Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-318

318. országos illés február 19. 1887. J Jg marhát vagy nem ? Ez tehát úgy felelne meg érdekeinknek, ha ugyanazon időben, mikor marháinknak szabad kivitele van külföldre, mi Romániából az egészséges marhát bebocsátnók, ellenben azon perczben, a melyben nyugatra vagy délre — mert most már Olaszország is számításba veendő — meg van akadályozva marháink kiszállítása, elzárnók határainkat a román marhabehozatal előtt. Én azt hiszem, hogy a kérdés ily megoldása könynyebben létesülne, mint magas tarifák elfogadásának kieszközlése. Még egy momentumot említett fel at. miaister ur, melyet észrevétel nélkül nem hagyhatok és ez az, mely szerint az ällatbehozatal kérdése nézete szerint a képen volna megoldandó, hogy csak oda lehessen marhát bevinni, a hol rendes vágóhidak vannak. A szerződésnek ilyen pontját elfogadni részemről nem tudnám, nemcsak azért, mintha ez magában veszélyes volna, hanem azért, mert veszélyes következményei lehetnének és lennének is. A múltban azt tapasztaltuk, hogy Romániával azért voltak kellemetlenségeink, mert a szerződések pontozatai igen ruganyosak voltak, mindent lehetett alattok érteni és mindent beléjök magyarázni. Ha tehát most ilyen disctinctiót veszünk be a szerződésbe akkor, mikor a kormány a parancsoló magyar érdekében oda működnék, hogy a romániai behozatal megakadályoztassák, ismét csak ott lennénk, a hol most vagyunk és a román túlzók reánk kiabálnának s minket szerződésszegőknek tüntetnének fel s mindenért bennünket tennének felelőssé. Én a „clara pacta, boni amiéi" elv barátja lévén, azon nézetben vagyok, hogy a szerződésbe ilyen ambiguus pontokat felvenni nem szabad, ha a jó baráti és szomszédi viszonyt fentartani óhajtjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. minister ur azt mondotta, hogy a marhabehozatalt a magyar mezőgazdaságra nézve valami veszélyesnek nem tartja. Én csak egyet ajánlok a t. minister mmak. Méltóztassék összehasonlítani a romániai húsárt a magyarországi hús árával és azt fogja tapasztalni, hogy azon rendkívüli alacsony árú húsnak élő alakban való behozatala Magyarországba kétségtelenül befolyással lesz a jószág-ár fejlődésére is. Ezek alapján azzal végzem beszédemet, a mivel kezdtem, hogy ismételve constatálom, hogy ezen házban pártkülönbség nélkül meg vagyunk győződve arról, hogy Magyarország érdeke a vámszerződéskötését Romániával nem parancsolja és hogy Magyarország csak oly szerződéshez járulhat, a mely érdekeit nem sérti és életbevágó érdekeinek teljes kielégítést szerez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Széchenyi Pál, földmívelés-, ipar KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. XIV. KÖTET. és kereskedelemügyi minister: Bocsánatot kérek, t. ház, de a t. képviselő ur vagy nem jól értette azt, a mit gróf Károlyi Sándor mondott és én elfogadtam, vagy rosszul magyarázta. Nem tudom, hogy helyesen ismétlem-e a t. képviselő ur szavait, de a mint felírtam, ő azt mondta, hogy Magyarország érdeke nem parancsolja a román szerződés megkötését. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy azt gróf Károlyi Sándor nem mondotta és hogy én ennek folytán ezt nem is acceptálhattam. Gróf Károlyi Sándor t. barátom azt mondta, hogy Magyarország közgazdasági érdeke nem kívánja ezt, de nemcsak Magyarország, hanem közös vámterületi viszonyunknál fogva, ha nem is parancsolólag, de Austria érdeke is belejátszik a dologba. Én igy acceptältam a tételt és ezt kiegészítettem azzal, hogy Magyarországnak kötelessége e kérdést nemcsak kizárólag mezőgazdasági, hanem iparfejlesztési szempontból is tekinteni és hozzá tettem, hogy ha az iparfejlesztése szempontjából, több áldozatot hoznánk is, mint a mennyit jelenlegi iparunk megérdemel, azt mégis eléggé indokoltnak tartanám. A román szerződés kérdésének további fejtegetésébe nem bocsátkozom, mert ezen helyről az lehetetlen. Azt állítja a t. képviselő ur, hogy a tárgyalások Romániával 'folyamatban vannak. Engedelmet kérek, a tárgyalások még nincsenek folyamatban, a mi eddig történt, az csak előértekezés volt és nem tárgyalás. Előértekezés volt az iránt, hogy biztos alapot tudunk-e arra találni, hogy szerződési tárgyalásokba bocsátkozzunk, mert, ha nem tudtunk volna alapot találni, akkor sokkal komolyabbnak és kényesebbnek tartottuk a kérdést, sem hogy belementünk volna oly tárgyalásba, a mely előreláthatólag megoldásra nem vezet. Ezen előértekezleten a közös alap megtaláltatott, de tárgyalás a szerződésre nézve nem folytattatott. Hivatkozott a t. képviselő ur arra, hogy a legjobb politikai viszony fentartását óhajtja a szomszédos államokkal. Ebben benrejlik az is t. ház, hogy ha a legjobb politikai viszonyt óhajtjuk, ezért nekünk esetleg anyagi áldozatot is kell hoznunk. Ezzel a legtávolabbról sem kívánom azt mondani, hogy anyagi érdekeinket ki kell szolgáltatnunk, ez ellen védekeztem is eléggé, hanem tekintetbe kell venni, hogy jó politikai viszony közgazdasági harcz mellett az én felfogásom szerint nem képzelhető. (Közbekiáltás balfelől: Hát Németországgal?) Az nem gazdasági harcz. Németországgal először is nincs vele vámháboránk és másrészt én sohasem állítottam, hogy a politikai jó viszonynak az a gazdasági viszony, a melyben Németországgal vagyunk, jót tenne. Nekem az a meggyőződésem, hogy még Németországgal is 15