Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-319

136 319. országos ülés február 11. I88T. zanak megnyugvásunkba, a melyeknek piaczait visszahódítanunk kell. (Helyeslés túlfelől.) De megvallom őszintén, hogy az állategészségügytől eltekintve is szükségesnek tartom — és erre az egy pontra szorítkozom, mert ez a legpraegnansabb — szükségesnek |tartom a compensationalis vámot a szarvasmarhára nézve Románia között és közöttünk, mondom, egészen eltekintve az állategészségügytől. (Halljuk!) Nem szólva többről, én a sertés kereskedésre nézve sem osztom a minister urnak azon optimisticüs felfogását, hogy miután itt Magyarország egy nemesítési forgalom központjává lett, kevésbbé fontos volna, hogy a nemesítési forgalom idegen sertéseken vagy e hazában tenyésztett sertéseken gyakoroltatik-e vagy nem? E tekintetben én eltérő véleményben vagyok, de csak azt akarom a megvilágítás focusába helyezni, a mi Magyarországnak a legpraegnansabb és legkiválóbb gazdasági érdeke Romániával szemben: szarvasmarhánknak vám által való védelmét. (Helyeslés.) A t. minister ur azzal kivánt nekünk megnyugtatást szerezni, hogy hiszen a legrosszabb esetben is csak arról van szó, hogy közvetlenül a vágóhidra kerülő szarvasmarha bocsájtassék be csekély megvámolás mellett. T. ház! Hiszen épen ez az átér,hol — magának a minister urnak kijelentése szerint — egyedül kell a mi szarvasmarháinknak Romániával szemben concurrentiától félni, mert a mi jobb fajtájú igavonó marháinkat nem kell féltenünk a romániai selejtesebb fajtájú igás marhák coneurrentiájától. Hanem épen a húsfogyasztás szempontjából kell a romániai vágómarhák versenyétől félni. Tehát épen azon a téren helyeztetik a minister ur részréről kilátásba a vámvédelem gyengítése, a hol magának a t. minister urnak nyilatkozata szerint a védelemre leginkább szükség van. Helyeslés balfelől.) T. ház! Itt oly ponthoz érkeztem, hol én csak azt kérdem, hogy azon urak, kik e tekintetben Magyarország jogos mezőgazdasági érdekeit nem akarják erélyesen megvédeni, hogy ők talán titkos hívei ä külön vámterületnek s a közös vámterületet ad absurdum akarják vinni? Mert ha a közös vámterület abból áll, hogy mi a legnagyobb részt Austriából importált iparezikkeket magas vám által oltalmazzuk és azokat a hazai fogyasztásban drágittatni engedjük az osztrák közgazdaságnak érdekében és mihelyt arról van szó, hogy a mi általunk előállított czikkeknek az osztrák piaezon egy bizonyos előny, bizonyos oly kiváltságos állás, mint a minőt az ő iparczikkeik nálunk élveznek, biztosittassék, mindenféle okok és ürügyek mellett ez a védelem, a piaeznak biztosítása elmarad, (ügy van! a hal- szélső baloldalon) hát akkorit, képviselőház, a közös vámterület oly elméletté, oly állapottá válik, a mely mellett azután, ily viszonyok között sem ethicai, sem közgazdasági szempontból még csak érvelni sem lehet. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És végül, t. képviselőház, felemlittetett a politikai érdek is és erre különösen Horváth Gyula t. képviselőtársam fejtegetései körében ismételten hivatkozott, mely kívánja, hogy Romániával kereskedelmi szerződés köttessék. Hát, t. képviselőház, nekem erre vonatkozólag kevés mondani valóm van; (Halljuk!) mert egyrészt Enyedi Lukács t. barátom igen helyesen mondta, hogy a politikai szempontok már ugy is egy bizonyos túltengésbe mentek át a mi közgazdasági kérdéseinknek a megítélésénél. Mindenütt a magyar közgazdasági érdek az, a mely a politikai szempontoknak áldozatul esik. (Ugy van! balfelől.) Más közérdekekre a politikai szempontoknak ez a nyomása legalább hasonló mértékben soha sem fordult elő és másrészt nagyon helyesen mondta Károlyi Sándor t barátom a tegnapi napon azt, hogy politikai befolyásunk, politikai hatalmi állásunk a Balkán félszigeten — elismerem, bizonyos tekintetben a kereskedelmi és közgazdasági összeköttetések által is mozdíttatik elő, de utolsó sorban ennek a monarchiának a politikai súlya attól függ, hogy ez a monarchia képes-e azon népeknek egyéniségét, szabadságát, szabad fejlődését és politikai érdekeit az európai diplomatia s ha kell, az európai harezmezők terén is megvédeni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez a dolog lényege, ott dől el a politikai befolyás kérdése első sorban. (Ugy van! ügy van! balfelől.) De én bátor vagyok mindezekhez csak még egy szempontot hozzáadni. (Halljuk!) Igenis, egy kereskedelmi szerződés Romániával, a mely a mi érdekeinknek teljes szemmel tartása mellett köttetik, a melynek kötésében is létesül és nyilvánul az a befolyás és az a súly, a melylyel monarchiánk bir, ez igenis emelheti a mi politikai tekintélyünket, emelheti és emelni fogja a mi befolyásunknak mértékét Romániában és az egész Balkán-félszigeten; de egy oly kereskedelmi szerződésnek megkötése, melyet mi jogosulatlan közgazdasági áldó zatoknak árán tudnánk csak megvásárolni, melynek megkötésében a capitulatiónak egy bizonyos neme rejlenek, a mely megkötésének ténye elárulná gyengeségünket, vagy legalább vélt gyengeségünket, egy oly kereskedelmi szerződés nemcsak hogy nem emelné, hanem ellenkezőleg aláásná és csökkentené politikai befolyásunkat. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egyáltalán, t. képviselőház, meg vagyok győződve, hogy egy ily kereskedelmi szerződésnek megkötése, azt a közgazdasági czélt is, melyet én különben szem előtt tartandónak vélek: a Balkán félsziget felett közgazdasági supprematiánknak