Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-324
§24. országos ülés febroár 17, 1887. 24S napirendre kerül, minden esetre számba fog vétetni ez a gyakorlati motívum is. Sokat beszélt a képviselő ur a magyar geniusról. Erre én is nagy súlyt fektetek. Igenis a magyar eulturát a magyar geniusnak kell vezetnie; de itt ismét kérdeznem kell, hogy van-e általában tökéletesen önálló cultura Európában? Nincsen. Bizonyos solidaritás a culturák közt mindig van, még a franczia eulturát sem véve ki, az sem egészen önálló; pedig ez erős cultura. Hála istennek, Magyarország culturája a nyugati culturával benső összeköttetésben van már. A magyar tudományosság felett, igaz, mindenesetre a magyar geniusnak kell uralkodnia; de kérdem, vájjon új magyar chemiát, avagy mathematieát fogunk-e feltalálni ? (Derültség.) Sokat beszélnek a régi rendszerről. Kérdem, a régi emberek micsoda rendszerben növekedtek? A középkori cultura latin volt és nem volt-e az az egész nyugoti Európának culturája? Beszélnek a régi iskola-rendszer műveiről és következményeiről. Igaz, minden iskolai rendszerben lehet jeles férfiakat nevelni és Magyarországnak volt sok jeles férfia, csakhogy egy hibájuk volt, hogy tudniillik sokáig hosszasan tárgyaltak és actióra sohasem jutottak. (Derültség.) Magyarországnak jeles emberei — nem akarom azok hosszú sorát felemlíteni — mind a régi rendszerben nevekedtek. Ez is sajátságos; megkell érintenem és ha itt helyén volna felolvasásokat tartani, kimutathatnám, hogy mi a nézetem a középiskoláról és a classicus nevelésről, a mire én nagy súlyt fektetek. Csak azt említem meg, hogy azon férfiak, kik Magyarországon nagy szerepet játszottuk a társadalmi és a politikai életben, kevés kivétellel nem tudtak görögül és azok, a kik ma állítólag tudnak görögül, azok sem nem beszélnek, sem nem irnak. A mi a régi rendszert illeti, abból kerültek ki a Macskaháziak és Nyuzók is. (Derültség.) Hogy saját személyemre visszatérjek, méltóztassék elhinni, nekem nincs szükségem és ked vem sincs saját érdekemben korteskedni, akár az egyetemmel, akár mással és nagyon kívánatos, hogy a t. képviselő ur is az én példámat kövesse. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Herman Ottó: T. ház! Azt hiszem, hogy miután a culturalis kérdés felvettetett, ez fontos kérdés ; méltóztassék nekem megengedni a t. ház, hogy a t. minister ur által mondottakra csak annyiban tegyek megjegyzést, a mennyiben tapasztaltam^ hogy ő engem bizonyos tekintetben félreértett. Én elismerem azt, hogy a külföldiek előnyösen nyilatkoztak a budapesti egyetem berendezéséről, hogy az valósággal, a kor színvonalán áll: de már arra nézve, hogy annak a berendezésnek milyen hatása van a tanításra, arra nézve a külföldieknek természetesen mértéke nem lehet. A | második, a mit a t. minister ur meg nem értett, a kolozsvári egyetem kérdése. A kolozsvári egyetem kérdése egyszerűen az, hogy Pauler közoktatásügyi ministersége és gr. Lónyay Menyhért ministerelnöksége alatt initiáltatott s mikor már minden meg volt téve a megnyitásra, az 1872 iki választások miatt elhalasztatott a megnyitás és az akkori ministerelnök és közoktatásügyi minister személyesen vitték le Kolozsvárra a hirt, hogy az egyetem engedélyezve van. Akkor Kolozsvár városa két táborból állott, az egyik tábor Sámi Lászlót óhajtotta képviselőnek, a másiknak jelöltje gr. Péchy Manó volt és ezzel döntötték el a választást. Ez tehát valósággal kortesezélokra használtatott. A mi a geniust illeti, én ezt nem ugy értettem s nem is óhajtom ugy értelmezni, hogy külön magyar mathematica alkottassék. Távol van ez tőlem, mert én is jól tudom, hogy a tudományok alapja mindenütt ugyanaz. Az azonban egészen más kérdés, hogy mily nyelven tárgyaltatnak azok, mert azt, hogy ezek nem tárgyalhatók sikeresen elrontott nyelven, a minister ur nekem concedálni fogja. A mi pedig a régi rendszert illeti, én csak a régebbi időben magyar nyelven irt könyveket értettem. Es a t. minister ur meggyőződhetik arról, hogy pl. Földy János „Allattan"-a és Debreczeny és Fazekas „Füvészkönyv"-e a maga idejében európai niveaun állott és igazán magyar könyv volt. A mi pedig azt illeti, a mit a minister ur mondott, hogy a helyett, hogy én rossz eriticát gyakorlok, miért nem lettem inkább tanár, megbocsátja nekem a t. minister ur, de ez veszélyeztetné egész törekvésemet. Először azt mondani valakiről, hogy nincs benne tehetség, nincs benne józan eritica, azután pedig megkínálni tanszékkel: hiszen ez az, a mit mi leginkább támadunk meg, mert józan ész és eritica nélkül, embereket ültetnek tanszékekbe. (Tetszés bal- és szélső balfelől.) Engedjen meg tehát a t. minister ur, de én ajánlatát el nem fogadhatom. (Élénk tetszés és derültség a szélső baloldalotí.) Szemnecz Emil: Nem szándékom e tételnél az egyetem hiányait, tanrendszerének ingadozását critisálni; csupán egy elvi kijelentés tételére szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Én óvást emelek az ellen, hogy az egyetemnek katholikus alapítványát, katholikus tulajdont (Ellentmondásoka szélső lalf Ifi) képező vagyona az állami költségvetésbe felvétessék s az állami vagyonnal összekevertessék. (Mozgás a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Nem katholikus alapok azok. Szemnecz Emil: Azt hiszem, hogy a Pázmány Péter bíboros érsek által alapított egyetem katholikus jellege kétségbe vonhatlan, mert ! történeti tény. (Nagy zaj a szélső balfelöl.) Folyj tátva szavaimat, én óvást emelek és tiltakozom a
