Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-321

321. országos ülés február 14. 188T. 175 az iparra nézve rendkívül fontos minden országban. A szabadalmi ügyet az ipar szellemi fejlődésének fokmérőjéül tekintik s a mily számban jelentkezik,'nem épen csak a belföldi, de a külföldi szabadalom az országban, az annál inkább bizonyítja az iparosok értelmi fejlődését. Miként állunk e tekintetben? Én megnéztem, a legújabb adatokat s valóban elpirul az ember; 2,738 szabadalmi ügy ^közül 2,640 jut Austriára és 98 Magyarországra. És ez igen természetes szerintem, mert még az 1852. évi törvény áll fenn, a mely ugy lett megalkotva és meghonosítva, hogy az Magyarország kizárásával egyenesen Anstria javára szolgáljon. Azt fogják mondani, hogy nem a kormány hibája az, hogy Magyarországon kevesebb a feltaláló ember, mint Austriában. Engedelmet kérek, ez legfölebb azt fejti meg, hogy a benszülötteknek, kik szabadalmat kérnek, nagyobb a számuk Austriában mint nálunk, de nem magyarázza meg azt, hogy a külföldiek, kiknek száma felmegy 1,300-ra —tehát a statistikai adatoknak, melyeket idéztem, túlnyomó része — miért fordulnak Austriához és nem első sorban Magyarországhoz. Nagyon ügyesen megállapította a törvény, hogy 75%-ot kap azon állam, melyben a szabadalom kéretik, a másik állam pedig, a melylyel ez tudattatik és ott egy lajstrom vezettetik, lajstromilleték ezímén kap 25%rot. Tehát a külföldi szabadalmak tekintetében is, a mi semmi összeköttetésben nincsen az egyik vagy másik állam iparával, annyira károsodunk, hogy a mi részesedésünk elenyésző részt képez az osztrákhoz képest. Én mindezek folytán felkérem a t. minister urat, legyen szives nyilatkozni az iránt, foglalkozik-e a kérdéssel, szándékozik-e azt megoldani ugy, oly értelemben, mint én óhajtanám, hogy a szabadalmi ügy egészen önállósittassék hazánkra nézve; vagy pedig — az ő felfogása szerint — ha már kénytelenek vagyunk egyforma szabályok szerint eljárni, gondoskodjék legalább arról, hogy ez a visszás állapot, mely most létezik, megszüntettessék. (Helyeslés a szélső balon.) Madarász József: T. képviselőház ! Apponyi Albert t. képviselőtársam felszólalása indít arra, hogy én is részt vegyek e tárgyalásban. Fontos az ügy és én is csatlakozom Irányi Dániel és Apponyi Albert képviselőtársaim által előadatott három pont közül a második és harmadikhoz. Az elsőre nézve, a mely késztet a felszólalásra, utoljára tartom fenn előadásomat. A második pontban Apponyi képviselő ur azt óhajtja, hogy a t. minister ur két egész év után ne elégedett volna meg másodszor is tisztán nemcsak azon hatóságok felszólításával;, hanem azokra nézve, a melyek 2 év alatt sem teljesítették kötélességöket, élt volna a törvény által neki adott joggal. Én e tekintetben helyeslem Apponyi t. képviselőtársam felszólalását, mert az, a mit a t. minister ur mondott, hogy tudniillik ezáltal valami nevezetes kár nem történt, hogy a második évben sem adatott be a jelentés, nem állhatja ki a vizsgálatot. Irányi t. képviselőtársam már előadta és az egész ház helyeselte, hogy előrelátónak kell lenni és megtörténhetik, hogy ez a két elmulasztott év nagy hibáknak alapját fogja vethetni — bár ne ugy legyen, de e tekintetben a t. minister ur reménylem, legalább fogja a ház hangulatát ugy tekinteni, hogy ha ebben az évben is találkoznának hatóságok, melyek kötelességüknek a törvény szerint eleget nem akarnának tenni, ő is fogja a törvény által ráruházott kötelességet teljesíteni. Ugyan ily mértékben osztom Apponyi t. képviselőtársamnak a harmadik pontra nézve tett előterjesztését is, hogy mindenesetre igen jó volna, ha már ezen országgyűlési időszak alatt letétetnének e törvényjavaslatok a ház asztalára; mert azt csak megengedheti a t. minister ur, hogy ha még azok a minstertanács tárgyalásán nem mentek is keresztül, annyi idő még van, hogy azok még a jelen országgyűlés eloszlatása előtt a ház asztalára letétethetnek. Ebben nem fogja tagadni a t. minister ur sem, nagy előny van, midőn épen az új választások előtt a választási idő alatt láthatja az ország, mit akar a kormány és mily véleményben vannak akár a kormánypárti t. tagok, akár az ellenzék bármely árnyalatának képviselőjelöltjei, kik mint ilyenek, fel óhajtanak lépni. És most jövök az Apponyi Albert t. képviselő ur által felállított pontok elsejére, mely felszólalásra késztetett. Ebben röviden érintette t. képviselőtársam, hogy a munkások kérvényében ott van az általános választási jog. Természetesen ez most Magyarország jelenlegi viszonyainál fogva nem teljesíthető kérés. Hát én megengedem, hogy ez a kérdés sok megfontolni valót ad még azoknak is, kik mint én, az általános választási jognak hivei; sok megfontolandót ad arra nézve, minő módozatokkal és miként terjesztessék ki a választói jog. Hanem miután önök és az ország is| a munkások viszonyait megnyugtatólag akarják megoldani, minden esetre kötelességemnek tartottam felszólalni és felhívni a t. kormány figyelmét arra nézve, hogy még azok is, kik az általános választási jognak nem hivei — miként én az vagyok —gondolják meg és legalább is ez országgyűlési szünet alatt vegyen a kormány magának időt és módot arra, hogy ezen kérdést is, vagyis a választási jogot tegye megfontolás tárgyává. Mert azt nem tagadhatják önök, hogy az 1848-ban meghozott választási törvényhez képest az 1874-ben meghozott választási törvény nem haladást, hanem egy szerencsétlen visszaesési lépést képez. És hí meggondolják önök azt