Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-323

323. országos ilés febroár 16. 1887 jgl5 terium 1887. évi költségvetése tárgyalásának folyGruber János: T. képviselőház\ (Halljuk!) Nem tartom könnyűnek a feladatot a legtevékenyebb és ebből folyólag a legnépszerűbb minister rendszerét és alkotásait, a legrokonszenvesebb és következéskép a legkészségesebb általános elfogadtatásban részesített költségvetés tételeit bírálat tárgyává tenni. Hogy ha erre vállalkozom mégis, ez azon conceptióban leli alapját, hogy a t. minister ur, a kinek kezében a hazai közoktatás ügye le van téve, nem zárkózhatik el, de nem is szokott elzárkózni azon észrevételek, megjegyzések és felvilágosítások elől, a melyeknek a t. ház, hangozzanak bármely padjairól s egyéb czéljuk és rendeltetésük nem lehet, mint hogy a minister urat tájékoztassák oly dolgokról is, a melyek aző megfigyeléséig esetleg nem jutottak el, vagy ha eljutottak, nem azon Őszinte alakban, a mely a teljes felismerést feltételezi. Tehát, t. képviselőház, én is partialis akarok maradni és közoktatási intézményeinknek csak azon rendszerével foglalkozom, illetőleg e rendszer azon részével, mely nézetem szerint közmegnyugvásra nem talál; csak azon észleletek, csak azon jelenségek taglalására szorítkozom, melyeket a hazai közvélemény a tanügy érdekében veszélyeseknek ítél. (Halljuk!) Hogy a culturai intézményeink által igazolt sorrendet megtartsam, első sorban kötelességemnek tartom a népoktatás szerény bírálatával foglalkozni. (Halljuk!) A t. minister ur nagynevű előde által alkotott 1868: XXXVIII. törvényczikk, a mely a tanítási szabadság alapjára helyezkedve, a népnevelés ügyének figyelemreméltó lendületet adott, 20 évi eredményének áttekintetésében nem igazolta azt a bizalmat, azokat a várakozásokat és reményeket, melyek beléje helyeztettek; nem igazolja főkép akkor, midőn látjuk, hogy a tanköteles gyermekek folyton emelkedő száma mellett, midőn a hitfelekezetek és községek oktatási czéloktól áldozatkészségüket nem vonták meg és midőn tapasztaljuk, hogy társulatok és magánosok ministeri elismerésre méltó áldozatokat tesznek a közoktatás czéljaira, akkor —mondom— nagyon különösnek találom és hanyatlást látok azon körülményben, hogy az állam a 16,200 népoktatási intézetekből csak 611 állami jellegű népoktatási tanintézettel vesz részt. Nem vonom kétségbe t. ház, hogy ezen jelenség első oka az állam súlyos pénzügyeire vezethető vissza, de merem állítani, hogy ezen jelenség az állami jellegű népoktatási intézetek népszeruségének is eriteriuma. Megengedem, hogy ezen népszerűtlenség előidézésében a hitfelekezetek érzékenykedése és vetélkedésének is része volt, azonban ennek daczára mindig szomorúnak tartom azon körülményt, hogy akkor, midőn Magyarországon 2 millió és még néhány százezer tanköteles gyermek van, jelenleg egy fél millió tényleg nem részesül a népoktatás áldásaiban. Megvallom, t. ház, gondolkoztam e tünemény okai felett, de különösen gondoskodtam a felett, hogy a népoktatási törvényhez kötött várakozások meghiúsulásának mik lehetnek okai és ezek alapján kijelentem cathegorice, hogy ezen hanyatlás okai nézetem szerint a törvény intentiójának félremagyarázása és a törvény tökéletlen végrehajtása. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy a törvény intentiója különösen kezdetben félremagyaráztatott, mert ezen szellemből kifolyólag a közoktatásügyi kormánynak az ellenőrzés és a támogatás szerepével kellett volna egyelőre beérnie és nem azon lennie, hogy az úgynevezett közös községi iskolák aránytalan szaporításával a hitfelekezetek féltékenységét és harczát felköltse, a mely harcz, miután az állam másnemű megterheltetések következtében a hitfelekezetekkei, azok versenyével lépést tartani nem tudott, azon tragicomicus véget érte, hogy az állami jellegű népoktatási intézetek a hitfelekezetiektől nem, mint várható volna, a felszerelés, a berendezés kitűnősége, az eredmény kitűnő volta, a tanítás correctsége tekintetében különböznek, hanem azon ma már valóban nevetséges dolog által, hogy azon iskolák, a melyekben a katholikus ifjuság|80—90°/«-kal szerepel, hitnyilvánításuk legegyszerűbb és legmagasztosabb eszközéről, a keresztvetésről kénytelenek lemondani azért, hogy ezen a tanintézetekbe egy pár zsidó fiú is betévedett. Hanem vigasztalódjunk, t. képviselőház. A minister ur költségvetési előirányzatának folyó évi szükséglete 450 ezer frttal emelkedik; tehát kilátásunk lehet arra, hogy a hitfelekezetekkel való verseny tekintetében nem az állami tevékenység húzza a rövidet. Voltam bátor jelezni, hogy a törvényhez kötött várakozások meghiúsulásának okát látom a törvény tökéletlen végrehajtásában. Ahhoz, t. képviselőház, hogy Magyarországon a legüdvösebb törvények az esecutiva tekintetében az intentiótól messze elmaradnak, szokva vagyunk; hanem engedelmet kérek, t. képviselőház, ki ne emlékeznék vissza azon általános készségre, azon önként felajánlott támogatásra, a melylyel a haza minden rendű és rangú polgárai a népoktatási törvénynek, melyet a népoktatásügy szabad, fenkölt, regeneratorius tényezőjéül üdvözöltek, mondom, önkényt ezen törvény végrehajtó harczosaiul odaszegődtek. A közélet, a tudomány, a társadalom jelesei, nemes versenyre keltek az iskolatanácsok-, az iskolaszékek, az iskola látogatók tagságának elvállalásában. Hatóságok, testületek nem irtóztak az áldozatoktól, melyeket ezen törvény alapján követeltek tőlük. Maga a törvényhozás beviszi a tanfelügyelőt a megyei közigazgatási bizottságba