Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-318

\ |4 31S. országos ülés okvetlenül a gazdasági térre is ki kellene terjeszteni azon jó viszonyt, a mely a politikai téren fennáll. (Helyeslés jobbfélöl.) Vadnay Károly: T. ház! Magam sajnálom legjobban, hogy fel kell szólalnom oly ügyben, a melyről nézetemet tavaly a költségvetés tárgyalása alkalmával részletesen elmondtam és ennélfogva kötelességem is előre biztosítani a t. házat, hogy én ezen nézeteket ismételni nem fogom, bár a meggyőződésnek természete az, hosry ismétli magát, mert valósittatásra törekszik, En azonban csak kénytelenségből szólalok fel tudniillik azért, mert a mélyen t. minister nr beszédéből most meggyőződött a képviselőház, hogy egy igen fontos országos ügygyei igen nehezen tudunk boldogulni. Nemcsak én, hanem azt hiszem, egy év óta az ország minden szőlősgazdája és egész szőlőmívelő része méltán hihette azt, hogy az ő gazdasági érdeke a mfíborgyártást eltiltó törvény által meg lesz oltalmazva. Ezt a reményt, várakozást ébresztette fel mindenkiben, mikor számtalan törvényhatóság itt a házban kérelmezett és midőn ennek alapján a ház többsége a műborgyártást eltiltó törvényjavaslatnak benyújtását határozta el. Senki részéről a legkisebb lényeges kifogást és ellenvetést az ellen nem hallottam. (Helyeslés jobbfélöl.) Az igen t. szakminister ur is igen kegyes volt elismerni, mint elismeri most Is, a határozatnak reá nézve kötelező voltát és főleg a nehézségekről szól, a melyeket mi mindnyájan kénytelenek vagyunk elismerni, mert minden oly kérdés megoldása igen nehéz, melynél ellentétes vagy csak különböző érdekeket méltányosan kell kiegyenlíteni. De végre is a nehézség még nem ok, hogy a fontos kérdéseknek megoldása elől visszavonuljunk, mert hisz akkor az államélet legfontosabb vívmányait sohasem lehetett volna kivívni és ezután sem lehetne. Az enquéte összehívása és munkássága, valamint a borászati eongressus tárgyalása megint csak fokozta a várakozást, hogy meglesz a törvényjavaslat, a mint arra szükség van. Most azonban hallottuk az igen t. szakminister úrtól, hogy az enquete törvényjavaslata nem kielégítő, sőt hogy ebben oly pontok is vannak, melyek gazdasági és kereskedelmi érdekeket súlyosan sértenek. Ennélfogva tehát a törvényjavaslatot nem lehet a ház elé terjeszteni. Én teljesen belenyugszom a magam részéről abba, hogy tehát e törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni nem lehet már csak az okból is, mivel a t. szakminister urnak meggyőződésével ellenkezik, olyat pedig, hogy előtérjeszszen, senki sem fog, legkevésbé a magunk pártja részéről, kivánni tőle. Hanem elismerem magam is, hogy viszonyaink közt a termelők kezét nem lehet megkötni abban, hogy kiki a maga termésének értékesítését lehetőleg ne foganatosítsa és hogy a pinczetulajfebrnár 10. 1887. donosokat sem tehetjük ki annak, hogy hamis feladásokkal minduntalan zaklattasanak. Én ezeket mind elismerem, de e pontokon lehet változtatni. Például a hamis feladókat igen szigorú büntetés kiszabása által igen könnyen el lehet riasztani. Ha tehát e törvényjavaslat fogyatékos, abból nem következik, hogy tehát ne csináljunk semmit, hanem az következik, hogy csináljunk jobbat, mihelyt szükség van rá. Hogy pedig szükség van, gondolom, azt itt nem kell fejtegetnem. Egyes uraknak a szőlő lehet nagy luxus és igen jó mulatság, de nagyon sok bortermő vidék van, hol a kis gazdának az a főkeresetforrása, ezek tehát mégis megkívánhatják a törvény oltalmát. Sőt megkívánja a kincstár is, mely nagyon keservesen fogja érezni, hogy a szőlő elpusztulásával mennyire apad a szőlő jövedelme, midőn egyfelől a phylloxera pusztít, másfelől a kész bor nem talál vevőre. Van továbbá még egy okom. A mi jelszavunk most igen természetesen a takarékosság. Ez pedig azt követeli, hogy az adóalap semmikép ne csorbuljon, pedig ez által bizonyosan csorbul. (Helyeslés balfelöl.) Ezek azon okok, melyeknél fogva egy kéréssel vagyok bátor a mélyen t. szakministerhez fordulni. Én, megvallom, abban az igért administrativ segélyben nem nagyon bizom. A borhamisítók nagyon furfangosak; ha innen kifüstölik őket, elmennek máshová, vándorüzletet nyitnak. Akkor pedig mindegy, akár innen, akár onnan árt a nagy közgazdasági érdeknek. Azért, hogy ma nincs jó törvényjavaslat, lehet holnap. Magam is sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem a ministerium szakközegeinek képessége iránt, hogysem fel ne tenném, hogy onnan igen jó törvényjavaslat kerülhet ki, mihelyt legyőzetik az ott uralkodó scepsis. Sőt van is már törvényjavaslatunk, mert az, a mely a múlt országgyűlés vége felé visszautasittatott, bizonyos módosításokkal újabban beterjeszthető. Szóval arra kérem a minister urat, hogy a mit az egész szőlőtermelő közönség vár tőle, ne administrativ intézkedések, hanem törvényalkotás által létesítse. (Helyeslések.) Ugron Ákos: T. ház! A mai közviszonyokat legjobban jellemzi azon hangulat, mely a képviselőházban uralkodik, midőn Eomániával esetleg kötendő szerződés megbeszélése van napirenden. Akkor, mikor a képviselőháznak majdnem háromnegyede földmíveléssel foglalkozik; akkor, mikor ez ország legnagyobb adóalapja a földben van , csakugyan meglepő a ház magatartása ez ügyben. En, t. képviselőház, előttem szólott t. képviselőtársam, gr. Károlyi Sándornak felszólalását nemcsak nagyban és egészben, mint a t. minister ur, hanem részleteiben is magamévá teszem. Kétségtelen, hogy egy oly szerződésnek megkötése, melynek árnyéka már előre mutatkozik, az országra nézve káros lenne és én inkább óhajtom