Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-324

324, országos fllfe febr«;ir 17. 1887. 245 az egyetem philosophiai facultására, E tekintetben a minister ur elffogja ismerni, az elfogulatlanul felszólalónak azon óhajtását, hogy e szakmában tényleg nem történt és nem tapasztalható oly nagy mérvű" haladás — az okokat nem akarom fejtegetni — mint minő az orvosi és természettudományi szakban történt. Én épen azért, mivel nagy súlyt fektetek arra, hogy az érettebb ifjúság rendszeresen gondolkozni megtanittassék és az egyes tudományos ágaknak nemcsak a gyakorlati hasznot hajtó és a gyakorlati életben érvényesíthető, de a philosophiai facultás még másnemű tudományaiban is kellőleg képeztessék: óhajtanám, hogy a minister ur megszokott erélyét a philosophica faeultásra is igyekeznék fordítani azon mérvben, mint például fordította a természettudományi és orvosi faeultásra. Én tudom, hogy a t. minister urnak e tekintetben akadályokkal kell megküzdenie. Ha a tudományos akadémiát és annak egyes osztályait is [nézem, azt kell tapasztalnunk, hogy a bölcsészeti szak egynéhány, de nagyon is csak egynéhány fiatal erőt kivéve, az akadémiának többi osztályaihoz képest számbelileg is gyengén van képviselve s hogy egyáltalában a philosophiai tudományok hazánkban az utóbbi időben bizonyos stagnatiót, nem akarom mondani, bizonyos hanyatlást tüntetnek elő. E körülménynyel összefüggésben Jog lenni az egyetem bölcsészeti karának állapota is, a melyet nem akarok ócsárolni, csak azt mondom, hogy a bölcsészeti tudomány oly haladást, mint a mekkorát a természettudományi, nem tett. Az'egyes szakmában kellőleg qualificált tanerők hiánya összefüggésben áll a ma is vitatott harmadik egyetem felállításának kérdésével. Ha valaki Németország 22 egyetemét beutazza és megvizsgálja azok tanerőinek állapotát s egyáltalában azok tudományos niveauját, összehasonlítva azokat a budapesti egyetemünkkel: azon meggyőződésre fog jutni, hogy a mi egyetemünk, habár nem áll ott, a hol Berlin, Lipcse, Strassburg, München és Bonn, de ezen legelső rangúak után nagyon is megállja általán véve a [helyet és mindenesetre magasabban áll, mint akár a kiéli, marburgi s egy csomó kisebb német egyetem. Szóval szégyenkezni egyetemünk niveauja felett, általánosságban nincs okunk. Hasonlót vagyok hajlandó feltenni a kolozsvári egyetemről is, noha azt oly közelről nem ismerem. Hanem ismerem néhány jeles tanárát részint munkáikból, részint egyébként és tudom, hogy állanak oly tudományos niveaun, a minőt az egyetemi tanároktól megkövetelhetünk. Mert szerintem az egyetemi tanárnak nem közönséges színvonalú szakférfiúnak, hanem mindenképen a tudomány magaslatán álló tudósnak kell lenni. Mert csak ilyennek működése hathat gyümölcsözőleg az érettebb ifjúság nevelésére. Hanem, a mint mai nap állunk egyetemi tanári qualificatióval biró tanerők dolgában, ezek a két létező egyetem és a jogakadémiák által jóformán ki vannak merítve. Nem érzem magam hivatottnak a tudomány minden szakáról véleményt mondani, mert ha a t. minister ur sem tartja magát csalhatatlannak, én még kevésbé tartom magam annak. De azt talán meg fogja engedni a minister ur, hogy azon szakmában, melyben negyedszázad óta működöm és bár csekély, de valamelyes eredményt mégis volt szerencsém producáini — a hazai történelmi szakmában, felszólalhatok némi illetékességgel. (Éljenzés a szélső balon.) A mint én Magyarország történetíróit és történeti tanerőit ismerem, merem állítani, hogy azok, a kik közülök egyetemi tanári qualificatióval birnak, már is alkalmazva vannak éa az új egyetem felállításánál rettentő zavarba jönnének, ha azt mondaná a minister ur: próbáljon kijelölni alkalmas tanerőket! Vannak igen jó történetíróink, a kik különben a történettudomány csillagai, de nem alkalmasak cathedrára. Ha ezt constatálhatom egj ágra nézve, szt hiszem, nem fogok tévedni, ha ugyanez állítható a tudomány némely más ágairól is, a bővebb bizonyítást az illető szakemberekre bizva. Ha a minister ur egyszerre akarná felállítani a harmadik egyetem minden facultását, félő, hogy minden cathedrát nem tölthetne ügybe, mint a tudomány érdeke kívánja. Ezért nem tekintem oly sürgősnek a harmadik egyetem felállítását, legalább teljes négy szakkal való felállítását, hogy egy-két évvel ne lehetne azt elhalasztani. Addig az ifjabb generatióból is fejlődnek jeles képességű tanférfiak, kikkel az új egyetem cathedrái sokkal méltóbban fognak betöltetni, mint ez a ma rendelkezésre álló erőkkel történhetnék. A mi a harmadik egyetem helyét illeti, arról nem akarok szólani, de constatálom azon szomorú benyomást, melyet reám is tett az, hogy bizonyos időközökben, itt-ott egy-egy röpirattal is versengés, licitatio élesztetik az illető városok közt. Nem mondom, hogy a minister ur cselekedte. A kit illet, az vegye magára; cselekedték többnyire az illető városbeli egyesek, a kik természetes viszonyuknál fogva a maguk városát akarják emelni, a mit bűnül venni egyiknek sem lehet. Azonban részemről meg kell pendítenem itt egy eszmét, mely a harmadik egyetem kérdésével összefüggésben a jelen vita alatt nem merült ugyan fel, de máskor — ha jól emlékszem — itt a házban, vagy ha itt nem, de bizonyosan érintetett a minister ur által is a pozsonyi jogakadémiához intézett nyilt levelében. Ez, tudniillik egy katholikus jellegű egyetem felállításának kérdése, melyet a minister ur annak idején, nem mondom, hogy kilátásba helyezett, de oda mutatott a pozsonyi jogakadémiára, melynek egy csonka philo-