Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-318

116 318. omáges ülés február 10. 1887. védvámos szempontból vizsgáljuk. A mi érdekünk az, hogy azon kezdetleges és az őstermeléshez legközelebb álló iparczikkeket, a melyeket különösen Erdélyben termelnek, de a melyek a román fogyasztásnak századok óta jól megfelelnek, vigyük ki Romániába. Romániának érdeke viszont az, hogy azon kezdetleges ipar, a mely nála fejlődésre egyedül bir életképességgel, védelmeztessék, támogattassék ; a mi kivitelünk főérdeke tehát az ő védelmi tőérdekökkel tökéletesen ellentétben áll. Viszont az ő kiviteli érdekük, hogy nevezetesen nyers terményeik, gabonájuk és szarvasmarhájuk találjon nálunk piaczot, a nálunk uralkodó védvámi irányzatban ez idő szerint homlokegyenest ellenzésre talál és hogy ez ma nálunk az uralkodó áramlat, azt a ház mai vitája fényesen igazolja. Már pedig ha ők, az ő marhájuknak és gabnájuknak szabad behozatalát kérik s viszont ezzel szemben épen a kezdetleges ipar behozatalát perhorrescálják, mi viszont épen a kezdetleges iparczikkek bevitelét kérjük és az ő nyers terményeik behozatalát perhorrescáljuk. Ez egy oly collisio, mely minden chauvinismus vádja nélkül tisztán a védelmi álláspontnak egyszerű elfogadásából magából folyik. Innen származnak mindazok a nehézségek, a melyek a román kereskedelmi szerződés megkötése ellen fenforognak és a melyeket sem nem lehet, sem nem kell kizárólag a túlzás álláspontjára magyarázni, akár nálunk, akár Romániában, ha csak egyáltalán — amit én szívesen concedáinék — a védelmi álláspontot nem akarnók a túlzás jelzőjével illetni. Én ezen álláspontot a magam részéről nem tartom helyesnek, de miután egyszer az általános áramlat ezen irányba belement, ezt egy logicus folyománynak tartom és az a nehéz helyzet, a melylyel a monarchia törvényhozásai és specialiter Magyarország törvényhozása önkénytelenül szemben állanak a vámszerződés kérdésénél Romániával, azt hiszem, ezen természetes állapotnak szükségszerű consequentiája, ahhoz tehát semmiféle mesterséges indoknak sem egyik, sem másik oldalról való bejutását feltételeznünk, supponálnunk az eredmény megértésére nem szükséges. Kétségkívül igy lévén a dolgok, magának a szerződésnek megkötése igen nagy nehézségekbe fog ütközni és én nem titkolom, hogy ezen nehézségek elhárításánál a kormány igen nehéz dilemma elé van állítva. Tökéletesen tudom méltányolni azon [álláspontot, hogy függőben levő tárgyalásokkal szemben a kormány reservált álláspontot foglal el és e házban is azon reservált álláspontot juttatja kifejezésre; de azt hiszem, az egyes képviselőnek álláspontja más. És én a magam részéről, daczára annak, hogy őszintén óhajtom azon nagyfontosságú — mert helytelenül jegyeztetett meg az én felfogásom szerint ismételve a ház másik oldaláról, hogy Romániával kötendő kereskedelmi szerződésben semmi nagy érdekünk nincsen — mondom, — annak daczára, hogy őszintén óhajtom és méltánylom egy ily kereskedelmi szerződés létrejöttét és azt mindkét félre nézve nagy fontosságúnak tartom, kénytelen vagyok az előzmények után oda concludálni a magam felfogásának jellemzéséül, hogy miután a lefolyt vámháboru ténye igazolta azt, hogy utoljára, bár áldozatokkal járt a mi részünkről ezen vámháborúnak a folytatása, de ennek daczára iparunkat úgy, a hogy meg tudtuk Erdély legfenyegetettebb részein is védeni, csakis oly szerződéshez tudnék megnyugvással hozzájárulni, a mely nem pasztán a legtöbb kedvezményt mondja ki, miután a legtöbb kedvezmény kimondása Románia részéről velünk szemben nagy áldozatokat egyáltalában nem involvál, de nem is kielégítő érdekeinkre nézve, mert hiszen a legtöbb kedvezmény mellett mindig fentarthatja azon ránk nézve fontos kiviteli czikkekre nézve esetleg atiltó-vámokat, a melyeknek akivitele az egyedüli gazdasági érdek ránk nézve a szerződés megkötésénél. Ha azonban Románia részéről — tökéletesen elfeledkezve a multaknak egész folyamatáról, elfeledkezve azon tényről, hogy a passarovitzi és a Pousouby-féle szerződésen keresztül egészen a legújabb időkig nemcsak a legtöbb kedvezmény volt biztosítva, hanem azonfelül monarchiánk különös vámkedvezményben is részesült ; elfeledkezve azon szolgálatokról, melyeket épen a kereskedelmi politika terén az 1875-iki szerződés reájuk hozott, ha mondom, mindezek daczára legyőzhetetlen scrupulusok támadnak ugy a legtöbb kedvezmény tárgyában és annak meghatározása körül mint a tételek megkötésénél s az absolut merevség jönne kifejezésre: én a magam részérői ezt a monarchia olyan provocálásának venném, a melylyel szemben a létező állapot fentartását sokkal előnyösebbnek és érdekeink szempontjából sokkal kielégítőbbnek tartanám. (Helyeslések.) Nendtvich Károly: T. ház! (Halljuk!) Miután ez alkalommal a gyártott bor is hozatott szőnyegre, én szükségesnek tartom, hogy e tárgyban felszólaljak, főkép pedig az eszmék tisztázása végett, hogy tudniillik mennyiben lehet e tárgyban eljárni és mennyire nem. Ismeretes dolog, hogy a borgyártók, részint a bortermelők, részint a borkereskedőknél arra nézve, hogy mi a természetes bor, mi a gyártott bor és mi az úgynevezett pancsolt bor, a felfogás igen különböző. Kétséget nem szenved, hogy itt a gyártott és természetes bor között a határt meghúzni úgyszólván teljes lehetetlen, mert chemiai tekintetben azt meghatározni, hogy melyik a gyártott bor és melyik a természetes bor, teljes lehetetlen és pedig azon oknál fogva, mert ugyanazon alkatrészeket használják azok, a kik gyártott borokat állítanak elő, mint a minők a természetes borban is vannak. Tehát — mondom — chemiailag azt meghatározni teljes lehetet-