Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-319

ím 319. országos fllés felvrnir U, 1887. den fentartás nélkül tartotta volna fel a manchesteri iskolának minden tételét ott, a hol érdekei megkívánták, ezen elvekkel egészen ellenkező irányzatot létesített. Nálunk is nézetem szerint, ez a helyes politika. Itt is a mi érdekeink és a más népek érdekei, valamint a meglevő, okvetlenül számba veendő viszonyok, kell, hogy meghatározzák, minő közgazdasági és kereskedelmi politikát érvényesítsünk. (XJgy van! TJgy vem! jobbfelöl.) Ez az, a mi kivált Romániával szemelőtt tartandó. És itt egy tévedésre kell figyelmeztetnem. Nem méltóztattak ugyanis észrevenni, hogy az az óriási mérvű concurrentia, a mely ez ország gazdasággal foglalkozó lakossága egy nagy részét méltán megdöbbentette, tulajdonkép nem román concurrentia volt, hanem ugyanaz, a mely a román gazdasági érdekeket is elnyomással és tönkretétellel fenyegeti. A hozzánk behozott nyersterményeknek és állatoknak tetemes része, ugyanis nem Romániának termeivénye, hanem Romániába bejött orosz nyerstermény volt és tény, hogy azon concurrentiát, melyet mi tisztán és kizárólag román nyersterményeknek tulajdonítottunk, nagyobb részt az orosz nyerstermények okozták. (Ügy van! jóbbfelöl.) Én a romániai szerződés kérdésénél azon elvet tartom szem előtt, hogy csak oly állammal vagyunk képesek szerződést kötni, a mely államnak saját erejével közgazdasági és kereskedelmi érdekeivel kell mérkőznünk. Ez ellen tudunk fegyverkezni. De az olyan szerződésnél, mint a romániai volt, melynél a román közgazdasági és kereskedelmi érdekek alatt oroez kereskedelmi és közgazdasági érdekek is csempésztettek be, ott okvetlen annak az eredménynek kellett előállani, melyre a romániai szerződés a múltban csakugyan vezetett. A másik, a mit ismét el nem hallgathatok az, hogy épen a romániai kereskedelmi szerződést illetőleg Austria érdekei sokkal többször jönnek összeütközésbe a mi érdekeinkkel, mint Románia érdekeivel. Már a mint a szerződés történetéből szintén meg lehet tudni, magában a kezelésben, a dolognak felfogásában a két határszélen egymástól egészen eltérő, csaknem ellentétes felfogás uralkodik. Hisz akárhány eset volt, mikor a román marhának behozatala közegészségügyi és más szempontokból ezeken a határszéleken nem volt megengedve, holott a Károly-Lajos pályán Bukovina felől, Moldvából és Oláhországból a bécsi piaezra, a hol tudniillik góczpontja volt a concurren tiának, bevitetett a marha. (Igaz! jóbbfelöl.) De tovább megyek, t. ház. Ugyanekkor a félipar, illetőleg a kezdettlegesebb ipar ellen meg volt a védekezési kedv Romániában. Románia, Bzerintem, saját jól felfogott érdekében, bár nem mindig megengedhető eszközökkel, azt a politikát | óhajtotta követni, hogy azt a félipart, tnély etÉig Erdélyben volt, valahogy áttelepítse Romániába; tehát mindent elkövetett, hogy az ipari czikkek elleni küzdelmét ne a magasabb iparczikkre értsék, hanem épen az említett kezdetleges iparczikkek bevitelének meggátlására adjon eltérő, különböző értelmezéseket, vásári szabályokat, stb., mert tudta, hogy a nagy gyáripart be nem fogja hozni, vagy csak nagyon későn, de a házi-ipart, a félipart minden államnak utódjában áll bizonyos fokig meghonosítani. Ennélfogva ez a küzdelem is tulajdonképen a magyar állam határain folyt le és itt az értelmezésekben, a felfogásokban a két határszélen két különböző egymással ellentétben álló érdek nyilvánult, ennek természetes következménye az volt, hogy a lazábban, kedvezőbben értelmezett és kedvezőbb felfogásban részesült romániai czikkek •— különben is a Károly-Lajos pálya természetes összeköttetést képezvén — ugy mondva, Magyarország elkerülésével csaknem direct úton jutottak Bécsbe és mig nálunk, ha jól tudom — ha csalódom, bizonyára rectificálni fognak — egyetlen egy romániai marha sem hozatott be, ugyanazon idő alatt, ugyanazon évben az osztrák határszélen igen nagy mennyiségű marha hozatott be. Ez azt mutatja, hogy a különböző érdekeket ki kell egyenlíteni ott, a hol lehet: minden állam érdekeiből csak annyit áldoz fel, a mennyi mellett az a saját valódi komoly érdekeit megóva látja. De egyszersmind, hogy a kérdés helyes megoldásra vezettessék, nemcsak az szükséges, hogy a romániai érdekek kiegyenlittessenek és hogy megegyezésre jussunk Romániával magával, hanem szükséges az, hogy a monarchia túlsó felének ezen kérdésnél számtalanszor collidáló érdekeivel is bizonyos megegyezésre jussunk. Ezen dolgok voltak azok, melyeket felemlíteni szükségesnek tartottam. De van itt még egy másik fontos kérdés is, melyet ugyanitt fölemlíteni szükségesnek tartok s mely rendkívüli fontossággal bir ezen államnak jövő alakulására, közgazdasági és kereskedelmi állásfoglalására. Bármint beszélnek és bármit mondjanak, nekem erős meggyőződésem és hitem az, hogy ha az ország bizonyos részeiben az ipar és kereskedelem erős gyökeret nem ver, akkor ezen országnak mezőgazdasága is hanyatlani fog. (Igás! a jobboldalon.) Én azon hitben vagyok, hogy az erdélyi részekben lévő állapotok olyanok, melyeket sem a kormánynak szemére vetni, sem a viszonyoknak s másnak szemére vetni nem lehet. De lehet azt mondani, hogy egy oly országnak — mely minden föltétellel bir az iparra, mely közvetlen közelében fekszik a keletnek, mely az iparezikkeknék legjobb piacza — prosperálását máskép keresztül vinni egyáltalában nem lehet, mint ha ott a gyár-