Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-314

14 314. országot ülés február 6. 1887. ezikk határozottan kimondja, hogy az országban lakó minden más nemzetiségek nyelvén hiteles fordítás kiadandó. Nem kedvezmény tehát ez a kormány részéről, hanem törvény, a mely elvállalta és — hozzáteszem — helyesen vállalta el e kötelességet. (Helyeslés.) A mi pedig a jövedelmeket illeti, azt hiszem mindenki, a kinek ezen ügyekben gyakorlata van, fogja tudni, hogy a szétküldés és a kezelés vállalkozó útján okvetlenül czélszerübben és olcsóbban történik, mint ha arra a kormány külön közegeket szervezne; mert természetesen senkire bizni ott sem lehet a dolgot; hanem igenis ezen törvények kiadásából lehetne nagyobb jövedelmet elérni, ha az illető törvény, mely ez iránt intézkedik, oly tág kaput nem nyitna annak, hogy kijátszassék. Kijátszák pedig azon irányban, hogy ráfogják valamely kiadásra, hogy abban commentálva van a törvény akkor, mikor csupán néhány jelentéktelen megjegyzést tesznek a szöveg mellé és igy az a kiadás a szabad könyvkereskedés tárgyává tétetik. Én annak idején próbáltam a törvény szövegét szigorúbbá tenni, de a t. ház bölcsesége úgy fogadta el a szöveget, a mint az most a törvényben van. Egyébiránt, ha az ez irányban mutatkozó visszaélés nagyobb nagyobb fokra fogna terjedni — ha más nem — én fogom proponálni a törvény módosítását és ha ez elíögadtatik, mindenesetre nagyobb jövedelem fog e czímen befolyni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Kérem a tétel elfogadását. Elnök: T. ház! Országos törvények és rendeletek tárának költségeire elő van irányozva 24,020 frt. Minthogy e tétel nem támadtatott meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Beöthy Algernon jegyző (olvassa) : Budapesti önkénytes tűzoltó - egylet segélyezésére 5000 forint. Elnök: Elfogadtatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa) .• Fővárosi rendőrség átalánya 916,418 frt. Thaly Kálmán : T. ház! Az igen tisztelt belügyminister úrhoz ezen tétel alkalmából csak egy felmerült concret eset következtében bátorkodom kérdést intézni ; a mennyiben egy időben a t. ministerelnök úr itt a házban felhívatván, Ígéretet tett, azonban még eddig nem vett alkalmat magának, hogy ezen igéretét beváltsa ; most kérem tehát annak teljesítését. Ertem ugyanis a fővárosban, sőt a képviselők körében is azon időben méltó felháborodásra és felszólalásra alkalmat adott ama rendőrségi brutalitási ügyet, a mely a múlt évben az úgynevezett Janszki-tüntetések alkalmával felmerült, A minister úr akkor Ígéretet tett, hogy törvény szerint vizsgálatot fog tartani és a ki ott bűnösnek találtatik, azt szigorúan fogja büntettetni; sőt az imént a csendőrségről szólva, Szalay Károly képviselőtársamnak ismét azt felelte, hogy a büntetés rögtön következik a csendőrségnél és a rendőrségnél mindenkire, a ki valami hibát vagy vétket követett el. Én ugy tudom, t, ház, hogy az igen tisztelt belügyminister úr be is váltotta akkor szavát azon módon, hogy az ügyet megvizsgálás végett, - a hova tartozik — a formát megtartotta — az illető bírósághoz tette át. A bíróság — én igy vagyok értesülve, felhívatta a tanúkat, képviselőtársaim közül is többeket, a kik akkor itt felszólaltak, mert nemcsak a budapesti művelt közönség, nők, gyermekek stb. bántalmaztattak ártatlanul, de még a képviselőház több tagjai is durva gorombáskodásoknak volt kitéve; megjelentek Ők is mint tanúk. Hírlapokból csak annyit tudok, hogy a bíróság constatálta, hogy azok a vádak, a melyek akkor felhozattak itt e ház padjairól is, fájdalom, úgyszólván mind, vagy legalább nagyrészben megerősíttettek a tanúk vallomásai által; hogy a fővárosi rendőrség azon alkalommal provocative durván járt el és ártatlanokat bántalmazott, kétségtelennek tűnik fel a bíróságnak a hírlapokban közzétett azon tanúk vallomása alapján való constatálásából. Azonban én legalább ágy vagyok értesülve, hogy a rendőrség közül azoknak a brutalitásoknak okozói nem voltak kinyomozhatok; nem tudni, hogy X vagy Y rendőr követte-e el az egyik vagy másik brutalitást. T. ház! Ha igy van a dolog, akkor szóm lesz hozzá, hogy minő eljárást, minő elégtételt vélnék én czélszerűnek adatni; ha pedig nincsen igy a dolog és valakik bűnhődtek, akkor az igen tisztelt belügyminister úr fel fog világosítani, mert én úgy vagyok értesülve, a hogy felszólaltam, t. i. hogy nem akadt gazdája a csakugyan elkövetett brutalitásoknak, következőleg nem bűnhődött senki, vagyis a

r t. ministerelnök úr ígérete papiroson maradt. Óhajtom, hogy a másik is, melyet Szalay Károly t. képviselőtársamnak tett, ne maradjon papiroson. A brutalitások megtörténtek, valaki által elkövettettek, bizonyos, hogy rendőrök által; a bűnösöknek bunhődniök kell, mert különben a rendőrség vérszemet fog kapni és máskor is, mint I oktalan barmot fogja vágni, tipratnia budapesti fővárosi közönséget. Igaz, hogy talán a tanuk nem ismertek rá, nem is lévén confrontálva a rendőrséggel, melyik volt az, a ki hibázott, melyik nem volt; azonban mindenesetre constatálva van egy tény, az nevezetesen, hogy a rendőrségnek azon brutális actus alkalmával számai mellükrő He voltak véve. Ebben rejlik a felelősség kérdésének megoldása. Ha nem lehet bebizonyítani, hogy melyik mihaszna vagy nem tudom kibaszna követte el a brutalitást, elkövette mindenesetre az, a ki megparancsolta a rendőrség számjegyeinek levételét. (Ugy van! Helyeslés a szélső haloldalon.) Akkor az egész büntető cselekmény arra a rendőrségi tisztviselőre, közegre,