Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-319
124 S19 ' orsnágos ülés februär 11. 1887. annak, hogy akkor közvetlen kisebb piaczot fenyegetett a sokkal nagyobb termény, azon állatok qualitása mellett az terjedni egyáltalában nem birt és a romániai behozatal az erdélyi állatoknak árát bizonyos folytonossággal és consequentiával egyáltalában nem nyomta le. De különben is bizonyos illusióban élünk. Szerbiával például van egy szerződésünk, valamint Szerbia is Komániával szerződéses viszonyban áll. Én meg vagyok győződve, hogy az kikerülhetlen, miszerint a román marha és disznó Szerbián által ide be ne jöjjön; de a hol bejött, azt a concurrentiát, a mit tulajdonítanak neki, sehol sem eszközli. Hiszen a vámszerződés megkötése utáni időszakban, kivált annak elején, midőn még lehető volt, hogy a szerződés értelmezései által Romániának marhabehozatala veszélyeztetve és megtámadva nem volt, több marhabehozatala mellett nem magasabb hús és marhaárak voltak-e egész monarchiánkban? 1875-től 1879-igJ tartó időszakban, midőn a marha a keleti tartományokból és Romániából lényeges számban hozatott be, a marha és húsnak ára magasabb volt, mint jelenleg, mikor tudjuk, hogy egyetlenegy marhát sem lehet behozni. Ez árakat nem a romániai marha, nem a romániai nyerstermény szabja meg, hanem azon nagy concurrentia, mely egész Európában teremt bizonyos árakat, melytől eltérések lehetnek bizonyos fokig, mely ellen bizonyos határig védekezni is lehet, de melyet sem az, hogy szerződésünk van Romániával, sem az, hogy nincs, illuzoriussá nem tesz. Ezeket tartottam, t. ház, szükségesnek felemlíteni, melyekhez csak annyit vagyok bátor még hozzá adni, (Halljuk!) hogy én meg vagyok győződve, miszerint bármit beszéljünk akár a romániai vámszerződés mellett, akár ellen, azon népek és államok, melyek ugy gazdaságilag, mint kereskedelmileg egymásra vannak utaiva, azon államok, melyek külön saját érdekeiket érvényesíteni alig fogják, azok előbb utóbb meg találják majd azon érintkezési pontokat, melyekből kiindulva a szerződési állapot létre fog jönni. De lehet mesterségesen elterelni azon államokat, melyek itt e monarchiával és Magyarországgal együtt megtalálhatnák ugy közgazdasági, mint politikai érdekeik kielégítését, mondom, lehet mesterséges utón az ellenséges táborba, ellenséges szövetségekbe hajtani és én ezt tartom a legveszedelmesebb dolognak. Igaz, hogy ezekből a szövetségekből vissza fognak térni, de mig az megtörténik, ugy saját maguknak, mint monarchiánknak nagy kárt tehetnek. Ennélfogva én a szerződésnek megbirálását akkorra halasztóm, mikor már lesz szerződés, valamint a kormány eljárását is akkor bírálom meg, mikor már a kormány igazolni tudja, hogy miért nincs esetleg szerződés. Jelenleg felszólalásommal csak oda akartam utalni, hogy itt e kérdésben sem egy, sem más tekintetben előzetes támadásnak nincs helye és hogy nem lehet ennek az államnak érdeke, hogy mesterséges harczot provocáljunk akár közgazdaságilag, akár politikailag bármely nemzettel, legkevésbbé Romániával. A ki ezt ott teszi viselje a felelősséget ott, de hogy ez itt ne tétessék, ezt az államnak, hazánknak jól felfogott érdekei követelőleg parancsolják. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Lits Gyula: T. ház! Azon genialis eszme után, mely ugy látszik, a kormány politikájának forduló pontját képezi s mely az általános tárgyalás alkalmával a koplaltatás elméletében nyert kifejezést, egyes tárczák költségvetéséhez érdemileg hozzászólani igen bajos. Indítványozni valamit, a mit hasznosnak, jónak tartunk, nem lehet, mert költségtöbbletet okoz, viszont törölni valamit, a mit culturalis érdekeinknél fogva hasznosnak találunk, nehezünkre esik, abba nehezen egyezhetnénk bele. De e tekintetben eltörölni olyat, a mit károsnak találunk, például a vám- és kereskedelmi szövetséget Austriával, ezt önök szerint a közjogi viszonyok s egyúttal a kormány politikája s álláspontja nem engedi. Ily helyzetben és kötött kezekkel a jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetés részleteibe érdemleg belebocsátkozni erőt és kedvet nem érzek magamban és csak egy kérdésre szorítkozom, melyet a t. szakminister úrhoz vagyok bátor intézni. (Halljuk!) A minister ur a pénzügyi bizottságban eltöröltetni engedte az úgynevezett közgazdasági előadókat, ez alkalommal akképen nyilatkozott a minister ur, hogy ez az intézmény a hozzá kötött várakozásnak nem felelt meg. A minister ur valószínűleg palotájának építésénél tanúsított bőkezűségét akarta ellensúlyozni tárczájának egyes tételeinél szükkeblűséggel, melylyel a törlésbe oly könnyen beleegyezett. De mi a vidéken más meggyőződésre jutottunk a közgazdasági előadóra nézve s azt tapasztaltuk, hogy az intézmény[magában jó volt, tán egy s más helyen az emberek voltak rosszak, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mert azon rövid idő alatt is azon tapasztalásra jöttünk, hogy a közgazdasági előadó hivatalos egyéniségének, mint szakelőadónak jelenléte a közigazgatási bizottságban jó hatással volt a közgazdasági ügyekre nézve, ezen kivül munkaköre felölelvén gazdasági érdekeinket az egyletek működésében, kiállítások rendezésében, stb. sikeresen működött közre; legjobb hatása abban nyilatkozott, hogy összekötő kapcsot képezett a gazdaközönség és a kormány között, mert nem kellett hetekig várnunk válaszra egyes kérdésekben, jelen volt a közgazdasági előadó s tőle felvilágosításokat nyertünk, szóval igen hasznos összekötő lánczszemet képezett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy nem maga az intézmény volt rossz,
