Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-319

31S. országos ülés február 11. 1887. 135 szó, egy eoncret probléma megoldásánál azt fogja keresni, hogy e eoncret probléma megoldása ezen egyenrangú érdekkörök melyikét érinti nagyobb mértékben. És mit állított gróf Károlyi Sándor képviselőtársam? Azt, a mit én állítok s a mit senki tagadni nem fog, mert itt egyrészt a statistika, másrészt Magyarország helyzetének ismerete világosan szól s ez az, hogy a romániai kereskedelmi szerződés ügye nagyobb mértékben érinti Magyarország gazdasági érdekeit, mint annak ipari érdekeit; (Helyeslés baljelől) mert amennyiben az ipari érdekeket érinti, itt nagyon figyelemre méltó, de végre többé-kevésbé mégis localis érdekről van szó első sorban, ellenben a mennyiben a mezőgazdasági érdekeket érinti, az egész országnak egy roppant érdekéről, arról van szó, a mit minden gyakorlati és elméleti szakférfiú egyiránt mezőgazdaságunk felvirágzásának létfeltételeként évek óta folyton 'emleget s ez az állattenyésztés fejlesztése, az egyoldalú magtermelésről az állattermelésre való nagyobb mérvű átmenetel. (Helyes lés balfelöl.) De ha abból indulunk ki, hogy általán véve a mezőgazdasági és ipari érdek egyenrangú; ha másfelől abból indulunk ki, hogy a romániai kereskedelmi szerződéssel összekötött kérdések Magyarország ipari érdekét, de csak egy localis körülhatároltság korlátai közt érintik, nagy mértékben mezőgazdaságunk érdekeit egész általánosságban, milliókra kitérjedőleg érintik, akkor én nem vétek a gazdasági ágaknak különben általam bevallott egyenjogúsága ellen, ha ezen speciális kérdés megoldásánál a fenforgó gazdasági érdeket, mint általánosabb természetűt első sorban vélem tekintetbe veendőnek. (Helyeslés balfelöl.) És t. barátom, ÍKJ Adolf, a ki különben a politikai téren oly elismeiésre méltó irányban működik épen arra, hogy ama szűkebb területnek érdekei, a melynek ő gyermeke, az összhaza érdekeivel soha ellentétbe ne hozassanak, hanem azokkal harmonice fejlesztessenek, talán a közgazdasági téren e kérdés tárgyalásánál nem tanúsított hasonló elfogulatlanságot és universalis felfogást. (Halljuk!) Mert igaz és helyesen emelte ki — nem akarom rectificalni az ő számítását, hogy 10 millióra menő exportnál valóban 2 millió-e az, a mit tiszta nyereség gyanánt fel lehet venni — és elfogadom azt is, hogy ez a 2 millió körülbelül 10 ezer család megélhetésének felel meg. Elismerem vele együtt azt is, hogy ez egy igen fontos és latba vetendő közgazdasági és társadalmi érdeket képez; de ha én aztán ezzel szembe állítanám azt a számtalan családot, melyeknek fennállását, vagyoni fejlődéséta marhatenyésztés által szenvedett minden kár életgyökerében érinti, hát akkor nem 10 ezerrel, hanem 100 ezrekkel fogunk találkozni és pedig nemcsak állattenyésztő urakkal a mint ő magát kifejezte — hanem állattenyésztőkkel és pedig ugy nagy urakkal, mint kis urakkal és olyanokkal is, kiket az általános szójárás nem szokott uraknak nevezni, hanem a legszorosabb értelemben vett nép körébe szokott számítani. (Tetszés balfelöl.) Ha, t. képviselőház, a kérdést igy, a mint én hiszem, a helyes álláspontra tettük, a mely annak megítélését megkönnyíti, akkor én a következő eredményekhez jutok. Sem én nem mondom, sem tudtommal senki nem mondta, hogy mi arra törekszünk, hogy Romániával kereskedelmi szerződés ne köttessék; sőt egyenesen megmondom, hogy közgazdasági és politikai szempontból óhajtom, hogy a kereskedelmi szerződés létrejöjjön Romániával, csak az a kérdés, hogy minő áron. (Ugy tan! balfelöl.) És e tekintetben, még mielőtt egy szerződési javaslat concrete előttünk volna, a melyhez tüzetesen hozzászólni lehet, egy dolognak óhajtok kifejezést adni (Halljuk!) és nem vélek csalódni, hogy ez az egy dolog Magyarország közvéleményében a túlnyomó meggyőződést képezi s ez az, hogy állattenyésztésünk komoly veszélyének árán nem szabad Romániával a szerződést megújítani. (Helyeslés balfelöl.) r És már most e tekintetben még egyre bátorkodom figyelmeztetni a t. kormányt és a t. házat is. Ez az állategészségügy. Az állategészségügyet nekünk nem elég csupán abból a tekintetből mérlegelni, hogy mi szerezzünk meggyőződést arra nézve, vájjon Románia életbe léptette-e mindazokat az intézkedéseket, melyek nekünk biztosítékot látszanak nyújtani az iránt, hogy onnan marhavész importáltatni nem fog. Ez, t. ház, nem elég, hanem szükséges, hogy ezt elhigyjék Európa azon országai, melyeknek piaczát saját szarvasmarháinkra nézve visszahódítani kívánjuk. (Helyeslés balfelöl.) Mert ma, az igaz, Németország teljesen indokolatlan gyanú vagy ürügy alatt, nem akarom vitatni, a mi szarvasmarháinknak Németországba való bevitelét megtagadta. De azt hiszem, hogy kormányunk folytonos törekvése kell, hogy oda irányuljon, hogy ezen semmikép sem indokolható prohibitio megszüntetését elérje. Minden, a mi ezen kívánatos czél elé akadályokat gördít, Magyarország állattenyésztésének fejlesztésére nézve kiszámíthatlan károkat okozna jövőre Ha mi tehát megengednénk behozni hazánk és a monarchia területére oly területekről szarvasmarhát, a mely területek vészmentességéről mi ugyan meg vagyunk győződve, de melyekre Európának nyugati országai még folyvást gyanúval tekintenek, akkor megnehezítjük magunkra, hogy az európai piaezok és különösen Németország kapui számunkra megnyíljanak. (Helyeslés balfelöl.) Azért igen óvatosan kell eljárni és ismétlem, nem elég a saját meggyőződésünk, de szükséges, hogy nzon nyugati országok is osztoz-