Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-319

jgg 319. országos Illés radhassanak meg az 8 hegyi szőlőgazdaságuk mellett; én azt értem és csak azt az egyet sajnálom, hogy előbb-utóbb el fog rájuk következni a pusztulás. Én ezen az ellenálláson nem csodálkozom, ez természetes ösztön, hogy minden bortermelő ragaszkodik a helyéhez és azt a helyet megtartani igyekszik, de nekem kötelességem rámutatni arra, hogy igenis van mód, hogy ha eljárunk a dologban ugy, a mint kell, hogy szükség esetében a magyar borászat a homokterületekre átmegy. Már most, t. képviselőház, szólani akarok még a borgyártás kérdéséről. A borgyártás kérdése, t. ház, ma már nem többé gazdasági kérdés, nem borkereskedési kérdés, hanem — sajnálom kimondani — valóságos pártprogramul kérdéssé kezdi magát kinőni. (Derültség. Halljuk! szélső balfdől.) Én constatálom azt, t. képviselőház, hogy nagy bámulatomra olyan helyeken, a hol a szőlő meg sem teremhet, az emberek azzal a kérdéssel állottak elő, hogy mikép gondolkozik az ur a borgyártásról, mert ez rendkívül fontos? Hát én körülbelül mindig eltaláltam a dolgot és azt mondtam: „Kedves barátim, nem járt itt egy X. Y.nevíí uri ember?" „De igen is járt." „És ugy-e az mondta nektek ezt?" „Igenis és azt is mondta, hogy rendkívül fontos dolog." (Derültség.) Hát, t. képviselőház, ez is egyike azoknak a jellemző dolgoknak, ez is oly axióma, mely igen jó, ha csak magyar nyelven tárgyaltatik és a franezia ember soh'se hall felőle. (Élénk derültség.) Hát t. képviselőház, mi az, a mi a francziákat még ma is, daczára annak, hogy a szőlőnek nagy része elpusztult a phylloxera által, domináló helyzetben tartja a borkereskedés terén, hogy őket nekünk leszorítani és leütni nem sikerül. A franezia a borát épen annak veszi, mint a, minek a borszeszt. (Halljuk !) Ő azt mondj a : »Én a borszeszből csinálhatok chartreuset, angol keserűt, vagy akármiféle jó, ízletes szeszes italt. Akad vevője, de nem vagyok az az ember, a ki azután követelje, hogy az emberek tiszta spiritust igyanak. Ez a spiritus szüzességének kérdése; mert szűz dohány, szííz bornak Magyarországon roppant erkölcsi hatása van. (Élénk derültség.) T. képviselőház! Én egy szóval sem tagadom azt, hogy Magyarországon nem gyártják és nem hamisítják a bort. Igenis gyártják és hamisítják nemcsak Magyarországon, hanem világszerte. Ha mi, t. ház, már most a borhamisításban a bűnvádi eljárás számára az ismérveket keressük, mert hiszen arról van szó, hogy ez birói utón megakadályoztassák, akkor, t. ház, úgy alakul a dolog, hogy nekünk meg kell mondanunk azt, hogy mi a borgyártás? mi a borhamisítás? mik annak ismérvei? mi az a concret tér, a hova a biró állhat és igazságosan ítélhet? Idáig érve, t. képviselőház, nekem már most az egész borchemiát kellene a t. ház előtt ugyfebraár 11. 1887. szólván tradálnom. Ez —-a helyre való tekintettel — nekem nem lehet tisztem és nem is kívánom tenni. Hanem én elismerem azt, hogy a borgyártásban és a borhamisításban meg van a biró számára csakugyan a fogantyú, hogy ítéletet mondhasson; mert a ki a gyártott borra reá irja, hogy „Villányi", az csalást követ el (Ugy van!) és csalást követ el, ha a villányi bor árát veszi el azért, a mi nem villányi. Ha valaki a bort meghamisítja a közegészségügy kárára, az a büntetőtörvénykönyv kiszabása alá tartozik. Én azt hiszem, t. ház, hogy e tekintetben e házban véleménykülönbség nem lehet. De már most következik egy dolog, a melyre különösen felhívom a figyelmet. Ez a dolog az, hogy a kik a borgyártás, illetőleg a borhamisítás ellen külön törvényt sürgetnek, teljességgel megfeledkeznek Magyarország borkereskedéséről, mely nemcsak annyit jelent, a mennyit a mintapincze forgat, hanem a melynek évi forgalma átlagos összegben Magyarországon, tudomásom szerint, 12 millió. Már most ha valaki a borgyártás és hamisítás ellen a magyar törvényhozásban törvényt akar hozatni, az más szóval azt mondja a borvásárló külföldnek, hogy Magyarországon a borgyártás és hamisítás már oly mértékben űzetik, hogy külön törvényre van szükség, oda tehát ne menjünk vásárolni, mert ott az a veszedelem van, hogy csupa hamisított és gyártott bort árulnak. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem más ez, t. ház, mint egy megyében a statáriumot kihirdetni és azután várni, hogy az utasok oda menjenek üdülést keresni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Abban a perczben, melyben ezen törvény meghozatik, az egész külföld elfordul a magyar borkereskedéstől. Én csak ezt tartom szemem előtt. Ennek aztán a logicai egymásutánja szerény nézetem szerint az, hogy a borgyártás és borhamisítás a közönségre nézve minden esetre káros. Mondjuk meg a gyermeknek valódi nevét, az határozottan csalás, mely büntető eljárás alá tartozik. Ekkor azonban rögtön oda kell tennünk, hogy nemcsak bort hamisítanak, hanem hamisítanak vajat és minden élvezeti czikket. Itt a vámháznál métermázsaszámra koboztak el porrá őrölt szivar-skatulyát, melyet a kereskedő a törött fahéj közé kevert, elkobozták a repcze magvának pelyváját, melyet törött bors közé szoktak keverni, hogy a súlyt növelje. Vendéglőinkben rakásszámra találunk élvezeti czikket, melyek gáliczkővel és más mérges dolgokkal vannak színezve. Hamisítás van tehát száz és ezer s ez mind a kereskedő, a vevő rovására megy. Ez nemcsak Magyarországon van igy, hanem mindenütt. Oly törvény megalkotásának tehát, mely az élvezeti czikkek hamisításáról szól, igen is helye van s erre nézve van példa is. Ily törvény van keresztülvive Német-