Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-320

146 820. országos ülés február 12. 1887. Ferencz a múlt esztendőben igaz azt mondta, hogy ő járt Olaszországban, ő látta, hogy az emberek hogyan mentek fel a padlásra lakni, hogyan hagyták el szobáikat, hogy ott a selyembogarakat tény észtessék csak azért, hogy egy pár forint jövedelmük legyen. Nohát, t. ház, én nem jártam Olaszországban, de én meg jártam Magyarországon. Ismerem népünk szellemét, ismerem a viszonyokat; hiába mondják azt, hogy nincsen dolog akkor, midőn a selyembogarakat táplálni kel], mert akkor épen az aratás előtti idő van, midőn hogy a halaszthatlan munkát a gazda elvégezhesse, szét szeretné magát tagolni s négykézláb akarna dolgozni ugy, hogy az orrával majdnem a földet túrja, hogy az aratás előtti munkát elvégezze és épen az aratás előtti munkánál minden gyenge kéz el van foglalva; tehát nincsen szükségök arra munkásainknak, hogy a padlásra menjenek lakni, mint a hogy ezt Olaszországban teszik; mert ott munkahiány van, de nálunk munkaerő hiány van, ezt határozottan merem mondani, (Helyeslés a szélsőbalon. Halljuk!) Hát, t. ház, azt hiszem, ezekkel némileg kimutattam azt, hogy ennek az előttem is igen szép szakmának, a selyemtenyésztésnek, most legalább jövője nincs; lehet, hogy lesz talán majd egy boldogabb jövőben, midőn Magyarországnak kétannyi lakossága lesz, de most nincs. De, hogy kimutassam azt is, hogy nálunk a selyemtenyésztés nem 15,000 forintot nyel el, hanem a beterjesztett költségelőirányzat szerint annak fentartására 82,500 forint van felvéve, az én számításom a következő : A minister ur által bemutatott számadás maga elismeri, hogy 15,000 frt deficit van, de hát azt az igen t. minister ur tudja és azt nem tagadhatja meg, mert a számadásban előfordul, hogy ebbe az üzletbe folytonosan 659,000 forint lett és van befektetve; én pedig ugy tudom, hogy az a 659,000 forint kölcsön vett pénz, mert az 1,500.000,000 forint állami tartozásunkban benne van és annak kamatját is számba kell venni; a mely gazda a a kölcsön vett pénz után fizetendő kamatot nem veszi számba, az nem fogadta el azt az elvet, hogy „caleuliren heisst mehr, als speculiren"; mert nekünk a befektetésre fordított összegnek kamatját okvetlenül számítanunk kell és ha ezt tesszük, az évi 34,500 forintra rug, ezenkívül van ugyancsak itt a jelentésben felvéve 8,000 forint felszerelésre és van ugyancsak itt a beruházásokra felvéve ez idén is 25,000 forint; ezt pedig méltóztassanak összeadni, summa summarum 82,500 forint. No hát, t. ház, azt hiszem, hogy ennek valódiságát nincsen oka és nincsen joga senkinek megtagadni. De tovább megyek, én mélyen meg vagyok győződve, hogy daczára annak, hogy ez az ügy oly egyénnek kezeiben van, a ki előtt tisztelettel hajlok meg, a ki egész odaadással, egész szakképzettséggel kezdi a selyemtenyésztést, mondhatni, hogy áldozatkészséggel és ambitióval kezeli és épen mert ily kezelés mellett is ez a selyem tenyésztés nem hogy eredményt tudna felmutatni, hanem áldozattal jár, mi lesz, ha ez a tisztességes ember egyszer kifárad ? Akkor a befektetett beruházásaink egyszerre tönkre mennek és a befektetett összeg is egészen feláldoztatik. Hiszen tudjuk, hogy az igen t. minister ur, a nélkül, hogy a házat megkérdezte volna, a legközelebb múlt esztendőben 120,000 forint árú építkezéseket tett Újvidéken. Széchenyi Pál, földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister: Nem áll.' Petrich Ferencz: Éndegalább ugy tudom s ezen építkezések csak addig fognak értékkel birni, mig előbb vagy utóbb az ily áldozattal járó segélyezés, mely örökké nem tarthat, megvonva, a selyemtenyésztési ábránd is velők együtt megsemmisül. Hát, hogy épen a most felhozott esetnek egy ellentételét hozzam fel, hogy épen ezáltal kimutassam azt, hogy az igen t. minister ur vezetése alatt a szakvezetések egy kis elfogultságból származnak, átmegyek egy másik térre, a melyet lehet hogy az igen t. minister ur jelentéktelenebbnek tart, de én mondhatom, hogy annak a térnek nagy fontossága van. És itt át kell mennem a kulturmérnökségre. Hát nem akarom hosszasabban fejtegetni, a szerintem ott is mutatkozó tévedéseket, de csak azt állítom, hogy az egyoldalúság ott is nagyon nagy, mert csak minden áron arra terjed a figyelem, hogy rossz földeinket nagy költséggel mindenképen szaporítsuk f a canalisatio és leginkább az alagcsövezés által és semmi nemét nem látom annak, hogy viztelepek szaporítása által, a viz feltolásával a haltenyésztésre a legcsekélyebb intézkedések vagy befektetések volnának, a minek pedig a tömeges vi^szaporulat s az abból származott vizpárolgás által, meg a gyakoriabbi csapadékokkal climaticus viszonyaink is kedvezőleg megváltoznának. De ettől eltérve, csak épen a haltenyésztésre akarom a t. ház figyelmét vonni és itt az tűnik ki, hogy összes haltenyésztésünkre, a mely szerintem sokkal fontosabb, mint a selyemtenyésztés, 5,500 frt van felvéve a költségvetésbe. És hová lesz ez is kiutalványozva és felhasználva ? Ebből a csekély összegből, mely morzsa-falatképen állapíttatott meg, a költségelőirányzathoz egy haltenyésztési felügyelő, egy halászmester és ezek utazási és napidíjai összesen rámennek mintegy 3,000 frtra, a többi felmegy az iglói haltenyésztő intézetre, a mely pisztrángokat tenyészt. Tehát itt is nem ott kezdjük, a mi minden közönséges ember élelmi czikke, a mi fontos tárgy az országra. Ha ki akarnék terjeszkedni, képes volnék kimu-