Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-321
321. országos ülét febrnár 14. 1887. j 79 áldott nap megkaphatja a központi intézetből azt, | hogy azon helyen, a hol lakik, milyen időre van kilátás. És én azt hiszem, t. ház, hogy a mint bekövetkeznék az, hogy a gazdák látnák, hogy ezen jóslatoknak hinni lehet, sok gazda találkoznék, ki ezekre előfizetne és igy ez az államnak nagyon kevés hozzájárulásába kerülne. Habár, t. ház, a dolog ugy is áll, hogy mi még nem vagyunk annyira, hogy az idő járását épen ugy előre meghatározhassuk, mint a bolygók pályafutását — a hová azonban egyszer mégis elfogunk jutni — mégis odáig már vagyunk, hogy 100 esetből 88-ban a jóslás bekövetkezik, 2 — 3 esetben az ellenkező áll, tízben pedig kevés változtatással ugy történik, a mint előre meg van mondva. Ha már most, t. ház, ugy áll a dolog, hogy a tudomány előrehaladt és hogy egy oly országban, mint a mienk, hol a gazdaság a fő és a hol ezt a gazdasági érdekek oly nagyon megkövetelik, én nagyon szeretném a t. minister urnak szivére kötni, hogy ezen dologgal bővebben foglalkozzék. Minthogy az a meggyőződésem, hogy ez kevés költségbe fog kerülni, mert lehet arra számítani, hogy a gazdák is elő fognak fizetni s minthogy — ha jól emlékezem — az az összeg sem nagyobb, a melyet javasoltam, annál, a melyet évenkint elköltünk! Kérem a t. minister urat, hogy foglalkozzék ezzel az ügygyei s a helyett a haszontalan intézet helyett, a mely nevetségessé teszi az ügyet, csináljon jót és a czélnak megfelelőt, melynek a gazdaközönség is hasznát vegye. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Herman Ottó: Eleget kívánok tenni a parlamenti tanácskozás rendjének s igy pár szóval kívánom érinteni azt, a mit Hoitsy t. barátom most kifejtett. (Halljuk! Halljuk!) Magam is némi figyelemmel kisértem az időjóslást másutt és nálunk és azt tartom, hogy oly intézmény, a mely még csak fejlődő félben van, mely úgyszólván, csirájában fekszik, nem jó utón halad, ha a helyett, hogy annyi positivet mondana, a mennyit bir, stiláris rejtelmekbe burkolja tényleges tehetetlenségét. Mert, t. ház, a ki ezeket az időjóslásokat olvassa, válogatás nélkül is, annak be kell vallania azt, hogy ép ott állunk, a hol állottunk régebben, midőn a városban az egyetlenbarometrum és thermometrum a patikáriusnál állott és midőn éhez járult az egész város, hogy ő mondja meg körülbelül, hogy másnapra mily időt lehet várni. Én még emlékezem rá és ezen jóslás rendesen ugy hangzott: „Emlékezzetek emberek, vagy szép idő lesz, vagy rossz idő, vagy eső fog esni, vagy szél fog fújni, vagy semilyen idő sem lesz." És igaz, mindig azzal az elégtétellel zárta be patikáját, hogy jóslatainak valamelyike bekövetkezett. Csak egy pillantást is vetve azon kimutatásokra, a melyekre e jóslatok Magyarországon támaszkodnak, ott oly merész vonalakat látunk húzva, ez a hálózat oly gyér, oly rendszertelen, hogy kénytelenek vagyunk bevallani, hogy világosabb jóslás ily hálózat alapján csakugyan nem lehetséges. De én elismerem azt, t. ház, hogy ennek vau alapja és egészen correct az, hogy a jóslatoknak 88% a csakugyan be is teljesedik és hogy ennek a gazdaságra rendkívül nagy fontossága van, ezt tagadni nem lehet. De akkor a kormánynak gondoskodni kell arról, hogy a tényleg elérhető jónak ne járja le hitelét azzal, hogy gyarlósággal kezdje az ügyet, hanem iparkodjék azt kapcsolatba tenni mindazon meteorologicus folyamatokkal és vizsgálatokkal, melyek Magyarországon egyáltalában tehetők — egy hydrographicus intézet e tekintetben nagy szolgálatokat tehetett volna — és csak akkor lépjen elő az intézménynyel magával a közönség elé, mikor legalább percentualiter adhat oly eredményeket, melyekkel a közönség bizalmát megnyerheti és az országot is további befektetésekre bírhatja. Ez volt az, a mit Hoitsy t. barátom előadására megjegyezni akartam. Ezt teljesen elfogadom és pártolom. A második dolog, t. ház, az e rovatba tartozó tejgazdaság, melyre némely észrevételem van. T. ház! Én nem akarok onnan kiindulni, a honnan kiindul a ministeri indokolás és nem akarom a tejgazdaságot felfogni tisztán, csak gazdasági szempontból, hanem én e tejgazdaságnál egyszersmind tekintettel kívánok lenni arra, hogy a tej a táplálékok közt a legfontosabbak közé tartozik és hogy a tej mikénti kezelésétől függ a közönségnek e tekintetben való biztosítása, függ a közegészségügy egyik factora, mely ma, mint valóságos szégyenfolt áll Magyarország népesedési mozgalmának kimutatásában. Értem azt az óriási gyermekhalandóságot, mely a belügyminister kimutatásaiból évenként látható.Elismerem,hogy a tejgazdaság tekintetében csakugyan történtek lépések, sőt elismerem, hogy e lépéseknek már is tapasztalható sikereik vannak, kivált oly intézményekben, a minők a budapesti központi tejcsarnok, melynek vidéki nagy városokban fiókjai is vannak. De ez mind nem elég. Ha valamelyik tápszer, a tej az, melynek érdekében szorgalmazni kell azt a törvényt, melyet a borhamisítás tárgyalása alkalmával felhoztam: az élvezeti cikkek meghamisításáról szóló törvényt. Mert meg vagyok győződve arról, hogy ha csak bizonyos localis hatósági szabályzatokkal iparkodunk segíteni a dolgon, nem fogunk semmire sem menni; a ki ismeri, hogy administrationalis és ellenőrzési tekintetekben mit várhatunk ma a hatóságoktól, az tudni fogja, hogy mekkora tehetetlenség nyilvánul működésük igen sok terén. S3*
