Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-319
319. országos ülés február 11. 1887. Í^5 hanem tán az egyének nem feleltek meg mindenütt a várakozásnak, erre csak egyetlen példát vagyok bátor felemlíteni. (Halljuk!) Tudtommal a minister ur nem régen olyan közgazdasági előadót nevezett ki egy megyébe, a ki alig felserdült ifjú és tán ezelőtt soha sem foglalkozott gazdasággal, soha életében gazdasággal nem is foglalkozott. Azonban a t. minister ur a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozatát egy sajátságos, mondhatnám cynicus magyarázattal kisérte, midőn azt mondta, (Halljuk! Halljuk!) hogy készségesen egyezik bele ezen intézmény eltörlésébe, mert ez nem felelt meg a czéljának és mert az eddigi tapasztalatok szerint csak nyolcz közgazdasági előadó volt, mely feladatának megfelelt. Kern tudom, jól idézem-e a t. minister ur szavait, de emlékezetem erre vezet vissza, különben is a lapokban igy volt közölve. Bocsánatot kérek, t. minister ur, de ez indokolás valóban nemcsak cynicus, hanem homályos is, mert azok a közgazdasági előadók, kik kötelességüket híven teljesítették, a t. minister urnak ezen nyilatkozatáért köszönettel nem fognak tartozni. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Es én a magam részéről Fehérmegye közgazdasági előadóját illetőleg, felkérem a t. minister urat és el is várom lovagiasságától, ugy mint igazságérzetétől, hogy méltóztassék nyilatkozni arra nézve, hogy ezen közgazdasági előadó azon nyolcz közé tartozik-e, kik feladatukat pontosan teljesítették? (Helyeslés balfelöl.) Mi, fehérmegyei gazdák, ezen elismeréssel közgazdasági előadónk érdemeinek tartozunk és mi sokat köszönhetünk, t. ház, ezen intézménynek és azért megszüntetését a közgazdaság érdekében őszintén sajnáljuk. (Helyeslés jóbbfélöl.) A mint előre bocsátottam, a költségvetés részleteibe menni nem szándékozom, mert nem várok javulást és nem remélem az üdvös intézmények életbeléptetését a jelen kormányrendszertől, mert 40 millió deficit mellett ily intézmények életbeléptetését várnunk alig lehet; de épen ezen 40 milliós politika jelenti, t. többség, az önök erkölcsi capítulatióját és ha önök mindezek mellett még sem hajlandók helyeiket elhagyni, ez nem azt teszi, hogy még üdvös reformok alkotására képeseknek és erre erőseknek hiszik magukat, hanem jelenti egyedül azon görcsös ragaszkodást, melylyel a hatalmat megtartani óhajtják. Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiába méltóztatnak büszkén hivatkozni a számbeli többségre. Ez ellen a közvélemény már is hangot ad és én e nagy többséget sem tekinthetem egyébnek, mint a mécs utolsó fellobbanásának, mely a biztos kialvásra a legjobban enged következtetni, (Helyeslés balfelöl.) Ha meg akarják várni az időt, ám várják meg, a mire önként nem képesek, hogy a nemzet közj véleménye kényszer-útlevéllel küldje önöket a j bukott nagyságok és a lejárt politikai tekintélyek S azon Pantheonjába, hová önként készséggel elj menni nem akartak, de a hová önöket az elfeledésen kivül ez esetben a nemzet részéről az önök által méltán kiérdemelt szemrehányása s talán a kikoplaltatott nemzet kárhozata fogja kisérni (Ugy tan! a szélső baloldalon.) Wahrman Mór előadó: A t. előttem szólt képviselő urnak adatait kívánom némileg rectificálni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur ugyanis oda nyilatkozott, hogy a pénzügyi bizottság eltörölte a közgazdasági előadók intézményét shogy ebbe a minister ur is beleegyezett. Engedelmet kérek, de a pénzügyi bizottság ezen intézményt nem törölte el, hanem ellenkezőleg megszavazásra ajánlja a beállított 30,000 forintot s csak azon nézetének adott kifejezést, hogy ezen intézmény talán nem felelt meg tökéletesen azon várakozásoknak, a melyek hozzá füzettek s hogy megfontolandónak tartja, hogy az erre vonatkozó törvény nem volna-e módosítandó vagy megszüntetendő. (Ugy van! jóbbfélöl.) Csak ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés jóbbfélöl.) Herman Ottó: Megvallom, t. ház, hogy abban a hitben voltam, hogy a földmívelés-, iparés kereskedelemügyi ministerium tárczája alkalmából meginduló általános tárgyalás első sorban a bekövetkezendő gazdasági kiegyezés nyomása alatt fog megindulni, másodsorban pedig fel fogja használni azon tényezőket, a melyeket az 1885-iki országos kiállítás nyújtott mindenkinek, a ki az ország földmívelésével, kereskedelmével és iparával tüzetesen foglalkozik, ki e háromságot annak ismeri föl, a mi valóban, mert hiszen ezen háromságon nyugszik Magyarországnak egész gazdasági, egész anyagi léte. Ámde, t. ház, a vita jelen stádiumában nem vállalkozhatom és nem vállalkozom arra, hogy a vitát ez álláspontra tereljem. Kekem meg kell békülnöm a vita jelen stádiumában, hogy bizonyos kérdésekkel foglalkozzam, a melyek eddig tüzetesen taglalva voltak; nekem be kell érnem avval, annyival inkább, mert a t. minister ur tegnapi beszédében odáig ment, hogy az operaház tárgyalását, bevonva csekély személyemet, megnevezte. Tehát hagyjuk ezt. Es annyival inkább belenyugszom, mert hiszen bekövetkezik az az óra, a melyben a ház az országos kiállítással foglalkozni fog és akkor mindenesetre ideje lesz a tüzetes hozzászólásnak gazdasági létünk összes ágaira vonatkozólag. T. ház! Én constalálni kívánom mindenekelőtt, minthogy tegnap a szakemberek kérdése is felvettetett, hogy Magyarországnak legnagyobb baja az, hogy még ma is lehetséges, hogy bizonyos jelszavak elég viszhangot keltenek, oly jelszavak és oly axiómák, a melyek valahányszor el hang | zanak akár e házban, akár más tanácskozásokban
