Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-321
176 S21. orsüágos Blés febrnftr 14. 1887. hogy nemcsak az anyagi az, a mi minden emberben a kielégítést kivánj a, hanem meg fenségesebb mértékben a szellemi, akkor meg fogják gondolni, hogy még azoknak is, kik a 'korlátolt választási szabadság emberei, legalább is oda kell hatni, hogy az 1848-iki választási törvényhez képest visszaeső törvény rendeletei megszüntessenek. Például, értem a választási jognak ahhoz való kötését, hogy a ki adójából nem volt képes megfizetni csak pár fillért is, meg legyen fosztva jogától. Ez ellenkezik, t. ház, minden józan fogalommal és szabad érzettel. Vagy annak, a ki választói jogát a 48-iki törvény értelmében már gyakorolta és attól a 74-iki törvény értelmében megfosztatott, ne adassék alkalom és mód, hogy azon választói jogát, melyet már gyakorolt,később is gyakorolja. Meg fogják fontolni a t. kormány tagjai azt, hogy, ha már bizonyos adóösszeghez kötnék is a választási jogot, legalább kötnék azt oly csekély összeghez, hogy ezáltal a munkások nagy része is gyakorolhassa választói jogát. Én természetesen ezt csakis megfigyelésül ajánlom a t. kormánynak, mert távol legyen tőlem, hogy azért én ezen most általam előadott, némileg javított módokat elégségeseknek tartanám. (Helyeslés a szélső baloldalon) mert én mindig azt tartom, hogy bárminő méregnek is tartassék valaki által az általános szavazati jog gyakorlata, annak óvszere benne van magában e választási jog kiterjesztésében. Ezeket tartottam kötelességemnek a jelen tárgyalás alatt hallottakra felhozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ferenczy Miklós: T. képviselőház! (Halljuk!) Nem volt szándékom e vita folyamán felszólalni, azonban a minister ur első felszólalásában mondott szavai engem nagyon megijesztettek s ezért vagyok bátor pár szóval előadni azt a kérdést, mely engem felszólalásra késztet. (Halljuk!) A minister ur első felszólalásában hivatkozott arra, hogy az országgyűlés lejáróban van s a kormány nincs abban a helyzetben, hogy arra számíthasson, hogy valamennyi beterjesztett törvényjavaslat letárgyalta ssék. Már a múlt évben voltam bátor a költségvetés tárgyalása alkalmával felszólalni, hogy az ipartörvény alapján behozott az a megszorítás, hogy az iparosok a kisebb heti vásárokról leszoríttatnak, bizonyos változtatásoknak vettessék alá. A minister ur már akkor szives volt megigérni, hogy e tekintetben közelebbről okvetlenül intézkedéseket fog tenni. Azóta, hála istennek, egy egész év lejárt, a minister ur igen jó egészségnek örvendett, de a törvényjavaslatot eddig be nem terjesztette. Ujabb időben olvastam a lapokban, hogy a szabadelvű körben tartott értekezlet alkalmával ugyanezen Ígéretet ismételte. Félek, hogy ezen Ígéretnek is csak annyi következménye lesz, mint a másik Ígéretnek, melyet már egy év előtt az országgyűlésnek tett, még pedig annyival is inkább, mert elmondott szavai szerint nem lévén kilátás arra, hogy letárgyaltassék, megrettent attól, hogy ily borzasztó nagy dologgal az országgyűlés utolsó ülésszakán a ház elé jöjjön. T. ház! A túloldalról csak a múlt napokban hallottuk egy igen érdekesen elmondott vezérczikkben, (Derültség balfelől) hogy a nálunk csak csirájában lévő ipart okvetlenül fejleszteni kell. Ha oly dolgokat cselekszünk, t. ház, a melyek a csirájában levő ipart elfojtják, azt hiszem, hogy nem követjük a t. képviselő ur intentióját, |ki a többség padjairól szólott. Nálunk már megtörtént az, hogy ezen csirában lévő iparnak nem fejlesztésére, hanem megölésére történt intézkedés; de ha arról volt szó, hogy az ipart fejleszteni kell, mindig süket fülekre talált az ellenzék részéről ez irányban történt felszólalás. Ha a közlekedési vállalatok fejlődésével némi intézkedés történt volna, hogy ne ölje meg ezt a csirájában lévő ipart a fejlett nyugati ipar; ha a kerereskedelem oly irányba tereltetett volna, a mely nem az ipái versenytársát, hanem annak előmozdítását alkotta volna : akkor tett volna eleget a t. kormány azon indítványnak, a mely ama padokról hangzott. Én, t. ház, az ipartörvénynek ezen intézkedését kicsinyben ép olyannak tartom, hogy azon csirájában lévő iparnak még jobban lenyomására czéloz; azért tehát ismételve kérem a t. minister urat, szíveskedjék legalább ezt a dolgot nem tekinteni olyannak, a mely a jelen országgyűlés alatt elfogadható ne lenne, mert az iparos osztály, a melynek ép legszegényebb része van ezáltal sújtva, alig lesz képes még egy további évig, vagy nem tudom mennyi ideig várni, hogy sérelmének orvoslását lássa. Ezen szempontból voltam bátor felszólalni. (Helyeslés a széls'ó baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Széchenyi Pál, földmívelés-, ipar- ós kereskedelmi minister: A közvetlen előttem szólott t. képviselő urnak kérdésére bátor vagyok azt válaszolni, hogy akkor, midőn az állategészségügyi, a mezőrendőri, valamint a munkások életbiztosítására vonatkozó törvényhozási intézkedésekről, továbbá a segélypénztárak behozataláról és a vasárnapi szünetről szóló törvényjavaslatokról beszéltem, azt hiszem, oly fontos és organicus törvényhozási teendőket említettem meg, a melyekre vonatkozó előterjesztések tárgyalása a házban legalább is hetekig fogna tartani és igy azon nézetemet, hogy ily tárgyalásokra idő már alig van, a t. ház helyeselni fogja. Természetesen, nem
