Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-320
320. országos ülés február 12. 1887. 149 behoznók, ezzel is segítenénk nagyon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy ezzel elérnők, hogy a mit itthon képesek vagyunk készíteni, el is adnók jó áron. Törekedjék e mellett a minister ur arra, hogy az ország azon vidékein, a hol búza nem termelhető, hol a mezőgazdaságnem jutalmazó, hogy ott gyári ipar létesíttessék, mely feldolgozza nyersterményeinket ugy, hogy ezeket ne kelljen e végből külföldre küldenünk, hanem ide haza használhassuk azokat fel. És hogy ismét az előttem szólott t. képviselőtársamnak szóljak, ha mind azért, a mit ide haza lehet elkészíteni, pénzt külföldre nem kell küldenünk, gazdagabbak, vagyonosabbak fogunk lenni. Ha t. tagtársam a selyemtenyésztésről megnézi a kimutatást, látni fogja, hogy évenkint körülbelül 70 millió megy ki e czikkért. Mondja meg t. képviselőtársam azt, hogy vájjon, ha a selyemtenyésztést odáig vihetjük idővel, hogy ez a pénz itthon marad, vájjon nem jó lesz-e ez elég a deficit pótlására ? (Derültség.) Hozzájárul még az is, hogy a selyemtenyész test nem egyedül gazdagokkal eszközöljük, hanem méltóztassék megnézni Bácsmegyét, a hol körülbelül 60—80 ezer forintot kapnak betegek, öregek, gyerekek, nyomorékok, a kik gubótermeléssel foglalkoznak. Ily körülmények közt arra kérem a minister urat, hogy lelkének minden erejét, eszét, akaratát fordítsa oda, hogy a gazdasági egyletekkel egyesítve, ezeknek jó akaratát megnyerve, segélyezze s törekedjék az országban minden hasznost és jót létesíteni; minden megyében, hol mit lehet s akkor oda fogunk jutni, hogy a pénz nem megy külföldre, hanem marad hazánkban, tikkor a földmíves gazdagabb lesz, az iparos jobblétnek fog örvendeni és meg fogunk élni magunk erejéből becsületesen. (Helyeslés.) A költségvetést elfogadom. (Helyeslés jolbfelöl.) Petrich Ferencz: T. ház! T. képviselőtársam azon észrevételt tette, hogy azért nyilatkoztam igy, mert az ügyet nem tanulmányoztam. Ez ellen óvást teszek, mert semmiféle oly állítást ily komoly pillanatban, mint most, nem teszek oly ügyben, a melyet nem tanulmányoztam és inig ez határozott meggyőződésemmé nem vált. Igaz, hogy Újvidéken nem voltam, de a képviselő ur meg nem volt Szegszárdon, én meg ott láttam azon szorgalmat, melyet kifejtettem beszédemben is. Meghajlok, Bezerédj ur képzettsége, akarata, ambitiója előtt, fde mikor ily jó akarat sem tud kedvezőbb eredményt elérni, ez legvilágosabb jele, hogy az ügy nem életrevaló. Én oda akarom szavaimat módosítani, hogy tisztelem a képviselő urnak jóakaró idealismusáí, de azon túl vagyok, mert életemben sok nehézséggel kellett megküzdenem. A hol koplalásról van szó, ott az által, hogy a bajt jeleztem, csak i kötelességemet telj esítettem lelkiismeretemet nyűg- | tattam meg, csak erre voltam bátor a t. házat figyelmeztetni. Göndöcs Benedek: T. ház! Az_előttem szólót sérteni nem akartam, midőn magátigazolta, ez mit sem bizonyít, mert ő volt Szegszárdon, a hol a petékkel foglalkoznak, de nem volt ott, a hol a gubókat legombolyítják. (Derültség.) Elnök: T. ház! Mi czímen szólal fel a képviselő ur ismételten? GÖndÖCS Benedek: Szavaimat félreértette a t. képviselő ur odáig, hogy azt mondotta, hogy én vádoltam azzal, hogy nem tamümányozta az ügyet. Erre nézve kell, hogy igazoljam magamai. A kezeimnél levő adatok szerint kivan mutatva, hogy 1883. évben Bács-Bodrog megyében 42,626 forint 9 krajczárt adtak gubókért, Sopron megyében 7,890 forint 63 krajczárt, Temesben 1,441 forint 79 krajczárt, Tolnában 10,919 frt 34 krt, Torontálban 7,401 forint 69 krajczárt. Kitűnik tehát, hogy a nép 70,278 forintot kapott a gubótermelésért. Ennélfogva az a pénz, melyet a t. előttem szólott említett, nincs elveszve, mert azt a nép kapta meg; de a selyem még eladásra vár. Én a képviselő urat sérteni nem akartam, de ezt a magam igazolására kénytelen voltam felhozni. (Helyeslés.) Almásy Sándor: T. képviselőház! Hogy ezen általános vitában felszólalok, erre különösen az indít, a mit a Romániával való vámszerződés tekintetében itt felhozni hallottam. Én helyeslem, hogy ezen tárgy a jelen költségvetés alkalmával felhozatott, helyeslem különösen azért, mert hazánk jóléte nagy részben e kérdésnek megoldásától függ. Részemről nem teszek ugy, mint előttem többen, kik az egész birodalmat tekintve szólottak e tárgyhoz; én csak Magyarország szempontjából szólok hozzá, mellőzve a birodalom másik részét, a mely gondoskodik magáról, még pedig mint a tapasztalat mutatja, igen jól gondoskodik Magyarország rovására. Az én nézetem ebben a kérdésben az, a melyet pár nappal ezelőtt gróf Károlyi Sándor képviselőtársam nyilvánított, hogy tudniillik a gabonára és a marhára vámmentességet engednünk mindeddig nem lehet, inig Magyarország nyersterményeinek valamennyi ágazata Poroszország részéről vámokkal oly nagy mértékben megrovatik. A kereskedelmi minister ur, midőn gróf Károlyi Sándor észrevételeire refiectált, különösen kiemelte, hogy mi a különbség felfogásuk közt; ő ugyanis a gazdasági érdeken kivül az iparososztály érdekét is szivén hordja és azt megóvni és előmozdítani akarja. Természetesen azt kell e nyilatkozatból következtetnem, hogy a minister ur a gazdaközönség rovására is iparkodik az iparososztály érdekeit előmozdítani. Magam is abban a meggyőződésben vagyok,
