele ismét találkoztam, a mikor a gymnasium IV. osztályába járt, azt már 34
