Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-320

150 3Ü0. országos ülés febraár 12. 1887. hogy Magyarország gazdasági viszonyai csakis az ipar emelkedésével javulhatnak ; de téved a t. mi­nister ur, ha ő az iparososztály érdekeit csak Ro­mániával szemben akarja megvédeni és Austriával szemben a védelmet tökéletesen feladta ; pedig ha Austria ellen nincsenek megvédve iparosaink, akkor az a czélt Romániával sem fogja elérni, mert ott sem a magyar ipar nyerne ezáltal lendü­letet, hanem elfogná nyomni ott is az osztrák ipar. Igenis iparkodnunk kell iparunkat emelni, gyámolítani, de egyformán az egész országban. Első szempont, hogy ezt megvédhessük, mint Gön­döcs Benedek t. képviselő ur is felemlítette, az önálló vámterület felállítása, e nélkü! ipart terem­teni, e nélkül az, hogy az ipar megteremtessék, csak hiú remény, nem akarom mondani, hogy ámítás. Felszólalásomnak épen az a czélja, hogy figyelmeztessem a kormányt, hogy ha át van hatva azon óhajtól, hogy nálunk az ipar megteremtessék, akkor a kiegyezési törvényt a jelen ülésszak alatt ez alakban behozni nem szabad, ha pedig behozatik e házba, akkor nekünk ellenzéknek kötelességünk mindent elkövetni, hogy az a kiegyezés létre ne jöhessen, mert életkérdése ez a hazának, ettől függ jövő boldogulása, jóléte. Igen szükséges, igen kívánatos tehát, hogy a nép a választások alkalmával ezen kérdésben nyilatkozhassak és ezen kérdés eldöntése csakis a jövő választások után történjék meg. Szükséges, kívánatos, hogy minden képviselő ezt programmjába vegye föl, mondja ki nyíltan, akarja-e az önálló vámterületet, vagy mi­ként kívánja a hazának ugy ipari, mint gazdasági viszonyait előmozdítani, javítani. Életkérdése ez az országnak, ennélfogva szükséges, hogy ebben az egész nemzet nyilatkoz­hasson. De őszintén nyilatkozhasson. Arra pedig szükséges, hogy a választásokat szabadon enged­jék lefolyni, hogy a nép szabadon, őszintén nyilat­kozhasson, mentve a főispánoknak megadott túl­hatalmaskodá'októl, mentve az erkölcstelen esz­közök befolyásától. Akkor azután meg fogja tudni ugy a kormány, mint az újonan összeülő ország­gyűlés, hogy mi a nép hangulata az országban. Mint a múltból tudom, számtalan kérvény jött az önálló vámterület mellett a képviselőházhoz; szintén ugy fognak jönni ilyen kérvények a kép­viselő választások után, ha azokat bevárjuk. Ez volt a czélja a felszólalásomnak. De van még egy körülmény, melyet nem akarok elhallgatni s melyet szintén fontosnak tartok s azt hiszem hogy ha erről nem nyilatkoznám, aggodalmat keltenék a hazában. Ugyanis Hermán Ottó képviselőtársam fel­említette a hamis bor gyártására vonatkozó törvény szükségtelenségét és én nem szólalnék fel, ha nem tapasztalnám azt, hogy az csak ugy hallgatólag ugyan, de mintegy általánosan elfogadtatott. r En, t. ház, egészen ellenkező nézetben vagyok e tekintetben s azon következtetéseket, melyeket a képviselő ur levont, épen saját szavaival, saját érveivel akarom megezáfolni. 0 ugyanis azt állí­totta, hogy az, hogy bort gyártanak és hamisítanak világszerte, köztudomású dolog; mégis azt hozza fel, hogy ha Magyarországon törvényt hoznának arra nézve, hogy hamis bort nem szabad gyártani, az eredmény az lenne, hogy a kereskedők meg­buknának, mert bort venni nálunk nem merne senki. En ellenkező következtetést vonok le. Miután tudva van, hogy az egész világon gyártják a bort, akkor, ha törvényt hoznánk ellenőrzésére annak, hogy ne gyártassék, azt hiszem, a vevők nagyobb bizodalommal jönnének inkább ide, hogy vegyenek bort. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nekem ez a nézetem. Azt is állította t. képviselőtársam, hogy a hamisítás ellen van törvény, mert nem teheti rá az illető az üvegre, hogy visontai, vagy hogy egri vagy más, ha nem az, mert akkor megbüntetik. Engedelmet kérek, itt is tévedés van, mert a leg­nagyobb mennyiségű bor minden czég és jelzés nélkül a korcsmákban méretik; még nem is mond­ják meg, hogy hova való, sokszor nem is mond­hatják meg üzleti szempontból, mert nem akarják, hogy más is onnan vegye a bort. Annak a bornak nincsen neve, igy tehát a meghamisított bort árulhatják szabadon és a büntető törvény nem érheti az illetőket utói. A t. képviselő ur felhozta Francziaország élelmességét, mely midőn szőlői elvesztek, a bor­kereskedést mégis nagy mértékben fenn tudta tar­tani. Először mindig bajos egy ország viszonyait és helyzetét a másikéval összehasonlítani, de itt, különösen Francziaországban maguk a szőlőter­melők gyártják a bort és bocsátják a kereskedésbe, holott itt nem a termelők, hanem egészen mások, speculansok gyártják a bort. Ebben nagy a különbség. Másrészt ha Francziaországnak hasznosabb is, ha bort gyártanak és ugy adják el, tagadom azt, hogy Magyarországnak ebből haszna volna; kára van. Nagy bortermelő vidékeink vannak és — csak közgazdasági szempontból — emelhetünk mi vámokat s leszállíthatjuk azokat ugy, a hogy a közgazdaság érdekei kívánják; de ha tekintetbe vesszük, mennyi munkásnak vesszük mi kenyerét az által, ha a borgyártást szabadjában megenged­jük, közgazdaságilag is indokoltnak tartom, hogy a borgyártásra tiltó törvény hozassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) BeksitS Gusztáv: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) Örvendve constatálom azon igen örvendetes tényt, hogy az agricultura s az ipar fejlesztésének szükségessége tekintetében nemcsak a pártok

Next

/
Thumbnails
Contents