Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-319

319. ©magos tlés február II. 1887. 129 országban is, melybe azután a bor, sör, stb. tartozik. (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Ez volt nézetem s hivatkozom a ház mindazon tagjára, kik jó emlékező tehetséggel bírnak, hogy 4 évvel ezelőtt a házban mondottam, hogy ily törvényre határozottan szükség van. Most következnék, t. ház, az, hogy én felszólalásomnak valami gyakorlati következményt biztosítsak, hogy nyújtsak be javaslatot, mely a kormányt ily törvényjavaslat elkészítésére utasítja. Ily törvényjavaslatot nem lehet máról holnapra elkészíteni, ily törvényjavaslatnak kidolgozása csak azért nehéz, mert a j avaslat corpusán kivül tartozik hozzá egy úgynevezett értelmezés is, a hol a vizsgálatra nézve az illető eljárások tökéletesen meg vannak állapítva, hogy a biró mindenkor tudja ítéletét mire alapítani. Ehhez idő kell, mert nemcsak egy termelési ág az, mint a bor, hanem számos más termelési ág van érdekelve s érdekelve van ezenkívül a közegészségügy és az igazságszolgáltatás is. Azonban tudva van, t. ház az, hogy itt e házban, ellenzéki ember részéről benyújtott határozati javaslat még akkor is, ha különben bebizonyítható volna az, hogy annak ellentmondani nem lehet s ha bizonyítható volna, hogy más kifejlett államokban ily törvények tényleg léteznek s a társadalomnak nagy szolgálatokat tesznek, daczára annak, az ellenzéki ember által benyújtott határozati javaslatokat el szokták vetni. (Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Én e kérdést leszavaztatni nem akarom, mert meg vagyok győződve, hogy el kell jönnie az időnek, hol nem többé olyan képtelen hangoztatások, mint beszédem elején mondám, fognak az országnak irányt adni, hanem észre tér a gazda, iparos és kereskedő közönség és fog tudni kellő súlyt fektetni a szaktudásra, de a mikor erre kerül, meg is fogják válogatni szakembereiket. Hanem, hogy azzal végezzem, a mivel kezdettem, csak azt mondom, fájdalom, még ma is fennáll nálunk az, hogy egész oktatási rendszerünk nemcsak a gazdasági és ipari, mert erről komolyan beszélni Magyarországon még nem lehet, hanem egész oktatási rendszerünk hamis irányban megy, nem bírunk kibontakozni az alól a humanitárius és formakereső cziczoma nyomása alól, mely az ifjú nemzedéket elvonja attól, hogy oly ismereteket szerezzen, melyeknek az életben hasznát fogja venni. Azt mondom, hogy ez az átérzés, melyre szüksége volna a magyar közönségnek, gazdának és a nagyközönségnek egyiránt, bizonyos természettudományi ismeretek körében teljes éretlenségben vannak s csak kivételesen találjuk meg. Es az a baj, hogy ha a nyugot haladásának megfelelő eszmék itt talajt keresnek, hogy létesüljenek, gazdáinknál, iparosainknál és kereskedőinknél nincs meg rá a fogé • konyság, hogy átérezzék és életbe léptessék. Ezek KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. oly eszmekörökre és ismeretekre vonatkoznak, hogy csak fájdalommal lehet tekinteni, hogy Magyarország e tekintetben még csak ott van, a hol van és mindaddig, míg valósággal csupán csak a soknemü" tudás tömése lesz irányadó, mig a külső cziczomákról le nem mondunk, mig nem keressük az összhangot a szép, a gyakorlati és hasznos közt, a mig látjuk, hogy Magyarország szakemberei gúny tárgyává tétetnek, leszavaztatnak, hogy azon keserű sors jusson részükbe, hogy várakozzanak addig, mig a társadalom és a nemzet kára rákényszeríti az illető factorokat, hogy a rationalis irányt kövessék, mindaddig javulás nem várható. Előre bocsátván, hogy határozati javaslatot benyujtaiú nem akarok, a tételt nem fogadom el. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Zay Adolf: T. ház! A földmívelés-, iparés kereskedelmi ministerium központi vezetésének költségei körül forgó vitában eddig kiemelkedő, domináló pont volt azon eszmecsere, mely a Romániával való közgazdasági kiegyezés fölött indult meg. Jele ez annak, mily rendkívül fontossággal bír e viszony közgazdaságunkra nézve. Én ugyan nem óhajtottam, hogy a jelen perczben e házban szóba hozassák e nagyfontosságú közgazdasági érdekünk, mert ennek itteni nyilvános megbeszélése szerintem ma vagy késő, vagy korai. Én tudniillik, t. ház, két időpontot képzelnék, melyben haszonnal és eredménynyel lehetne e tárgyról értekezni. Ezek egyike azon időpont, melyben kormányunk alkudozásokba még készül bocsátkozni, hol tájékoztatást és útbaigazítást kivan az ország közvéleményétől. Ez időpontban tájékoztatólag, indítólag, esetleg hangulatteremtőleg lehet hatni a kormányra. Ezen időponton pedig mi már túl vagyunk, mert tudvalevőleg most már folynak a tárgyalások és t. kormányunk ezen tárgyalások közepette már állást foglalt. A másik alkalmas időpont szerintem az lett volna, mikor már be vannak fejezve az alkudozások, mikor azok menetére már nem lehet sem üdvös, sem káros hatást gyakorolni, mikor már egy bevégzett alku áll előttünk és mi azon vagyunk, hogy eriticát mondjunk a kormány eljárása és a netalán elért eredmények felett. De ez az időpont még sem érkezett el. E szerint, t. ház, vagy későnek, vagy korainak tartom a kérdés jelenlegi megvitatását. De miután már megpendült, ez eszme, legyen szabad nekem is hozzászólásom Teszem pedig azt én annak érzetében, hogy a legigénytelenebb szózat is, mely itt e tárgyhoz felemeltetik, visszhangot találand Dumbsvicza partján és esetleg befolyást gyakorolhat a tárgyalások további menetére. E szerint a magam igénytelen személye részéről is teljes reserv-vel fogok a tárgyhoz szólani; de kénytelen vagyok ezt tenni annál is inkább, mert a vita elején Enyedi Lukács t. képviselőtársam már elérkezettnek látta azt az 17