Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-314

314. erszáaron ülés nem bánom, a rendőrség fejére, akárki követte el, arra háramlik vissza. Felelősségnek lennie kell. A ki megparancsolta a számok levételét, számolnia kellett azzal, birnak-e annyi értelmi qualificatióval a budapesti rendőrség közegei, hogy ártatlanokat is elgázolni nem fognak annak tudatában, hogy nincsen számuk és igy egyesek felelősségre nem vonhatók. Ha az illető tisztviselő ezen véleményben volt és ha ebben csalódott, büntetendő, mert nem ismerte jól a maga közegeit, a maga embereit, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ha pedig nem birt azzal a tudattal, akkor azért is a felelősség őt terheli. Szóval, kérdem az igen t. belügyminister urat, hogy ha másokra ki nem sülhetett, be nem bizonyulhatott, hogy egyénileg kik követték el azon constatált brutalitásokat, akkor azt, a ki elrendelte a rendőrök számainak levételét, méltóztatott-e megfenyíteni azért? Minő büntetésben részesült? Állította-e bíróság elé, vagy ha biróság elé nem állította, nevezze őt meg a t. minister ur itt, hogy legalább a közvélemény ítélje el azt az embert, mert az az ember nem áll hivatalának magaslatán. Ha ez nem történik, akkor a fővárosi közönség ki van téve annak, hogy az a rendőr főtisztviselő — mert csakis főtisztviselőtől jöhetett ilyen rendelet — ismételni fogj a azt a genialitását és egyéb, nem tudom én minő brutalitások fognak ismét elkövettetni az által, hogy a rendőrök számait levévén, őket hasonló botrányra fogják uszítani. En, mondom, a tételt magát nem bolygatom. nem akarok hozzászólani; ezt az egy ügyet akartam itt felhozni, mert azt hiszem, a parlamentnek joga van megtudni, milyen módon végződött ama vizsgálat, kik bűnhődtek és miképen a bűnösök közül, mert annak idejében itt ugyancsak erős felszólalások történtek az illető képviselő urak részéről és én azt gondolom, tartozik azzal a t. belügyminister ur a főváros közönségének és képviselőtársainknak, kik akkor itt felszólaltak, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) hogy legalább nevezze meg a bűnösöket és adja tudtul, kik miképen bűnhődtek, a ki pedig|a számok levételét elrendelte, azt adja át a közönség ítéletének, ha már őt egyéb ítéletben részesíteni nem tudom mi oknál fogva, a t. belügyminister ur nem akarja; de mindenesetre ismerni kell annak a botránynak intézőjét, hogy a közönség magát jövőre tájékozni tudja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk!) Én a költségvetés ezen tételének egy bizonyos összeggel leendő leszállítását vagyok bátor javasolni, (Halljuk!) Már a múlt évben — a mint tudni méltóztatik — a fővárosi rendőrség átalánya tetemes összeggel vétetett fel, tudniillik 124,900 forinttal. Ugyanakkor a t. belügyminister ur költségvetésének erre vonatkozó indokolásában kifebruár 5. 1887. jg fejezést adott azon véleményének, hogy ezen összeg meg is felel a szolgálat igényeinek. S ime, t. ház, ma azt látjuk, hogy a múlt évben 827,673 forintban megszavazott összeg ez idő szerint 916,418 forintra szándékoltatik felemeltetni. Ez összegben, t. ház, vannak oly tételek, a melyek legnagyobb részben, sőt majdnem kizárólag személyes járandóságokat foglalnak magukban, a mely személyes járandóságok hitem és nézetem szerint különösen akkor, mikor a t. kormány a legszigorúbb takarékosságot hangsúlyozza és igéri, nagyon könnyen — és gondolom a szolgálat hátránya nélkül — elejthetők volnának. Itt van például az indokolás szerint egy 13,627 forintos tétel, a mely több alkatrészből áll. (Halljuk!) Áll nevezetesen először a rendőr-főkapitány részére 1,200 forint bérkocsi-díjból, melyre az mondatik, hogy ezen tétel már a múlt években is a különféle kiadásokban bennfoglaltatott, bár akkor arról, hogy ez a tétel ily alkatrészt tartalmaz, tudomásunk nem volt, mert az különféle kiadások czíme alatt foglaltatott. Én, t. ház, értem azt, hogy a rendőr-főkapitány részére minden esetre szükséges egy bérkocsi tartása és e czélra szükséges egy meghatározott összeg megszavazása, de azt gondolom, a mi viszonyaink között talán nem volna indokolható, hogy lótartás-általányban és bérkocsi-általányban is részesüljön. (Helyeslés balfelöl.) A fővárosban a bérkocsi tán teljesen kielégíti azon dologi szükségletet, mely a főkapitány functiójának természetéből folyik. De hogy lóáltalány, gondolom 600 forinttal és külön, 1,200 forint bérkocsi általány is megszavaztassék, azt viszonyaink közt indokoltnak nem tartom. Továbbá van egy új állomás, mely most ezándékoltatik rendszeresittetni: ez a gondnoki állomás. Ott, hol annyi mindenféle pénz- és anyagkezelő hivatal van, mint a rendőrségnél, hol látunk pénztárnokot, pénztári ellenőrt, pénztári tiszteket, stb., hogy ott miért ne lehetne esetleg ezen gondnokra bízandó dolgok ellátását az eddigi állapotokban meghagyni, azt sem értem. De van egy sajátságosabb tétel is, mely az indokolás 24. lapján 7,200 frtnyi Összegben vétetik fel s melynek megszavazását a kormány azon czím alatt kéri, hogy az iktatás és kiadványozás a fővárosi rendőrségnél hivatali eskü alatt szolgáló, tehát rendszeresítendő tisztviselőkre kell hogy bizassék, mert ha ez nem igy történik, akkor a hivatalos titok könnyen elárultathatik és daczára annak, mégis az indokolás ugyanezen részében azt mondja a belügyminister ur, hogy most a hivatalos titok elárulását csak ugy félig lehet megóvni, a mennyiben az általa jelzett és szükségesnek talált létszámnak csak a felét akarja most rendszeresíteni. T. ház! Azt egyáltalában nem értem, hogy ha