Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-321

Í80 SSL országos ülés fefcrnár 14. 1887. Én fontosnak tartom a tejgazdaság kifejlesztését gazdasági és közegészségügyi ellenőrzési szem­pontból és óhajtom, hogy a kormány e szakra eddig fordított figyelmét, melynek jelentős sikerei már is mutatkoznak, még ezentúl is fokozza és akkor a közegészségügyi kimutatás azon városok­ban, hol a megfelelő intézmény meg van honosítva, mindenesetre jótékony eredményt fog feltüntetni. Második ügyem, t. ház, a mintapincze. Én a mintapinczére vonatkozólag kijelentem mindenek­előtt azt, hogy én annak mikéntjével és mivoltával a múlt budget tárgyalása alkalmával tüzetesen fog­lalkoztam és hogy ma a mintapinczére vonatkozólag semmi visszavonni valóm nincs. De én eltekintek attól, hogy most is a ház előtt újból tüzetesen tár­gyaljam az ügyet és talán megpótoljam azokat a miket tavaly mondtam. Én határozati javaslatomat ezúttal csak a következőkkel indokolom. Állítom és állításomat számadatok is bizonyítják, hogy a mintapincze forgalma Magyarország borkeres­kedési forgalmával szemben elenyésző csekélység. A második, a mit constatálni kívánok, hogy az állam részéről nem fogadom el semmi szin és semmi czím alatt, hogy oly kereseti ágat, mint a bor­kereskedés, azzal discreditáljon a külföld előtt, hogy azt mondja, hogy csak az ő gondozása alatt álló mintapinczéből lehet kapni igazi, valódi, tiszta magyar bort. Mert azt constatálni fogja a t. minister ur, hogy Magyarország borkereskedelme a minta­pinczéhez képest oly jelentékeny factor, melynek discreditáläsa bekövetkezhetik ugyan saját rossz eljárása folytán, de a discreditálás az állam fel­adata semmiképen sem lehet. Harmadik érvem az, hogy akkor, mikor a kormány bevallja, hogy az ország pénzügye aggasztó, mikor maga a kormány kitűzi a takarékosságot, mint követendőt, akkor semmiképen sem lehet indokolva egy oly intéz­mény, a melynek egyedüli vagy legalább főjelentő­sége — eltekintve az ő óhajtásaitól vagy czélza­taitól — mégis csak az, hogy aránylag kevés borkereskedőnek vagy borbirtokosnak az állam fizeti meg kereskedelmi regi éjét. És én azt hiszem, hogy azok, a kik a mintapincze intézményével élnek, ha magukba szállnak, kénytelenek lesznek bevallani, hogy egy kis élelmességgel, egy kis mozgással épen ugy megtalálják és megtarthatják a maguk piaczát, talán még jobban, mint a minta­pincze segítségével. T. képviselőház! Én egy szót sem akarok tovább e tárgyról szólani. Ez az én érvelésem és erre alapítva bátorkodom a következő határozati javaslatot benyújtani: (olvassa) „A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az országos mintapincze ügyeit lebonyolítva, az intézmény megszüntetése iránt tegye meg a kellő intézkedéseket". (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs fel­jegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, avitát bezárom. Gr. Széchényi Pál, földmivelés-, ipar­és kereskedelemügyi minister: T. ház! Her­mán Ottó t. képviselő ur határozati javaslata, szerintem körülbelül ugyanazt fejezi ki, a mi ne­kem is szándékom. (Halljuk!) Én magam is el­ismerem azt, hogy mindazon vállalatok, melyeket a kormány és a kincstár az előbbi években abból a czélból támogatott, hogy egyes termelőknek és vállalatoknak segítségére legyen, a viszonyoknak megfelelően, a nélkül, hogy az eddigi eredmények csorbát vagy kárt szenvedjenek, bizonyos egymás­utánban az illetők vállaira lesznek átruházandók. Én tehát egyenesen azon elvet vallom és mondom ki, hogy minden közbenjárásnak, a mit a kormány eddig éveken át magára vállalt, idővel okvetetlenül meg kell szűnni. De miután ezen elvet vallom és keresztül vinni is óhajtom, épen ugy, azt hiszem, hogy na­gyon káros volna bizonyos intézkedéseket kelleté­nél gyorsabban beszüntetni, mert akkor nagyon könnyen ki tehetjük magunkat annak, hogy az eddig tett áldozatok tisztán kárba fognak veszni és nem fogják előidézni azt, a mit mi előidézni óhajtottunk, tudniillik bizonyos intézmények megerősbítését és anyagi hasznát. A határozati javaslat nem mondja ki ugyan a megszüntetés időpontját; minthogy azonban csak azt az intentiót foglalja magában, melynek én mind most, mind már tavaly kifejezést adtam, azért én a határozati javaslatot szükségesnek nem tartom és kérem a t. házat, hogy azt el ne fogadja. Meg fogom tenni az intézkedést arra, hogy bizonyos mértéket tartó lépések következtében ez az intéz­mény is a maga vállára vegye át azon terheket, melyeket eddig helyette az államkincstár viselt, meg tettem ez irányban a lépéseket már két év előtt, mert akkor 35—40,000frtba került az állam­kincstárnak a mintapincze, most már két év óta csak 15,000 frtba kerül és lesz alkalom arra leg­közelebb, hogy ezen összeget is kisebbítsük és lassan-lassan az erre fordított költség megszün­tettessék. (Helyeslés.) Talán ezen nyilatkozatom tudomásul vétele mellett a képviselő ur kész lesz határozati javas­latát visszavonni, ellenkező esetben kérem a t. házat, hogy azt elfogadni ne méltóztassanak. (Helyeslés.) Herman Ottó: T. ház! Kijelentem, hogy a minister ur nyilatkozata folytán határozati javas­latomat visszavonom. Elnök: A tétel nem támadtatván meg, ki­jelentem, hogy a 408,336 frt megszavaztatott. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa).- Be­vétel 157,500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa):

Next

/
Thumbnails
Contents