Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-320
3M.. országos ülés február IS. 1887. . VV . v* f v< ff- 4 • vfK -•-ri.í '.".a .'SVí tenyésztés alapja lenne megingatva; mert nincs oly szerencsétlén gazdaember, aki többet verjen bele lovába, mint a mennyiért az állam beváltja, ez pedig 180—300 frt, a tiszti lovaknál talán 350 írton váltja be. Áttérve a t. minister ur saját jelentésére és számadásaira, azt találom, hogy a lónevelésünk alapját képező birtok 15 és fél millió frt értékű. Azt is tudom, hogy ezt a birtokot nem most kezdték el erre a czélra berendezni; nemcsak most helyeztük a fősúlyt erre, hanem az már évtizedek óta folyton eme czélra van cultiválva. A beruházásokfolyton megtörténtek s azt hiszem, minthogy a, cultiválásnak, a befektetésnek utóvégre egy bizonyos fokon meg kell állnia, rég itt volna az ideje, hogy az a birtok a maga erejéből tartsa fenn magát. Én nem tartom jó gazdának azt, a ki birtoka jövedelmét túlkiadásokkal pótolja; ez világos romlást okoz. Minden birtoknak meg kell adni a maga jövedelmét kisebb nagyobb mértékben. De hát, ez a birtok államilag kezeltetik és tegyük fel, hogy a birtok jövedelmét, melynek 1 milliót kellene tenni, egészen a lótenyésztésre áldozzuk. Ez előtt meghajlok. De hogy a kormány még most is oly nagy luxussal évenkint csaknem milliókat költ a birtok jövedelmén túl egyedül erre a czélra, ezt már mint practicus gazda józan számításommal összeférhetőnek nem tartom. Nézzük hát t.ház, mennyi az a lótenyésztésre befektetett összeg? 1882-ben a birtok jövedelmén túl 1 milliót fektettek be a számadások szerint, 1883-ban 17«, 1884-ben 1 3 A, 1885-ben Vh millió frt., 1886-ban 1 millió frt, tehát ezen 5 év alatt a birtok jövedelmén túl 7 millió frt túlköltekezés történt. Ez szerintem máskép nem lehet, mint befektetésekbe, beépítésekbe lett felhasználva, mikor ezelőtt már évtizedek óta ezen birtok határozottan e czélra lett cultiválva, mikor 7 milliót újra bele költöttünk e 15 millió értékű birtokba, itt már a beruházások netovábbját el kellett volna érni. És én nem látom igazoltnak azt, hogy még a mostani költségvetésben 1.012,511 frt újra, mint túlköltekezés van felvéve. Én nem mondom, hogy e költséget megtagadom, mert hiszen talán ugy van a gazdálkodás beosztva, hogy ezen költség megtagadása a czélt veszélyeztetné, akkor természetes, hogy ezen költséget megszavazni kell, de a jövőre nézve, ha lesz beleszólási jogom, én határozottan tiltakozni fogok minden túlköltekezés ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, menjünk egy másik térre, a selyemtenyésztés terére. Igaz, hogy e téren is én vagyok az a szerencsétlen, a ki most már harmadszor oda intem a kormányt, hogy ne erőltesse oly téren a dolgot, a melynek jövője egyáltalában nincs. A t. minister ur mindig olyan könnyedén nyugtatta meg a ház többségét, sőt általán a ház t. tagjait, hogy hiszen az játék, a mibe az kerül, hogy az KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. 145 csak 15,000 frt. Én időt vettem magamnak és kikutattam, hogy mennyibe kerül a selyemtenyésztés és mondhatom, hogy nem 15,000 frtba, hanem sokkal többe került és én nem hiszem, hogy sikerülni fog a t. minister urnak számításomat megingatni. Előre jelzem, hogy engem nem vezet ellenszenv a selyemtenyésztés ellen, hiszen tagadhatlan,némi elragadtatás fogja el az embert, mikor látja, hogy az a hernyófaj, mely más helyen csak kárt, rombolást okoz, mily nagy mennyiségben termeli okszerű kezelés mellett azt a suhogó selymet. Én magam is háromszor foglalkoztam selyemtenyésztéssel, először, mint nőtlen gazda, hogy némi szórakozásom is legyen, nagy gonddal berendeztem szállásomat a selyemtenyésztésre, a lehető legpontosabb felügyeletet gyakoroltam, felírtam a költséget a reá fordított napszámot és az eredmény az lett, hogy nem hogy hasznot nem hozott, de helyiséget, anyagot, fáradságot nem számítva, a ráfordított napszámnak felét sem fizette ki. Miután láttam, hogy ez nem haszonnal, de kárral folytatható csak, a további tenyésztést abba hagytam. De tiz év múlva, miután az elébb plántált fáim nagyon szépen díszlettek, a 60-as évek elején, ismét megtettem egy kísérletet azon hitben, hogy talán az első alkalommal elhamarkodtam a dolgot, most jobban fog menni. A legnagyobb szorgalommal és pontossággal minden ráfordított munkát, anyagot, fáradságot, napszámot felírtam és az eredmény ismét csak az lett, hogy a ráfordított napszámnak alig fizette ki felét. De még tovább mentem, t. ház, én, ha jól emlékszem, épen a nyolczvanas évek elején, vagy a hetvenes évek utolján, az általam igen tisztelt selyemtenyésztési kormánybiztos urat, Bezerédit kértem fel, hogy miután nekem a selyemtenyésztésre nagyon kedvező helyiségem és sok szép szederfám van, ha lehet, szerezzen nekem egy embert, a ki elvállalná a tenyésztést; én adok neki mindent, a mi a tenyésztéshez szükséges; helyet, fölszerelést, még élelmet is s a haszonnak csak felét kívánom. Még ily föltételek mellett sem találkozott ember, a ki arra vállalkozott volna. Már, t. h az, iia ily föltételek mellett sem találkozott a szegényebb sorsú emberek közül vállalkozó, akkor világos, hogy az eredmény sántikál. De én még ekkor sem nyugodtam meg; berendeztem a selyemtenyésztést újra s most már harmadszor, nagyobb tapasztalattal és érett észszel. Felírtam pontosan minden költséget és az eredmény ismét az lett, a mi volt előbb. Azt hiszem, t. ház, minden gazdálkodásnak alapja az, hogy hasznot hajtson, mert ha kárommal kell termesztenem a selymet, akkor inkább meghozatom azt Franeziaországból; én nem hallottam a selyemtenyésztés mellett még semmi érvet felhozni. Igen t. képviselőtársam, Pulszky 19
