Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-319

51». országos tiléi február 11. 1887. 131 magyar parlament talán mégis méltányolhatna, melyről kicsinylőleg nem igen kell nyilatkozni. De, t. ház, ha igaz, hogy jelenleg és különösen igen nehéz közgazdasági és termelési viszonyaink közepette az ország ipara még gyenge, az következik-e ebből, hogy azt még jobban kell gyöngíteni, hogy azt egészen a kihalásra kell gyöngíteni? Ez csak nem állhat, t. ház. Hallottam épen Károlyi Sándor gróftól egy érvelést, melyből kitűnik, hogy közgazdaságunk ezen két fő ágában nem szoktunk ugyanazon mértékkel mérni; ő azt hozta fel, hogy a marhatenyésztésre nézve Románia sokkal olcsóbban producál és hogy Magyarországnak ez irányú termelése sokkal drágább, mint Romániáé ; s ebből azt következtette, hogy a hol a termelés viszonyai nehezebbek, a hol egyelőre még drágábban produeálnak, ott kötelessége az államnak támogatólag, védőleg fellépni. Már most, ha ő azt is állítja, hogy Magyarország kiviteli iparának helyzete gyenge, mert drágán producál s e szerint nem igen versenyképes; nagyon kérném őt, de nézettársait is, hogy aplicálnák azon érvet, a melyet imént tőle vettem, ezekre a viszonyokra is. Ha áll az, hogy a magyarországi export ipar még drágán producál és e szerint a külföldön nem igen versenyképes, ám vonják ebből azt a consequentiát, hogy nem elnyomni, hanem támogatni és istápolni kell ezt az ipart. És, t. ház, ha e perczben még nem kimagasló tényező a mi gazdasági életünkben az ipar, hát ki volna az, a ki a jövőjét is el akarná vágni. A ki nem szeretett bele azokba az aviticus viszonyokba, a melyekben Magyarországgazdasága, a marhaállomány volt, a melyben Magyarország nemzeti gazdagsága és nemzetközi becse az volt, hogy süt-e a nap és esik-e az eső a kellő időben, a ki modern európai felfogással akarja Magyarország összes közgazdasági érdekeit latolgatni, annak igenis le kell mondania arról a szokásról, hogy gazdának csakis a mezőgazdát ismerje el, hogy gazdaság alatt csakis az állattenyésztést értse, hogy egyáltalában csakis a mezőgazdaság érdekeit szolgálja és ezen egyoldalú szempontból bíráljuk meg az összes közgazdaságot és azon teendőket, melyek a mi közgazdasági ministerünkre vannak bizva. Én őszintén megvallom, hogy nem igen emelőleg hatott rám, mikor láttam, hogy ezen kérdés megvitatása körül, a ki a leghelyesebb álláspontot foglalta el, az volt, a kivel szemben támadólag lépett fel gróf Károlyi t. képviselő ur. Mert valójában az európai modern színvonal magaslatán állott e kérdésben a t. kereskedelmi minister ur, mikor intő szavát emelte fel azon értelemben, hogy neki kötelessége, hogy az ipar és kereske- ( delem érdekét is hasonlóan szivén hordja, mint az állattenyésztés érdekét és neki ezen concret kérdés megoldásánál arra kell iparkodnia, hogy az ipar, a mely nagyon is rászorul a támogatásra, ezen oldalról ne nyomassák el. T. ház! Az iránt tisztában kellene lennünk mindnyájunknak, hogy Magyarország civilisatiója és nyugati fejlődése attól függ, hogy birunk-e kivetkőzni a múlt azon viszonyaiból, melyben csakis nyerstermelők voltunk, hogy birjuk-e azon csiráját az iparnak, mely meg van, fejlesztem s új csirákat lerakni úgy, hogy a gyönge kezdetből hatalmas továbbfejlődése legyen iparunknak. Mert ipar nélkül középosztály nem állhat fenn s középosztály nélkül modern állami és gazdasági fejlődés képzelhetetlen. T. ház! En meg vagyok győződve, hogy azon érdekkör, melynek nézetei tegnap itten kifejezésre jutottak, a hazai ipar érdekeit nemcsak brochureökben, időleges felolvasásokban, egyáltalában nemcsak szép szavakban, hanem abban is fogja birni elősegíteni, hogy a hol kell, némely hagyományos szokásokkal, némely előítéletekkel, sőt esetleg némely önző érdekekkel lehet és kell is szakítani. És most nézzük viszont, állanak e valóban az érdekek ellentétben a hazai ipar és a hazai mezőgazdaság között. Én meg vagyok győződve, hogy nincs az az ellentét. Maga a t. képviselő ur elismerte, hogy a mi a gabonanemííeket, magát a búzát és a tengerit illeti,

r a prohibítiv-vámokat nem tartja alkalmasaknak. 0 Magyarország közgazdasági érdeke tekintetében nem tartja szükségesnek, hogy magas búza és kukoriczavámok által ezen két gabonanemnek behozatala akadályoztassák meg. 0 csakis fiscalis szempontból pénzügyi vámokkal akarja beérni. Hát én remélem, hogy a t. minister ur az ez irányba elérhető csekély pénzügyi eredményt kellőleg latba fogja vetni avval a hátránynyal, a melylyel ez intézkedés is járna a hazai malomiparra és a hazai szesziparra nézve. Csekély volt a bevétel, de nagy azon hátrány, mely a haza ezen két gyártási ágára ebből háramolna. De hát gróf Károlyi Sándor képviselőtársam előtt az állattenyésztés a fő, de a két gabnanemre nagy súlyt nem fektet. A mi az állattenyésztés egyik ágát, a sertés tenyésztést illeti, már illetékes helyről kaptuk azt a felvilágosítást, hogy nem kell féltenünk sertéseinknek az árát, hiszen sertéseinknek kivitele biztosítva van nemcsak Olaszországgal szemben, de részint Németországgal és más államokkal szemben is; a sertésekre nézve tehát nincs okunk tartani attól, hogy megreked a sertés államunkban és hogy ez sertésünknek az árát tetemesen leszállítaná. De, t. ház, komolyabb a marhatenyésztésnek a kérdése; distinguáljunk itt kellőleg. Igen t. képviselőtársain maga is elismerte, hogy az igavonó-marhára és tenyészmarhára nézve nem árt a román marhának a eoncurrentiája, mert oly magas fokon áll a magyarországi úgy igavonó, mint tenyészmarha, hogy veszedelmes concurrentiát