Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-323
2f0 *2 3 * *«•**« ülés február IS. 1837. zsidók által jogtalanul elfoglalt tért, azok igényeinek törvényes mértékre való leszállításával akarja visszaszerezni, szóval az az antisemitismus, mely az emancipatio daczára édes testvérének még mindig a keresztény magyart tartja — egyetlen zászlót sem fenyeget. A függetlenségi zászlót inkább beszennyezi talán a zsidók előnyére és a keresztények hátrányára ápolt zsidóbarátság. Legyen róla meggyőződve a t. ház, hogy Magyarországnak ezen házon kivül álló mozdulatlan közönsége a mi törekvésünkben szennyet nem lát és hogy ez minket csak akkor érne, ha a függetlenségi elv ellen törnénk, én azonban— és hiszem, nem a magam nevében beszélek — biztosíthatom a t. képviselőházat és a t. függetlenségi pártot, hogy valamint a függetlenségi elvnek feladása, vagy csak ideiglenes háttérbe szorítása árán még a legkényelmesebb mandátumot is visszautasítanám, ép ugy antisemiticus irányom feladásával képviseletet semmi áron nem vállalok. A költségvetés általános tárgyalása alkalmával történt szavazáshoz az én szavazatommal ugyan hozzá"nem járultam, de a közoktatási kormányzat előirányzatát, mint a nemzeti cultus elengedhetlen eszközét elfogadom. Veres József: T. ház! Előttem szólott t. képviselőtársamnak fejtegetésével általában egyetértek annyival inkább, mert ugyanazon gondolatokat már magam is nem egyszer fejeztem ki a t. ház előtt s most, midőn közvetlenül utána következem, alig marad számomra egyéb, mint hogy számokkal bizonyítsam be azoknak valóságát és igazságát, a mikre ő általánosságban hivatkozott. Mielőtt azonban ezen számokra áttérnék, legyen szabad a költségvetésnek szóban levő részére egy pár töredékes megjegyzést tenni. Évről -évre előfordult itt Irányi Dániel képviselő ur javaslata a vallásszabadságról s évről-évre ugyanazt a választ kapja a eultusminister úrtól, a ki nevezetesen a nazarénusok ügyeit, a kiket joggal nem mondhatok felekezetnek, mindig bizonyos kellemetlen érzéssel, bizonyos félénkséggel kerülgeti. Még boldogult Eötvös József, mint közoktatásügyi minister adott ki egy rendeletet a nazarénusok ügyeinek rendezésére, ígérve- egyszersmind azt, hogy mentül előbb e dolgot alaposan tanulmányozni és rendezni szándékozik. Az ügy azóta is mindig ugy van, azon felekezetnek tagjai szabadalmakat és kiváltságokat élveznek minden más törvényes felekezet rovására, oly tanokat hirdethetnek megtorlás nélkül, melyek haza- és államveszélyesek, hogy ha igazán hirdetik őket; nevezetesen mint a hírlapokból mindegyikünk olvashatja, midőn évről-évre az ujonczok bevonulnak, megtagadják a fegyverviselést, mert ezt vallásos meggyőződésük nem engedi. Nagyon értem és méltányolni tudom a minister ur helyzetét, hogy e kérdést — mert köztudomású dolog, hogy korunk vallásos kérdések megbírálására és elintézésére sem nem fogékony, sem nem képes — lehetőleg kerüli és halasztgatja, mert a dolog igen kényes, de felfogásom szerint annyival inkább kellene e dolgot elintézni, mert kényes. Ha e felekezetnek tana terjed falüról-falura és általánossá lesz a népben azon vallásos meggyőződés, annál rajongóbb meggyőződés pedig nem lehet, hogy fegyvert fogni bűn, akkor nem az egyes felekezet fizeti meg ennek az árát, h cin 6 Dl RZ egész ország, a haza. S midőn igy például egy ministeri rendelet következtében a nazarénusok azon kiváltsággal is élnek, hogy halottjaikat minden hivatalos egyén jelenléte nélkül temethetik, gyermekeiket csak akkor jelentik be utólagosan később, a mikor nekik tetszik, sőt hivatalos tapasztalatom szerint még azon törvényeket sem tartják meg, a melyek minden törvényes vallásfelekezetet köteleznek, hogy még a keresztelésnél a rajongó nazarenus apa, a vallásához hű anya leánygyermekét nem engedi megkeresztelni, hanem nazarenusnak iratja be, midőn igy kiváltságos szabadságokat látunk élvezni, engem meglep, hogy hivatalos irataiban a nazarenus név ott szerepel, mint felekezet neve, a többi törvényesen bevett felekezet között. Ezzel tehát a felekezetet, megkerülve a törvényes formákat, mintegy becsempészi a törvényes felekezetek közé. Nem kivan tőlük hitvallást, sem szervezkedést, hanem beveszi őket és kimutatást ad róluk. Ott szerepelnek például a tanfelügyelők évi jelentéseiben is a többi felekezetek között. Egy másik, a mit a minister ur jóakaró figyelmébe akarok ajánlani, a nyudíj törvény, a melyet már tegnap megemlítettek. A középiskolai tanárok már régen várják a nyugdíj törvényt. A népiskolai tanítók nyugdíjára vonatkozólag is tudva levő, hogy a felekezetek és tanítók igen sokat fizetnek be, annyira, hogy annak csak kis része használtatik fel nyugdíjnak. Illő volna tehát, ha a befizetési összeget leszállítanák igazságos arányára. Ha nézem az állami gymnasiumok, reáliskolák, felső leányiskolák, polgári iskolák helyét, azt tapasztalom, hogy köröskörül az országban vannak elhelyezve szép sorban és e jótéteményből csak a magyar alföld népe van kizárva. Értem a czélt, hogy miért kedvez az állam a felföldnek, az ország körületén levő, legnagyobb részt idegen nemzetiségű népnek. Hanem viszont a magyar faj is elvárhatná, hogy midőn a felföld legsürgősebb igényeinek elég van téve, valahára vegye figyelembe az alföldi nép szükségleteit is és könnyítsen annak terhein. Ezt annál inkább elvárhatná, mert statisticaiíag kimutatott tény, hogy ép a magyar faj már roskadoz a rája nehezedő terhek alatt és mert nembirja az iskola fentartásának túlságos költségeit, kisebbmérvben veszi ki részét az iskolákból. Még a népiskolákra nézve is volna egy óha-
