Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-324

244 324- ersadgos W& február 17. 1887. katholikus alapok államosítása, felekezetietlenné tétele, azoknak az állami költségvetésbe való felvétele ellen. Tiltakozom azért, mert botrányok botránya, hogy a nagyrészt katholikus alapokból fenntartott egyetemen Darwinista és Hekkelista tanárok ma jom philosophíát tanítanak; (Mozgás a ssélsöbaloldalon) tiltakozom azért, mert a dekatholizált egyetem tanárai közt egy sereg katholikus ellenes férfiú van alkalmazva, mig a correct katholikusokat következetesen mellőzik. És tiltakozom főleg azért, hogy a katholikus vagyon is az állami rablógazdálkodás karmai közé jusson. Nálunk az egyházi vagyont igen sokan Csáky szalmájának tekintik. Elég, ha ennek igazolására felhozom, hogy az alapok és alapítványok, tehát ez eminenter katholikus alapok felügyelő és ellenőrző bizottságába kineveztek egy oly férfiút, kinek lehetnek politikai érdemei a mai kormányrendszer előtt, de nincsenek a katholieismus körül, sőt ép ellenkezőleg (Halljuk! Halljuk!) mert ez a férfiú nem átallott nyilvános helyeken a szabadkőművesek jelvényével, az akáczlevéllel, megjelenni; nem átallott a temetőben szabadkőmivesek felett emlékbeszédet tartani. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Vélekedjék bárki akárhogy a szabadkőművesekről, de azt senki sem ismerheti el, hogy ők a katholikus vagyon ellenőrzésére illetékesek. Egyébiránt a szabadkőművesség nem oly ártatlan valami, mint sokan hinni szeretik. A szabadkőművesek nem csak pinczékben bujkálnak komédiás köpönyegben, vakoló kanállal, de titkos akna munkát folytatnak a vallás és az egyház ellen s azért őket a pápák több izben s legutóbb XIII. Leo is a „Humánum genus" bullájával elítélte. A szabadkőmives e szövetkezetbe való belépése által kiközösíti magát a katholikus egyházból s igy a legprimitívebb igazságosság szerint is illetéktelen az egyházi vagyon felügyeletére. Ez ellen tiltakozoni kötelességemnek tartottam. A katholikus culturalis intézetekből ez ideig sem voltak kizárva a keresztény felekezetek s ezután sem lesznek, a mint viszont a protestánsok iskoláiba is befogadják a katholikusokat. Ha tehát én mint világi katholikus az egyetemi és egyéb katholikus alapokat egyházam számára reclamálom, teszem ezt az igazság és a méltányosság nevében, teszem azért, hogy az utókor lássa, hogy mi jogunkat ez alapokra fel nem adtuk, teszem a jog folytonos fentartásáért, Ez óvás és tiltakozás megtételével felszólalásomat befejezem. Thaly Kálmán: T. ház! Én a fenforgó rovathoz nem szádékozom szólni és most is igen röviden szólalok fel. A közvetlenül hallott mulatságos beszédre semmi szavam nincs, hanem azért emelek szót, hogy a t. cultus minister urnak az imént Herman t. képviselő ur felszólalására adott figyelemre méltó válasza egy «néhány pontjára észrevételeimet teljes objectivitással megtegyem. A t. minister ur, kinek a magyar tudományosság emelése körüli érdemeit senki kétségbe nem vonj SÍ, én pedig legkevésbbé, joggal hivatkozhatott arra, hogy a budapesti egyetem színvonalát hosszú ministerségének ideje alatt emelni igyekezett és hogy ezen törekvése sikerült is, mit mi örömmel constatálunk, de nem általánosságban, nem mindenütt, nem minden szakban még. Mncs senki, ki el ne ismerné azt, mire röviden refieetált Herman képviselő ur is, hogy például az orvosi facuítás a nagy mérvű és ezélszerííen berendezett újabb építkezések által, mint a vegytani laboratórium, hullaházak, boncztermek, nem emeltetett volna oda, hol bármely nyugati új egyetem áll, talán csak a nagy szabásúan épített strassburgit véve ki, mely azóta épült, tehát még előbbre van; hogy az orvosi tudomány legalább gyakorlati szakát Trefort minister oda vitte, hol a legtöbb nyugati egyetem áll. Ezt párt és politikai különbség nélkül elismerni kötelességemnek tartom : azonban midőn ezt az orvosi facultásnál kiemelem, megérintem egyúttal azt is, hogy bár a többi facultásoknäl is oly tanerők vannak, melyek díszére válnának bármely nyugati egyetemnek, mindazonáltal a többi facultásoknäl az emelkedés, melyet az orvosinál tapasztalunk, az újabb időben nem érethetett el. Abban, a mit Herman t, képviselőtársam mondott, hogy az idegenek nem észlelhették azt a hatást, melyet ezen czélszerű újítások az orvosi facultásnál gyakorolnak az ifjúságra, annyiban van igaza, hogy ennek nem lehet most már nagy hatása, mert ezt a jövő nemzedéknél, a mely az életbe fog lépni, maga az ország és közönség fogja érezni és bizonyos, hogy a történt intézkedéseknek, habár sok pénzbe kerülnek is, jó hatása az orvosi nemzedékre kétségtelenül mutatkozni fog. A többi facultásoknäl azonban egy pár, sőt több, megengedem, 8—10 kiváló tanférfiu mellett, a ki bármely európaijegyetem díszére válnék, hogy még némely tudományágakra néni sikerült erőket feltalálni, azt a t. minister ur nem fogja túlzásnak, sőt talán tagadásban sem venni. Vannak azonban a külföldön is egyetemek, a melyek niveaujukra nézve nem állanak igen magasan, de melyeken egy-egy tudományos szaknak első rangú csillaga van alkalmazva, mint például Münchenben Pettenkoffen, stb. Nevezhetnék sokakat, a kiknek neve akkora fényt vet az egyetemre, hogy nem is keres az odamenő tanuló ifjúság egyebet, mint azt, hogy Lipcsében Eoschert, Berlinben, Wagnert, Kiéiben Esmarckot, Bonnban Sohmsot, stb. hallgathassa. Ez igy van, itt túlzásba mennünk és azt követelnünk, hogy a tudománynak és tanári szaknak csupán első rangú csillagaival töltessék be minden egyes cathedra, nem lehet. A minister urnak figyelmét azonban mégis irányoznom kell