Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-320

320. országos ülés február 12. 188T. 147 tatni, hogy oly vidéken, a hol a halbőségben izmos, életerős embereket neveltünk, most, mikor a katonai sorozó-bizottság működik, nyomorú és törpe embereket talál, mert a haltól megfosztattak, húst nem esznek, hanem csak száraz kenyeret s hozzá isznak pálinkát. Tehát még ide is kihatna annak ereje, ha haltenyésztésünk virágzó állapotba jutna. Tehát, mondom, itt sem a közönséges haltenyésztésre törekszünk, a minek nagy súlya van, hanem kezdjük a haltenyésztést egy morzsával ott a nagy uri falatnál, a hol azt végezni kellene. Hát, t. ház, abból a 269,000 frtból nem többet, mint 20.000 frtot vonjunk el s akkor nem rosszalom, ha van halászati felügyelőség, halászmester, de szükséges 20,000 frtot adni rendelkezésére, hogy hazánk kedvezőbb helyein itt-ott csekély költséggel halastavakat felügyelete alatt rendezhessen be, hogy minden ember az eredményt láthassa és merem biztosítani a t. minister urat, ennek oly hasznos kifolyású jelentősége lenne, melyet előre megállapítani alig lehet. De azt sem akarom, hogy ezt feláldozzuk a haltenyésztésre; korántsem. Annak ki kell magát és ki fogja magát fizetni, annak csak kölcsönképen forgó tőke kell, hogy azt megindíthassa, mert ha nem fizeti ki magát, el kell taszítani, mert akkor nem életre való, de meg vagyok győződve, hogy nem lesz elveszve a költség, csak a próbát kell megtenni. Van még egy dolog, a mi csekélység ugyan, de megemlítés nélkül nem hagyom. Ez a rizstermelés. Itt már oda jutott, ugy látszik, a minister ur, hogy hiába erőlködünk azon a téren, melynek nálunk hazája nincs, mert a rizstermelést haszonbérbe méltóztatott adni, de azért megmaradt Puszta-Peklán az igazgató és annak járulékai, melyek 4,500 frtra rúgnak. Miután apusztapeklai rizstelepezés ki van adva árendába, azért is csak kapunk 4,500 frtot, tehát itt is az állami birtok csak azért van, hogy az igazgatót eltartsa, mert épen annyi a haszonbér, mint az igazgató járulékai. Hát ez félszeg állapot, de sokkal jobb mégis, mint a selyemtenyésztés. Csak üdvözölni fogom az igen t. minister urat, ha a selyemtenyésztéssel is igy cselekszik. Méltóztassék azt, ha életre való az üzlet, átadni privát kezekbe; tessék selyemtenyésztési kormánybiztost felállítani és szívesen adózom 4,500 írttal, de 80,000 frtot évenkint azért kidobni, hogy a beruházások előbb-utóbb kárba veszszenek, ezt legalább én tenni hajlandó nem vagyok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérnék most, t. ház, a borászat terére, de ez már részint Szalay Imre t. képviselőtársam és különösen Hermán Ottó t. képviselő ur által olyannyira kimerittetett és oly szakavatottsággal fejtetett ki legfontosabb tételeiben, hogy én ahhoz alig adhatok újat. De hogy uémiieg legalább rámutassak egy hibára, a nagyzásra, mégis teszek egy pár megjegyzést. Két évvel ezelőtt és a múlt esztendőben is azt sürgettem — meglehet, talán szavam elhangzott, hiszen érzem csekélységemet és azért nem volt foganatja — hogy a tanítóképezdékben szerveztessék a borászat és szőlészet számára tanszék, a hol a tanítók a borászat és szőlészet fontosabb alaptételeit megtanulván, midőn azután helyükre visszatérnek, ennek elemeit az iskolás gyermekekkel megismertetnék a téli hónapokban. Azoktól a gyermekektől azután megtanulnák az apák is és igy bennük felébresztetnék az érdeklődés a helyes szőlészet és borászat iránt. Méltóztassanak megengedni, én sokkal több súlyt fektetnék arra, mint a minta-pinczére, a mely — is:az — államkölcsönön tartatik fenn és mit csinál ez? A legjelesebb emberek borait árulja, olyanokét, a kiknek mindegyike tud a maga borainak helyet szerezni; ugy, hogy ha mindegyik iparkodnék a maga borai számára külön pinczét szerezni, nagyobb lendületet venne a boreladás, mint igy, midőn a tömeges kezelés alá lévén bizva, a részletes érdekeltség és szakszerű tevékenység mintegy megbénul. Nagyobb súlyt fektetnék arra, ha a népiskolákba bevezettetnék ez a tanrendszer s igy alapjában volna a borászat és szőlészet a népiskolákban mintegy megteremtve. Én ezért inkább feláldoznám a miutapinczét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) • Nem akarom a t. ház becses türelmét tovább igénybe venni. Igaz, hogy a részletes vitánál is elmondhattam volna nézeteimet, de épen azért, mivel nem akarom magamat annak a kellemetlenségnek kitenni, hogy a részletes költségeknél ismételve felszólaljak, ezeket a magam megnyugtatására és a bajok felismertetésére említettem fel s ha sikerült ezáltal valamit az ügyön lendítenem, szerencsémnek tartom. Miután azonban én az elmondottak szerint vagyok meggyőződve, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadhatom el. (Helyeslés szélső bal felől.) Göndöcs Benedek: T. képviselőház» (Halljuk! Halljuk!) Megvallom őszintén, az általános vitához szólni nem akartam, csakis az előttem szólott t. képviselőtársam indított arra, a mennyiben a képviselőház előtt olyant állított, a mi a valóságnak meg nem felel. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) T. képviselő ur a selyemtenyésztésnek nagy ellensége, mert nem ismeri a selyemtenyésztést ma Magyarországon. Ha számot vetett volna azzal, hogy ez mily jövedelmet ad és mily selyem az, mely itt termeltetik s ha megnézte volna az újvidéki gömbölyítő intézetet, bizonyára nem szólt volna ugy. Én ott voltam, láttam, tapasztaltam és tanultam. A legőszintébb elismerést kell nyilvánítanom annak vezérférfia, Bezerédj iránt. Nagyon 19*