Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-319

134 319. országos ülés február 11. 1887. azon általános és magasabb szempontból kellett kiindulnom, a mely ezen országnak, a melynek lakossága kiválólag mezőgazdasággal foglalkozik, összes érdekeit karolja fel s a mely főkép a mezőgazdasági érdekeket hangsúlyozza. (Helyeslés bálfelöl.) Én azonban nem elleneztem, hanem csak másodrendűnek qualificáltam azokat az ipari érdekeket, a melyeket a t. képviselő nr most oly szépen védett meg. Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Arra, hogy ebben a vitában részt vegyek, leginkább Horváth Gyula és Zay Adolf t. képviselőtársaim felszólalásai késztettek. Én is, midőn a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi tárcza költségvetéséhez általánosságban hozzászólok, kitnon dom mindjárt előre, hogy kizárólag a romániai kereskedelmi szerződés kérdésével akarok foglalkozni és nem sajnálom azt az időt, melyet a t. ház erre az eszmecserére fordít, mert ugy hiszem, hogy ennek végén minden tényező, a magyar parlament túlnyomó többségének véleményére és a magyar közérzületre ebben a kérdésben következtetést fog vonhatni és ez a kormánynak is hasznára fog szolgálni a kereskedelmi szerződés megkötésére vonatkozó alkudozásokban, ha ebből azt az erőt kívánja és tudja meríteni, a mely erő a közvélemény nyilvánulásaiban és a parlament túlnyomó többsége nézetének constatálásában a közgazdasági kérdések körül kétségtelenül rejlik. (ügy van! balfelől.) Mindenekelőtt óhajtanám a vitatkozás! tért — hogy ugy fejezzem ki magamat — megtisztítani azon általánosságoktól, hogy ne mondjam, közgazdasági locus communis-októl, a melyek abba belekevertettek és a melyek örök igazságoknak, senki által nem tagadott tantételeknek ismétlésében rejlenek, a [mely tantételek azonban a jelen esetre való alkalmazásukban épen azok által, akik rájuk hivatkoztak, tüzetesen ki nem fejtettek és a consequentia azokból tüzetesen le nem vonatott. Ily általánosság, melynek emlegetése szerintem a jelen kérdés megoldásához semmivel sem járul, a szabad kereskedés, vagy a védelmi politika elméleteinek emlegetése. (Ugy van! Ugy van!) Én, t. ház, sem a szabad kereskedés elmélete védelmezőinek nem vindicálom a közgazdasági felvilágosultság kizárólagos privilégiumát, sem a védelmi politika szószólóinak nem vindikálom a hazafias közgazdasági politika privilégiumát. (Helyeslés balfelől.) Én azt hiszem, t. ház, hogy sok másban is, de különösen ebben az egyben helyesen nyilatkozott Horváth Gyula t. képviselőtársam, midőn constatálta, hogy akármily régóta folyjon ezen tantételek értéke fölött a vita a tudományban, egyetlen egy állam sem alapította közgazdasági és kereskedelmi politikáját kizárólag akár az egyikre, akár a másikra, (Igaz! Ugy van! balfelől) mert mindegyiknek az adott viszonyokkal kellett megalkudnia. (Helyeslés balfelől.) T. ház! Az én egyéni előszeretetem és az én felfogásom Magyarország jelenlegi közgazdasági fejlettségi stádiumában fennálló gazdasági érdekeiről oda vinne engemet, hogy én is inkább a szabad kereskedési tanok alkalmazása felé hajoljak, de egy feltétel alatt, ha ezek Európa azon többi államainak kereskedelmi politikájában is kifejezést nyernének, a melyekkel a mi kereskedelmi összeköttetéseink túlnyomók. (Ugy van! balfelől.) De mikor az államok, melyekbe mi exportálunk, velünk szemben vámvédelmi, majdnem prohibitiv irányzatú politikát folytatnak, akkor valóban Don Quijoteismusnak tartanám, a mely Magyarország közgazdaságán érzékeny sebeket is ejtene, ha mi egyoldalú szabad kereskedelmi irányzatot követnénk. (Helyeslés lalfélől.) Azon tény, hogy Európa azon államai, a hová exportálunk, velünk szemben a védelem terére léptek, kényszerít minden közgazdasági politikust Magyarországon — és e tekintetben kormány és ellenzék közt nincs elvi eltérés, az csak az alkalmazásra vonatkozhatik — hogy Magyarország termékeire a hozzánk importáló államokkal szemben a vámvédelem terére lépjen bizonyos pontig. Ez az egyik kérdés, melynek taglalása,|szerintem, a mostan szóban forgó ügy megvilágításához semmivel sem járul. A másik általánosság, a melynek a vitába bevonását nem tartom helyesnek és czélravezetőnek, melyből semmiféle világosságot nem várok, hanem csak eszmezavart, az a fölötti vitatkozás, vájjon a mezőgazdasági érdekek vagy az ipari érdekek birjanak-e túlsúlylyal ? egyik vagy másik fontosabb-e általánosságban szólva? Általánosságban szólva senki sem fogja tagadni azt, hogy az ország közgazdaságának minden ága a harmonicus egész fejlődésére nézve egyenlő fontossággal bir, hogy rangfokozatot e tekintetben köztük megállapítani akarni igen helytelen és majdnem lehetetlen dolog volna és senki sem fogja tagadni azt sem, hogy Magyarországnak, hogy a culturnemzetek sorába emelkedjék és a politikai állásához méltó rangot közgazdaságilag is elfoglalja, az iparnak fejlesztése és a kereskedelem önállósítása egyik legkiválóbb gazdasági érdekét képezi, T. ház ! Azt hiszem, hogy nagyon helytelenül ítélték meg gróf Károlyi Sándor képviselőtársam felszólalását azok, a kik ugy fogták fel, mintha őt e felszólalásában a mezőgazdasági érdekeknek egyoldalú méltánylása vezette volna. Ugy ő, mint én azon hitet valljuk, a melynek most kifejezést akartam adni. De a ki azon állásponton áll, hogy általánosságban szólva a mezőgazdasági és ipari érdekek in thesi egyenlő méltánylást igényelnek, az, midőn ez általános tétel alkalmazásáról van