Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-319

1£6 319. országos ülés február 11. I8S7. én mindig öiülök, hogy mi mindig magyar nyelven tanácskozunk és örülnöm kell, hogy a külföld nem veszi számba tanácskozásainkat, mert ha a külföld számba venné azokat és meggyőződnék arról, hogy Magyarországon lehetséges még ma is azt mondani, hogy gazdaságunknak nagy baja az, hogy sok bor terem, hogy sok búza terem, hogy a dohány-termelés fokozása veszélyes, mert túltermelés következnék be; ha ezt egy nyugati nagy nép nemzetgazdái olvasnák, akkor minket csakugyan egy rendkívül érdekes keleti népnek tartanának. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Szalay t. képviselő ur az ő beszédében megmondta például azt, hogy a philloxera dolgában már ezelőtt kilencz éve ki volt mondva az, hogy az a rovar kiirthatatlan. 0 nem mondta meg, hogy ki mondta ezt már ezelőtt kilencz évvel. De én viszonzom az ő figyelmét azzal, hogy azt mondom, hogy ő tegnap egy rendkívül érdekes és igaz dolgot pendített meg, melyet e háznak kevés tagja mert volna megpendíteni. 0 a szakemberkérdést tüntette fel, hogy földmívelési, ipari és kereskedelmi dolgokban a jogvégzettség az irányadó, nem pedig az a szakértelem, amelye szakhoz tartozik. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Én viszont azt mondom, hogy én az ipar, kereskedelem ésföldmívelés vezetésében még nem látok nagy veszedelmet, ha ott jogászok is intéző szerepet visznek, de csak egyetlenegy feltétel alatt, hogy valósággal végzett jogászok legyenek, mert bárki e világon végzi valósággal, tüzetesen és értelmesen az ő szakmáját, az megtanul logicailag gondolkozni s épen azért szarvashibákat soha elkövetni nem fog, mert mindig lesz benne az a tudományos becsületérzés, hogy ha bizonyos speciális dolgokban szakértelme nincs, megszerzi az ahhoz értőtől a tanácsot. T. ház! Nálunk épen az a baj, hogy úgynevezett jogászokra van bizva sok oly dolog, a melyet rájuk bizni nem kellene, hogy nem tüzetes tanulmányokat végzett emberekkel van dolgunk, hanem olyanokkal, a kik isten kegyelméből megnyerték az érettségi bizonyítványt, a mikor még teljesen éretlenek voltak, (Derültség a szélső balon) beiratkoztak egyetemekre, elő tudják mutatni az indexet, de hogy azok valahol gradust nyertek volna, arról kimutatás nem létezik. Ez a féltudás, ez a tudákosságazátkaésbaja Magyarországnak a közgazdaság, ipar és kereskedelem terén. A t. minister ur tegnapi beszédében a szakemberekre vonatkozólag ugy nyilatkozott, hogy engem valósággal meglepett. A t. minister ur azt mondja, hogy ő szakemberek tanácsa nélkül egyáltalában nem tett semmit, hanem constatálnia kell azt, hogy miután az egyik szakember ezt, a másik meg azt mondja, a harmadik meg egyebet mond, tehát ők megegyezni nem tudnak, ennélfogva a szakemberekre egyáltalán valami dolgot véglegesen bízni nem lehet és a t. minister ur megy azután a saját belátása szerint. Hát, t. képviselőház, vegyük aphilloxera kérdését. Én felszólítom a t. minister urat és felkérem arra: jelöljön meg két bizalmi férfiút és én kész vagyok arra, hogy a két szakember, vagy megbízott előtt a nálam cronologicus rendben összeszedett összes philloxera tárgyalási anyagot elővéve, be fogom bizonyítani, hogy a mióta a philloxerakérdés Magyarországon tanácskozás tárgyát képezi, mindig voltak szakemberek, a kik előre megmondták mindazt, a mi be is következett. Mikor legelső tanácskozás tartatott a philloxerára vonatkozólag, volt szakember, a ki mindjárt azt mondta: egy parthenogenetice szaporodó microscopicus állatot a szabad természetben sem kénkővel, sem szénéleggel kiirtani nem lehet. Midőn a kormány ennek daczára az irtási experimentatióhoz fogott, volt szakember, a ki azt mondta: Magyarországnak nem állhat érdekében az, hogy a szőlőket irtsuk, hanem érdeke az, hogy kövessünk el mindent, hogy a szőlőt a philloxera daczára fentartsuk. Akadtak szakemberek, kik akkor concret tervet nemcsak contempláltak, hanem publicáltak is a Természettudományi Közlönyben, amely terv egyenesen oda ment ki, hogy a hazai szőlőfajokon különböző talajban meg kell kisérteni az ellentálló képességet. Tehát a rationalis irány meg volt mindig-. Hol volt hát a baj ? A baj ott volt, hogy a t. minister urak, különösen a t. minister ur elődje az ily szaktanácskozásokat épen ugy rendezte be, mint a hogy a t. képviselőházban szokás a bizottságokat összerendelni. Két szakember ellenében 8—10 ministeri tisztviselővel, vagy pedig tanárral, kik a minister ellenében véleménynyel egyáltalán nem birhatnak, nem szabad nekik birni; a szakembereknek eonsequens leszavaztatása és ha ők mégis opponáltak és véleményük mellett megmaradtak, egyszerű mellőzése; ez volt ott az eljárás. Hát, t. ház, felhozta Szalay Imre képviselő ur, hogy ő és sokan csalódtak egy amerikai szőlőben, a melyet ellenállónak hittek. T. ház! Az amerikai szőlőkre vonatkozólag az igazi szakemberek előtt soha semminemű kétség nem forgott fenn, de igazi szakemberek csak ezt mondhatták ki és ez ma is áll; tény az, hogy Amerikában vannak szőlők, a melyeknek a philloxera nem árt. Ezt senki sem vonta kétségbe, nem is vonhatta soha. A kérdés már most az, hogy vájjon azok a szőlők, a melyek Amerikában a philloxerának ellenállának az amerikai klima és talajban, Magyarországba átültetve, vájjon megtartják-e ellenállási képességüket ? Már most, a ki meg akarja határozni, hogy egy Amerikából behozott szőlőfaj magyarföldben,