Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-318

és február 10 1887. 108 3l8 országos ül Áttérve az állatokra, a képviselő ur ezekre nagy vámot kivan, mert ez nem oly árú, mely rajtunk keresztül kimehet más országokba, hanem megreked nálunk és ennek folytán coneurentiát csinál a magunk állatainak. A képviselő ure tekintetben a sertésekre nézve téved ; ugy látszik, nem birja mind azon adatokat, melyek a sertésforgalomra nézve nálunk kaphatók. Mi sertéseinkkel igenis kimenetünk s addig, a mig ezt megtehetjük, a sertések behozatala semmiesetre sem lehet káros. És ép az újabb időben Olaszország felé tetemes sertéskereskedés indult meg, ugy hogy a hazai tenyésztés, daczára annak, hogy Romániából és Szerbiából nagyobb mennyiségű sertés fogna bejönni, még mindig képes lesz újabb lendületet nyerni. Mehetünk sertéseinkkel Németország felé is; igaz, hogy nem teljesen zavartalanul, mert néha Németország elzárja magát. Mindamellett másfelé nyitva áll utunk és a sertés idebenn nem reked meg. A szarvasmarhákra nézve határozottan osztom a t. képviselő ur azon felfogását, hogy ha mi szabadon eresztjük be az állatokat — természetesen mindig latba vetve az illető ország állategészségi állapotát — ez csak nagy concurrentiát okozhatna; de azt hiszem, a kérdés megoldása nem ez lesz, hanem az, hogy az állatoknak csak egy részét fogjuk bebocsátani, mert még esetleg lehetnek lappangó egészségügyi bajok, a mi oly államban, melynek még nincsenek teljesen consolidált állategészségügyeit rendező alkotásai, könnyen megtörténhetik. Bár a hozzánk érkezett tudósítások szerint, Románia mindent megtett az állategészségügy rendezésére, de elvégre mi is tapasztaltuk, hogy a rendezés utáni első években ismétlődtek a bajok és csak hosszú idő múlva értük el azt az állapotot, melyben 7—8 éve vagyunk, hogy többé nem keletkezhetik baj a nélkül, hogy az rögtön elfojtva vagy orvosolva ne legyen. Szerintem tehát csak oly állatokat ereszthetünk be, melyek a veszedelem elterjedését az országban kizárják; azaz beereszthetjük a vágó-marhát oly városokba, a hol közvágóhidak vannak. Ha a Romániából bejövő állat egyenesen azon városba érkezik, a hol levágásra van destinálva, ott felügyelet alatt áll és soha más állattal érintkezésbe nem jön, ez biztosít minket a baj elterjedése ellen. Ez azután természesen magával hozza azt, hogy az importált állatok száma már nem oly nagy, hogy nekünk valami nagy concurrentiát csinálna, Azonkívül, ha tekintetbe vesszük, hogy nálunk, a mire előttem szólott t. barátom is hivatkozott, a szeszgyártás csökkenése által a marhahizlalás is csökkent; némely nagyobb város és nagyobb fogyasztó vidék ellátási érdeke lép előtérbe és kívánatos, hogy némi kisegítőül más| honnét is jöhessen be szarvasmarha. Mert nagyon félős különben és az utolsó években tapasztalni is lehetett, hogy saját fogyasztásunk, kivált azóta, hogy nemcsak bécsi, hanem pozsonyi vásár is létezik és kivált azáltal, hogy az osztrák nyugoti tartományok Svájcz felé viszik állatjaikat, félős azon állapot, hogy a marhaállomány tőkéjét kezdjük felhasználni, mi mindenesetre marhatenyésztésünk jövőjének nagy kárt okozhat. Ennyit voltam bátor ez ügyben felhozni és most áttérek, ha a t. ház megengedi, Szalay Imre t. képviselő ur által felhozott némely dologra. (Halljuk!) Többek közt Szalay t. képviselő ur a nélkül, hogy a ministeriumot, vagy az én eljárásomat gáncsolta volna, sőt ugy hallottam, hogy az intézkedéseket, melyeket felemlített, dicsérőleg említette, csak a végrehajtó közegek eljárását kifogásolta némi tekintetben, kiemelve a szakközegeknek néha helytelen eljárását. Felhozta többek közt a szalmakivitelt, mely a Dunántúl meglehetős nagy mérvben indult meg. T. ház! Én csakugyan nem tartom magamat hivatottnak arra, hogy megindult kereskedést, habár látom, hogy az azon vidékről elvitt anyag az ottani mezőgazdaság egyenes kárára vitetik el, elzárjak és aláássak. Lehet némely intézkedéseket tenni az ellen, hogy ez a káros üzlet megnehezittessék és történt is intézkedés annyiban, a mennyiben a díjtételek a vasúton a közbenső hazai forgalomban ugyan leszállittattak, de a kifelé való forgalomban a tótelek ugyanazon magasságban maradtak, mint azelőtt; azonban ennél tovább menő és kivált oly intézkedést, melyet Szalay t. képviselő ur ajánlott, tudniillik kiviteli vámot behozni azért sem lehet, mert az a szalma nem megy külföldre, hanem benn marad az országban és részben Austriába vitetik, Austriára nézve pedig kiviteli vámot csak nem hozhatunk be. A mi a közegeknek némely tekintetben helytelen eljárását illeti, a hol egy hibát látok, igyekezem azt orvosolni. Méltóztatnak tudni, hogy a szakemberekkel ugy vagyunk, hogy egyik a másikát támadja meg; rendesen megállapodott s tudományon alapuló, el nem vitázható nézetek a szakemberek közt vajmi ritkán vannak; megesik, hogy két felé oszlanak és az még a jó eset, ha csak két felé, de rendesen három, négy, ötfelé oszlanak. (Derültség.) A mit az egyik szakember legjobb meggyőződésével, mint jót alkalmaz, azt a másik, mint rosszat, el szokta ítélni. Ily esetben a választás rám nézve igen nehéz. Ott, a hol némi tapasztalattal birok vagy a ministeriumnak más hivatalnoka, ott mindenesetre igyekezünk mellőzni a tudományos harczot, a mely a különböző szakemberek közt foly és a mennyire lehet, a practicus téren eredményeket elérni.