Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-319
S19. arsaftgos ülés február""! 1. 1887. 137 meghódítását nem hogy előmozdítaná, hanem ellenkezőleg, csökkenteni fogja. (Helyeslésbalf^elöl.) T. képviselőház. Egyéb concretconclusióra a dolognak jelenlegi stádiumában ugy sem lehet jutni, mint annak kimondására, hogy én igenis óhajtom, hogy Romániával kereskedelmi szerződés létesüljön, de nem azon az áron, hogy Magyarország mezőgazdasági érdekeinek egyik legnagyobbika az talán, a mely a legéletbevágóbb, tudniillik állattenyésztésünk fejlődése ezáltal károsodást szenvedjen. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Gondolom, t. képviselőház nagyon tévedhetek, de ( gondolom— hogy ez nem csupán az én meggyőződésemnek kifejezése, hanem talán ezen ház és ezen ország polgárainak túlnyomó többségének meggyőződése is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Különben valeat quantum valere potest, én ezeknek elmondásával óhajtottam a helyzet tisztázásához hozzájárulni. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. képviselőház! (Malijuk!) Csak azért is, mert az idő előrehaladt és tán a következő szónok nem is fejezhetné be egészen előadását, bátor vagyok a még hátralevő fél órát felhasználni arra, hogy kivált a mai szónokok által felhozott három dologra elmondjam nézetemet. (Halljuk!) Ugy hiszem, hogy a t. ház az én tegnapi nyilatkozatom után, a melyet a romániai szerződésre nézve tettem, felment attól, hogy én többet mondjak annál, mert nem tartom magamat feljogosítva arra, hogy mást mondjak, mint a mit tegnap mondtam és ebben körülbelül bennfoglaltatott mindaz, a mit e helyről mondani lehetett. De Zay Adolf t. képviselő ur ma egy oly tényt hozott fel és egy oly kívánságot fejezett ki, a melyre lehetetlenség, hogy ne válaszoljak, mert én ebben körülbelül támogatását látom azon helytelen vádnak, a mit Románia részéről Magyarország ellen szoktak felhozni^ (Halljuk !) és pedig, hogy ők az állategészségügy komoly tekintetbe vételét a magyar kormány részéről ürügynek tekintették arra, hogy ezen ürügy alatt védelmi politikát űzzön a megkötött szerződés daczára. A t. képviselő ur ugyan azt mondja, hogy reméli, hogy az, a mit nyújtani fogunk Romániának, hogy az hátsó gondolat nélkül fog adatni. Ebben rejlik épen a gyanú, annyival is inkább, miután a t. képviselő ur ezen megjegyzését ép akkor mondotta, midőn a vágómarha behozatalának engedélyezésére tett megjegyzésemre reflectált. Hát én kötelességemnek tartom a t. ház előtt constatálni, hogy a magyar kormány közgazdasági politikája soha ürügy mögé nem bujt, hogy azt, a mi minket jogosan megilletett, követeltük és azt, a mit a szerződésben nekik biztosíKEPVH. NAPLŐ. 1884 — 87. XV. KÖTET. tottunk, mindig kiszolgáltattuk. (Általános helyeslés.) Magyarországnak ürügyre nem is volt szüksége, mert elég sajnos, hogy az előbbi időkben a romániai állategészségügy nem volt egész helyesen kezelve. Constatáltam tegnap, hogy ma már jó híreket birunk e tekintetben; constatálva van, hogy az állategészségügy rendezése tekintetében sok oly intézkedés történt, a mi reánk nézve megnyugtató, de határozottan tagadásba vonom, hogy bármikor valamely intézkedésben ürügyül hasz náltuk volna fel az állategészségügyi hiányokat, hanem mindig bizonyos ok volt arra, ha elzártuk a határt vagy egyéb intézkedéseket tettünk. Ezt a gyanút tehát e házban felkelteni sem engedem, mert a valóságnak határozottan nem felel meg. (Általános helyeslés.) A mi gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak azon megjegyzését illeti, hogy az állategészségügy kezelése reánk nézve nagyon fontos és hogy nyugot felé kell leginkább megnyugtatónak lenni azon intézkedéseknek is, melyek Romániában életbeléptetfetnek. Tökéletesen igaza van és csak szavat adott azon eljárásnak, a melyet a kormány e tekintetben mindig folytatott és nem fog megszűnni folytatni; mert határozott tény az, hogy Magyarország nem nyugodhatik előbb, mig Németország be nem ismeri az állategészségügy terén tett előhaladásunkat és általános megnyugtatásra szolgáló eredményeinket; (Általános helyeslés) nem nyugodhatik előbb, mig állataink szabad forgalmát Németország felé nem biztosította, mint a hogy az biztosítva van Olaszországban és S váj ez felé. (Általános helyeslés.) Ez határozottan egyik sarkpontja a magyar közgazdasági politikának; ezt el kell érni; ha ma nem történhetik, meg kell történnie holnap és én csak üdvözlöm és szerencsét kívánok annak, ki ezen a helyen el fogja érni; mert nem képzelhetek senkit, ki e helyet elfoglalja, a kinek ez egyik főtörekvése ne lenne. (Általános élénk helyeslés.) A mi most már a többi felhozott dolgot illeti, bátor vagyok Hermán Ottó t. képviselő ur beszédjére némely megjegyzést tenni. (Halljuk!) 0 zokon veszi azt, a mit én tegnap a szakemberekre vonatkozólag mondtam és szemrehányást tesz nekem, hogy épen aphylloxera dolgában nem szakemberek véleményét hallgattam meg, hanem a hivatalbeli közegek véleményét követtem. A t. képviselő ur tagadásba vonja, hogy a hivatalbeli közegek egyáltalában szakembereknek tekinthetők és felszólít, hogy bizonyítsam be, hogy nem volt-e elejétől fogva szakemberek által mindaz megjósolva, a mi bekövetkezett. A t. képviselő urnak tökéletesen igaza van, meg volt az mind jósolva. De bizonyítsa be a t. képviselő ur, hogy nem találkozott-e nagyon sok szakember, a kik, midőn jósolás történt, ellenkező véleményben voltak és azt állították, hogy 18
