Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-320

156 320. országos Ülés február 12. ÍSS7. az ország újabb alkotmányos fejlődése korszakába jutott akkor általában mindenki azt mondta — újságok közvélemény — hogy ez az ország nem iparos ország, hogy ez csak földmívelő, agrárius ország. Ez volt az általános nézet. Most az általános nézet az, hogy az agriculturát össze kell kötni az iparra], mert általános jólétről másképen szó nem lehet. Ebben megegyezünk. De valamint akkor nem történt semmi, ugy most sem történik semmi a ezél elérésére. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) Fel lehet ez ellen hozni a kiállítást. Az a kérdés, hogy mit értünk el a kiállítással ? Én azt gondolom, hogy ha a kiállításra nézve azt a benyomást vessz

;;

k, a mit az az idegenekre tett, ki kell ínondanunk, hogy a kiállítás azt mutatta ki, hogy semmi industriánk nincs. (Ellenmondások.) Ezzel — magától értetődik — nem azt akartam mondani, hogy általában semmi iparunk nincs, hanem azt, hogy a szomszéd államokkal vagy Austriával összehasonlítva nincs iparunk. Azt azonban megmutatta a kiállítás, hogy van törekvés az országban az ipar megteremtésére megtenni mindent, mert hiszen nagy áldozatok árán hozta azt létre a kormány és egyes magánosok. A kiállításnak meg is volt a szépsége, de eredménye aztán nem lett. (Mozgás, Halljuk! Ugy van! balfelől.) Már nem egy alkalommal volt szerencsém ugy a túlsó, mint ezen oldalról haliam, hogy van iparunk s e tekintetben hivatkozás történt a malom és vas iparra. Én azt kérdem, mink nincs? Az, a mit akiállítás kimutatott. (Tetszés balfelől. Halljuk!) Látom, hogy szívesen meghallgatnak, tehát egy pár részletbe is bebocsátkozom. Itt van például az asztalos ipar. E tekintetben nálunk igen nagy nehézségek vannak. Hogy jó bútorokat készíthessünk, ahhoz mindenekelőtt száraz fa és igen sok tőke szükséges. Mi is készítünk bútorokat, de a bécsiekkel nem concurrálhatunk. Miért? Mert a bécsi asztalosnak törzsvagyona és nagy tőkéje van, még pedig száraz fában. Épen ugy, mint a chinai régente százados agyagot vett, hogy jó porczellánt állíthasson elő, a bécsi is régi fát használ s ennek következtében jó bútort csinál. Egy szóval, mindenekelőtt tőke kell, pénz kell. Ennek meg kell lenni s ez meg fog szerződni bizonyos elemek utján, melyeket szerencsém lesz megnevezni. Nézzünk körül, rból Magyarországon? Vájjon az a gomb, a mit a nép ruháján hord, Magyarországban készült? Mind cseh portéka. Ha 1 adtunk e tekintetben valamit? És mi indította volna haladásra az ipar terén az embereket ? (Tetszés balfelől.) Praemiumokat, rendeket adunk nekik igenis, de pénzt nem. Felfogásom szerint pedig nem ez a módja az ipar elősegítésének Igaz, hogy mind circulus vitiosus, melyről lehet azt is mondani, hogy itt, de lehet azt is mondani, hogy ott kell kezdeni. Én kölcsönnel nem tudom képzelni, hogy ipart lehessen teremteni, de azt tudom, hogy azzal lehet, ha a nép jobb állapotba jut. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt látjuk, hogy mihelyt a gabonának jobb ára van, azonnal megy a gazda és ruhát csináltat magának, ekkor emelkedik az ipar. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha a kereskedés megy, akkor a polgár jóléte emelkedik. De már a mellett nem vagyok, hogy ezek jólétét Magyarországban azzal emeljük, hogy az oláhok rokonszenvét keressük s ezért megengedjük az oláh búza behozatalát. Vagy hogy az osztrák rokonszenvet keressük, a mire ugy látszik leginkább törekszünk. Ily módon sohasem fogunk haladhatni, (ügy van! Ugyvan/ a szélső baloldalon.) Nekünk mindent meg kell tenni, a mi a mi érdekünkben áll. (Helyeslés.) Ezek régi elvek és helyes elvek. Szabadelvű intézkedésekkel kereskedelmünket nem emelhetjük, nem lehet kereskedni azzal, a mi nincs. (Derültség.) Nem nagy hangú szónoklatokra, nem más országokból merített nagy tudományú liberális phrasisokra van itt szükség. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Itt csak hazafisággal lehet segíteni, melyet minden pártban keresnünk s megtalálnunk kell, A ministerium azt tette, a mit más kormány nem tesz, hogy az országba a síneket külföldről hozta be — mert én vas ember vagyok, ezt hozom fel. (Derültség.) Eddig Austriából hozták be, minő iparfejlesztés ez ? Most meg már Romániából akarnak behozatalt csinálni! Én ezeket azért hozom fel, mert azt hiszem, ily kérdésekben oppositio és kormánypárt közt különbségnek nem szabad lenni (Helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és fel kell találni a módját annak, hogy egyetértés legyen köztünk, pedig különbözők a nézetek ott is és itt is. Eeánk nézve mint mondám, életkérdés a jóllét kérdése. Azon népnek, a mely nem vagyonos, tekintélye sehol sincs, vagyonosnak kell lennie az országnak s akkor fejlődni fog az ipar is. Azt pedig hogy e fejlődési miképen vélem elérhetőnek, majd elmondom, a mikor nem leszek rekedt. (Élénk derültség. Tetszés balfelől.) Lázár Ádám: Bocsánatot kérek, hogy a vita ily előhaladott stádiumában felszólalni bátorkodom, de ezt különösen kötelességemmé teszi az előttem felszólalt Beksits Gusztáv szepsiszentgyörgyi képviselőtársamnak a romániai vámszerződésre vonatkozókig tett nyilatkozata, ó ugyanis azt mondotta, hogy a romániai vámszerződés politikai és gazdászati szempontból általa óhajtandó. Természetesen azzal, hogy minél jobb irányban köttessék az meg, mert mint monda, ha Románia sem lenne, azt az erdélyi határszéli viszonyokra tekintetből meg kellene teremteni; röviden kifejezve, t. ház, a képviselő ur a romániai vámszerződés megkötésére